Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

ellátásában Magyarországnak még mindig van bizonyos, bár (az amerikai zsír egyre gyilkosabb konkurrenciája folytán) csökkenő szerepe. Az exportot illetőleg nehézségeket csak a kezdetleges hazai állategészségügyi viszonyok folytán gyakori kisebbnagyobb járványok és az ezek által indokolt külföldi zárlatok okoztak, a nyolcvanas évektől azonban a kormány Kőbányát nemzetközi piac színvonalára igyekezett fejleszteni: modernizált berendezésekkel, a szerb és román sertések számára hatnapos vesztegzárral, állandó szigorú állatorvosi felügyelettel. Bár a telep üzemelésének zavartalanságát és még inkább továbbfejlesztését mindvégig veszélyezteti a főleg nyáron fellépő vízhiány: nagy nyarakban még az úsztatok felfrissítésére sincs mindig elég víz. A forgalom azonban a nyolcvanas évek végétől kezdődően már hatalmasra megnövekedett, mikor 1895. május elején előbb szórványosan, majd járványosán felütötte fejét a sertés vész. A kormány május 10-én lezárta a piacot, megtiltották a behozatalt, s az ekkor mintegy 100 ezer darabnyi állományból a kivitelt csak Budapest helyi fogyasztására engedélyezték, azonnali levágás kötelezettségével. A nyár folyamán részint kényszervágásokkal, részint átmeneti bécsi exporttal s a belföldi kiszállítás megnyitásával nagy nehezen kiürítik a telepet. (Bár június végéig mintegy 15 ezer sertés mégis elhullott.) Novemberben hozzákezdenek a telep teljes fertőtlenítéséhez és rekonstrukciójához; decemberre ismét szabaddá teszik a felhajtást és az állomány gyorsan 25 ezer darabra emelkedik. Ekkor azonban a járvány ismét felüti fejét; a külföld végleg bezárja piacait Kőbánya szállításai elől. Még történnek egyes kétségbeesett kísérletek az üzem fenntartására — de a millenniumi esztendő és vele korszakunk végére Kőbánya nemzetközi sertéspiaca már végleg a múlté. A budapesti sertéskereskedelem tevékenysége ettől kezdve hasonlóan a gabonakereskedelemben megjelenő tendenciákhoz visszaszorul a főváros ellátására: ám Budapest hatalmas húsigényei ellenére is Kőbánya forgalmának méreteit az új ferencvárosi sertéskonzum vásár már nem fogja elérni. 22* Marhavásár a Ferenc;:-városban, a köjvágóhídnál. 133. Marhavásár a Közvágóhíd mellett az 1880-as évek végén. Vágó Pál rajza 134. Budafoki borpince részlete az 1890-es években 339