Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849
3. MAGYARORSZÁG PÁRIZSA Érthető hát, ha az a tekintély, amelyre a pesti forradalmi mozgalom március 15-i győzelmével tett szert, a március 15-ét követő napokban is folyvást öregbedett. Mindazonáltal ebben a nemzetőrség sikeres megszervezésén kívül egy sor más tényező is közrejátszott. így mindenek-Pest és a előtt az, hogy a pesti forradalom keltette hullámverés igen gyorsan átcsapott a testvér-városok vidék fa ] a [ n g napokon belül elhatolt az ország legtávolabbi sarkaiig. Március 21-én például Pest vármegye is megalakította a maga forradalmi választmányát, s — bár Pest és Buda közigazgatási tekintetben nem is tartozott a megyéhez — a két város polgársága és a márciusi fiatalok csoportja ebben a testületben szintén számottevő képviselethez jutott.16 S azután rokonmozgalmak bontakoztak ki még igen sok más megyében és városban is Szombathelytől kezdve egészen Nagybányáig és Szerem megyétől egészen Sárosig. A vidéki erjedés pedig nem pusztán a pesti választmányi oz intézett rokonszenvnyilatkozatok s nem is egyszerűen további forradalmi választmányok és nemzetőrcsapatok megszületésében öltött testet, hanem abban is, hogy a vidéki választmányok tekintélyes hányada magát és nemzetőrségét megalakulása után egyenesen alárendelte a pesti választmánynak. És éppen a Pest városa által március 15-én vállalt szerep országos jelentőségének ez a néhány napon belül országos méretűvé fejlődő elismerése avatta most Pestet végérvényesen Magyarország — nem jogi értelemben vett, de tényleges — fővárosává. Amire azután nemcsak az utca embere nyomta rá a maga pecsétjét azzal, hogy a pesti forradalmi választmányt a mindennapi szóhasználatban középponti választmánnyá keresztelte át, hanem rányomták pecsétjüket a Pesten tartózkodó liberális nemesurak is, mikor — pozsonyi elvbarátaiktól eltérően — annak a nézetüknek adtak hangot, hogy — szerepét tekintve — ,,Pest most Páris"-hoz lett hasonlóvá.17 Hanem az 1848-i Pest szerepe valóban csak hasonlóvá lett most az 1789-i Párizséhoz, mindenben amazéval azonos kiterjedésűvé azonban még ekkor sem nőtt s nem is nőhetett. Először is azért nem, mert a Habsburgok március 13. óta súlyos csorbákat szenvedett, de teljesen össze nem roppant hatalmi gépezetének gócpontja továbbra is Bécsben, az országgyűlés pedig továbbra is Pozsonyban, a pesti mozgalom lüktetésétől tehát meglehetősen távol maradt. De azért sem, mert a középponti választmánynak magukat egymás után alárendelő vidéki szervezetek óriási többsége nem valamiféle forradalmi népmozgalomból sarjadt, hanem általában csak a politikai tekintetben legmozgékonyabb elemeket — városokban a liberális és radikális értelmiség, megyékben pedig a liberális nemesség helyi hangadóit — tömörítette, s amikor bizalmát nyilvánította a pesti mozgalom iránt, nem akármilyen mozgalom iránt nyilvánított bizalmat, hanem azzal a pesti mozgalommal vállalt közösséget, amely március 15-én vérontás és a liberális törekvésekkel való szembefordulás nélkül lépett volt színre, s amelynek az irányításán a márciusi fiatalok megosztoztak a liberális nemesi és polgári körök képviselőivel. Végezetül pedig Pest szerepe nemcsak azért nem volt teljesen egy kalap alá vehető Párizséval, mert a pesti forradalmárok ilyen körülmények között nem alakíthattak ki szervezett együttmű-Pest és a ködést a vidéki néptömegekkel, hanem azért sem, mert Pest — Párizstól eltérően — egy etnikai emzetiségek tekintetben szerfölött vegyes lakosságú s nemzeti ellentétekkel át- meg átszőtt ország fővárosa volt s, minthogy a nemzeti ellentétek kiküszöbölésének nyitját a pesti forradalmi mozgalom éppúgy nem tudta megtalálni, akár korábban a liberális nemesi mozgalom sem, a pesti forradalmárok az ország nem-magyar tömegeivel nem is csak nem kerültek kapcsolatba, hanem egyenesen s egyre inkább szembekerültek vélük. Aminek az első jelei már a március 15-ét közvetlenül követő napokban is megmutatkoztak. A forradalom ösztönző hatására ugyanis a pesti Tökölyanum udvarán már március 17-én megnyílt egy rögtönzött szerb nemzeti gyűlés, amelyen a — Pesten a lakosságnak mintegy 0,7, Budán pedig 3,7 százalékát kitevő — helybeli szerbek képviselőin kívül részt vettek a Józsefnapi vásárra további negyvenöt községből feljött vidéki szerbek is. S ez a gyűlés nem szorítkozott arra, hogy kifejezésre juttassa részvevőinek a magyar forradalom iránti rokonszenvét, hanem hangot adott a magyarországi szerbek nemzeti követeléseinek is. Ez pedig — bármenynyire jogosak és mérsékeltek voltak is a szóban forgó követelések — bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy a szerbekkel ne csak a nemzeti szempontokat mindenek fölé helyező magyar liberálisokat állítsa szembe, de a márciusi fiatalokat is, hiszen nacionalista indulatok a márciusi fiatalokban is éltek, s őket ráadásul még az az aggodalom is eltöltötte, hogy az ilyesféle kisebbségi törekvések veszélyeztethetik a forradalom táborának olyannyira kívánatos egységét. A márciusi fiatalok tehát sajtójukban heves támadásokkal válaszoltak a szerbek fellépésére. S ezzel végül is elérték, hogy a gyűlés hangadói elálljanak eredeti tervüktől, követeléseiknek az uralkodó és az országgyűlés elé terjesztésétől. A forradalom táborának szilárdságára azonban ez az eljárás persze egyáltalán nem hatott kedvezően, ellenkezőleg: a szerbek egy részét ilyen módon éppen a márciusi fiatalok kergették bele az ellenforradalom karjaiba.18
