Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896
nem számíthatjuk is be ezeket az üzemeket, kétségtelen, hogy hatásuk a város társadalmára a nagyipari munkásság hatása, annak összes, feszültséget hordozó elemével. A nagyvilági hölgyek díszes ruhái fölött görnyedő varrólányok alakja ekkor válik a tőkés kizsákmányolásnak talán a legszélesebb tömegek számára is érthető szimbólumává. Ipari A gyáripari fejlődés a fentiekben bemutatott menetéről kialakult képünket csak aláhúzzák cégjegyzék és s tágabb keretbe foglalják az ipari cégjegyzések korunkbeli alakulásának menetéről szók) iparszerkezet (U gy anC g a k a kereskedelemnél már ismertetett korlátozásokkal érvényes) adatok. Ezek szerint a budapesti iparban a bejegyzett, a kisiparinál tehát nagyobb, bár teljességükben korántsem gyáripari jellegű cégek számának növekedése a gyáripar fejlődésével teljesen egyező módon 1876-tól 1885-ig igen gyenge (460-ról 998-ig), és csak ettől kezdve mutat erősebb emelkedést (1890: 1290). A valódi nagy fellendülést azonban csak az 1890 utáni esztendők hozzák meg (1895: 1978 bejegyzett ipari cég), jellemzően egybeesve a részvénytársasági üzemforma nagyobb arányú megjelenésével a gyáriparban is. A vas- és fémipari ágak erőteljes növekedését jól érzékelteti az, hogy az egész iparban egyedül itt éri el az 1885 utáni cégbejegyzések száma az előző két periódus bejegyzései számának legalább másfélszeresét. Ezen belül is mélyebb elemzéssel különösen tanulságos a vas- és acéleszközöket, a közlekedési eszközöket, valamint a réz-, bronz- és más fémárukat gyártó vállalkozások számának 1885 és 1895 közötti megháromszorozódása (11-ről 35-re, ill. 5-ről 16-ra, ill. 6-ról 48-ra). S ugyanígy jellemző az, hogy ha csak néhány üzem erejéig is, de több mint kétszeresére nő az elektrotechnikai vállalkozások száma (3-ról 7-re) — mintegy előrevetítve azt a fejlődést, melynek során 1896 és 1905 között az elektroipari cégjegyzések száma el fogja érni a 21-et. Emellett még a vegyiparban figyelhető meg a cégek számának jelentősebb emelkedése, kivált a kőolajipari termékek (4-ről 11-re) és általában a különböző kenőcsök és zsiradékok gyártásában (9-ről 20-ra). Az ipari fejlődésnek ebbe a modern technika megjelenését éreztető irányába mutat még az építőiparban az épületgépészeti vállalkozások számának majdnem megkétszereződése (8-ról 15-re). Nem kevésbé jellegzetes az élelmiszeripari cégjegyzések számuknak jelentős emelkedése ellenére is — arányaikban már érezhető lelassulása mintha a város e vonatkozásban már elérte volna az igények által megszabott (vagy a nagyvállalatok mellett reális) felső határt. Az új alakítások e területen inkább már speciális részigények korántsem nagyüzemi formákban történő kielégítésének irányába mutatnak. Es bár kétségtelen, hogy a fejlődés zömében természetesen még így is a hagyományos szakmákban érvényesül, az, hogy az 1885 és 1895 közötti cégjegyzések száma az előző tíz évit csak a fenti szakmákban múlta felül (tudatosan nem beszélve itt a hasonlóan nagy arányban fejlődő, de a manufaktúra szintjét csak nagyon ritkán túllépő ruházati iparról), már e szakmák dinamikáját, a velük szemben támadó igények gyors növekedését érzékelteti. S a város ipari szerkezetének képességét arra, hogy ezeket az igényeket, ha kezdetben többnyire még csak kisszerű vagy kezdetleges formákban is, de már gyorsan megkísérelje kielégíteni. A fentiekben így két oldalról is bemutatott ipari fejlődés eredményeképpen 1891-re az ezévi iparstatisztikai felvétel adatai szerint Budapest 20-nál több munkást foglalkoztató ipari üzemei a munkáslétszám nagysága szerint a következő csoportokat alkották: A 20-nál több munkcist foglalkoztató üzemek száma és munkáslétszcima 1891-ben Üzemnagyság a foglalkoztatott munkások száma szerint Üzemek száma Foglalkoztatott összes munkás 20-100 285 10 781 101-500 72 15 881 501-1000 6 4 094 1000-4 6 527 összesen 367 37 283 Összehasonlítva e számokat a 20-nál kevesebb munkással dolgozó 11 801 üzem összesen 25 416 munkásának számával, majd azzal az adattal, mely szerint a 20 főnél nagyobb munkáslétszámú üzemek száma 1893-ra 399-re, 1896-ban 592-re (s 1900-ra 622-re) nőtt (az utóbbi évben 68 502 munkással, melyből a 130 100-nál több munkást foglalkoztató üzemben immár 56 579 s ebből közel 17 ezer az 1000-nél nagyobb munkáslétszámú 10 üzemben dolgozott), ismét megállapíthatjuk, hogy korszakunk, s kivált annak utolsó hat-nyolc éve a budapesti gyári jellegű ipar újabb hatalmas fellendülését hozta magával. És hogy ez Budapest ipari struktúrájában a gyáripar végleges felülkerekedését jelenti, azt az is mutatja, hogy bár 1900-ra a kisipari üzemek
