Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

ződés pedig arra sarkallta őket, hogy noha helyzetük az elmúlt napokban is tovább romlott - hiszen 18-án Milánóban, majd 22-én Velencében is kitört a forradalom —, a magyar országgyűlést mégis megpróbálják rábírni a törvénycikk szövegének gyökeres megmásítására. S Pesten 27-én már annak is híre futott, hogy az udvar az országgyűléstől mindenekfölött a magyar kormány tervezett hadügyi és pénzügyi önállóságának nagyfokú korlátozását szándékozik követelni. Ez az értesülés pedig újabb forradalmi erjedést váltott ki a magyar forradalom szülővárosában. A középponti választmány még 27-én kiáltványban szólította fel az országot készenlétre, majd a 28-ról 29-re vjrradó éjszakán kimondotta, hogy ha az udvar csakugyan megtagadja a miniszteriális törvényjavaslat jóváhagyását, akkor a Batthyány-kormány kijelölt tagjait Pestre kell hívni s itt a nép nevében kell majd felruházni őket a kormányhatalommal. Közben meg a pesti utcákon rohamosan terjedt az a követelés, hogy a nádort, a sokak által (tévesen) magyarbarátnak hitt István főherceget tegyék meg magyar királlyá (ami egyértelmű volt azzal, hogy Magyarország többé még perszonális unióban se maradjon Ausztriával), sőt felhangzott a köztársasági államforma bevezetésének a jelszava is, méghozzá olyan erővel, hogy az ellenforradalom legfőbb helybeli képviselője, Zichy Ferenc gróf, a helytartótanács helyettes elnöke kötelességének érezte figyelmeztetni Bécset: ha az udvar nem nyugszik bele a miniszteriális törvény szövegének változatlan formában történő szentesítésébe, akkor Magyarhon teljes elszakadására is felkészülhet, s ezt a figyelmeztetést Lederer is sietett kiegészíteni azzal a közléssel, hogy a rendelkezésére álló fegyveres erővel képtelen volna meggátolni a magyar köztársaság kikiáltását. Mire azonban ezek az intő hangok elhatoltak Bécsig, az udvar már eljuttatta az országgyűléshez a miniszteriális törvénytervezettel foglalkozó királyi leiratot, amely csakugyan a magyar had- és pénzügyminisztérium hatáskörének tetemes megnyirbálását követelte, s 30-án este már ennek a lépésnek a híre is megérkezett Pestre. Most tehát éjfél tájban óriási és viharos erejű tömegtüntetés robbant ki a pesti városháza előtt, másnap pedig a középponti választmány felhívást intézett a vidéki test vér-választmányokhoz, arra kérve őket, sürgősen küldjék el képviselőiket Pestre, hogy a küldötteikből és a középponti választmány tagjaiból alakítandó nemzeti konvent mielőbb átvehesse a teljhatalmat. A nemzeti konvent tényleges megalakítására azonban végül mégsem került sor. Az országgyűlés alsótáblája ugyanis elutasította a királyi leiratban foglaltakat, az udvari körök pedig Zichy és Lederer jelentéseinek kézhezvétele után kénytelenek voltak belátni, hogy ha nem engednek, akkor még a magyar kormány messzemenő önállósodásánál többet is veszíthetnek. A 3l-re virradó éjszakán tehát Bécsben már meg is született az újabb királyi leirat, amely a vita tárgyát képező törvényszövegnek már csak kisebb módosítását kérte (így például azt, hogy a magyar katonáknak az ország határain kívüli felhasználásáról továbbra is az uralkodó dönthessen), s még ugyanaznap este ennek a fordulatnak a hírét is meghozta Pestre a vallás- és közoktatásügyi miniszterré kijelölt Eötvös József báró, egyben azt is elújságolva, hogy a kenyértörés fenyegető veszélyének elhárítása végett ezekre a kisebb módosításokra immár a Batthyány-kormány leendő tagjai is áldásukat adták.21 4. A PESTIEK EGYMÁS KÖZTI ELLENTÉTEINEK FELSZÍNRETÖRÉSE Az udvar újólagos meghátrálásának hírét a pestiek nagy többsége megnyugvással és elégedettséggel fogadta. S a márciusi fiatalok között akadtak ugyan olyanok, akik — mint Irányi vagy Petőfi — azon a véleményen voltak, hogy még a legfrissebb királyi leiratban kért másodlagos fontosságú engedményekre sem volna szabad ráállni, általános helyeslésre azonban ez a nézet magán a márciusi fiatalok csoportján belül sem lelt, ellenkezőleg: a forradalom baloldalán is jónéhányan kerülköztek, akik — mint például Irinyi — azt hangoztatták, hogy ha a magyar fél most szintén engedékenységet tanúsít, akkor végérvényesen megmenekedhetik a Habsburgok részéről kiinduló ellenforradalmi támadás eshetőségétől. Amikor tehát a Pest megyei forradalmi választmány a következő délelőtt tartott ülésén megvitatta a Pozsonyból érkezett híreket, Irányiék álláspontja elenyésző kisebbségben maradt, s óriási többséget szerzett Nyáry Pál javaslata, amely szerint a választmánynak is egyetértéséről kell biztosítania Batthyányékat. A márciusi fiataloknak a választmányi ülésen is tapasztalható A polgárság meghasonlása pedig érthetően vérszemet keltett azokban a polgári körökben, amelyeknek már első nyílt eddig is untig elegük volt a Pestet két hete fenekestül felkavaró forradalmi elemekből. A megyei támadása választmány ülésének berekesztése után tehát a békeszerető pesti polgárok csapatai Rottenbilbáloldála ellen ^er biztatására valóságos

haj tó vadászatot rendeztek azok ellen a fiatalok ellen, akik — annak jeleként, hogy váltig elutasítják még a legcsekélyebb engedménytétel gondolatát is — magukat vörös karszalagokkal ékesítve tűntek fel az utcákon, s ahol csak érték, agyba-főbe verték őket. Délután pedig a középponti választmány ülésén még ennél is épületesebb jelenetre ke-