Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

a vas- és fémiparban az üzemek alapításában és egy bizonyos szintig való felfejlesztésében még viszonylag nagy lehetősége van a technikai újításnak vagy egy-egy különleges szakterületen szerzett különleges szakismeretnek könnyen érthetővé válik a 20 főnél nagyobb munkáslétszámot foglalkoztató és többé-kevésbé valóban gyári jellegűnek tekinthető (vagy legalább a nagyipari termelés szempontjából is már számba jövő speciális) üzemeknek az az aránylag magas száma, mellyel az 1890-es évek közepén Budapest vas-, fém-, gép- és közlekedési eszközöket gyártó iparában találkozunk. Korszakunk végére 1896-ban a budapesti vas-, fém- és gépipar e legnagyobb üzemei lényegében öt fő gyártási területen csoportosulnak. Ezek: egyrészt néhány nagy öntöde (Ganz, Schlick) mellett, részben öntödékkel is kapcsolatosan, szerszámok és szerszámgépek, motorok (Ganz, Schlick, Láng, Oetl, Rock, Fegyver- és Gépgyár, Wörner, Vulkán, Csavargyár, Varrógépgyár, Geittner és Rausch, Hirsch és Frank), másrészt mezőgazdasági gépek (Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Graepel, Hunnia, Kolerich, Nicholson), harmadrészt (főleg a rézöntéssel és rézművességgel kapcsolódva) szivattyúk, fecskendők, tűzgépek (Walser, Chaudoir, Eisele) készítése. Negyediknek a vasúti járművek, vagonok, mozdonyok, továbbá hajók gyártása és javítása említendő (MÁVAG, Ganz Vagon, az óbudai és az újpesti hajógyár, továbbá a nagy vasúti műhelyek). Ötödikként — bár egyelőre még csak kevés üzemmel — ideszámíthatjuk az induló elektromos ipart: elsősorban a Ganz Villamossági Gyárat, mintegy 1200 munkásával és néhány kisebb középüzemet (Egger, Magyar —Belga Fémipar stb.). Ezeken túl külön említendő az ekkor még éppen csak induló hadianyaggyártás (Wreiss Manfréd). Mindezek közül legnagyobb munkáslétszámot valóban nagyüzemi szervezetben a közlekedési eszközöket előállító és javító vállalatok foglalkoztatnak; a rézöntéshez és rézművességhez kapcsolódó üzemek inkább a hagyományos kisüzemből kifejlődött középüzem szintjén túl még nem jutott vállalkozások. A mezőgazdasági gépgyárakra jórészt ugyanez jellemző azzal a hozzátevéssel, hogy profiljukban még jelentős szerepe van az idegen gyártmányú gépek karbantartásának és javításának is, a gyártó cégek vezérképviseleteiként. A valódi modern gépgyártás már munkagépekkel és erős szakmunkásréteggel dolgozó üzemeit leginkább az első és egyre inkább az ötödik ágazat: az elektromos ipar fogja össze. Az iparág fejlődésének útján az 1873 előtt mint már akkor is láttuk — valóban nagyszámú, de főleg még kisüzemi kezdeményeket a dekonjunktúra korszakában valóban csak néhány bátortalan, ugyancsak kisüzemi alapítás követi. À 80-as éveket viszont, kivált azok közepétől. 144. Műhely a MÁVAG-gyárban az 1880-as évek végén. Dörre Tivadar rajza 23 353