Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

A tagok és ügynökök számának alakulása a budapesti tőzsdén 1865-1895 Tagok Áru Értékpapír Árjegyzőlap előfizetők Tagok ügyilökök Árjegyzőlap előfizetők száma 1865 332 13 1870 1098 76 47 186 1S73 988 76 47 190 1880 937 102 41 224 1890 1149 127 44 477 1895 1580 135 52 503 E folyamatnak hátterében a budapesti tőzsde szervezetének a kereskedelem növekvő fontosságával és kiterjedésével párhuzamos megmerevedése, bizonyos szűkülése, lényegében pedig a fővárosi terménykereskedelemben is végbemenő tőkekoncentrációs folyamat áll. Magának a tőzsdének szervezete azóta, hogy alapszabályait a minisztérium 1869-ben jóváhagyta, korszakunkon végig nem változott. Am abban a mértékben, ahogy az 1873. évi válság után csak lassan magához térő hazai gazdasági élet fokozatosan egyre konszolidáltabb formákat öltött és kezdett kilábolni a hatvanas évekre még jellemző, spekulációkkal, szédelgésekkel átszőtt viszonyokból, alapszabályainak keretén belül a tőzsdén is megindult bizonyos szigorodás: a vezetőséget alkotó nagykereskedők - látszólag csak koruknak, vagyonuknak, súlyuknak és tekintélyüknek gyarapodtán — egyre többet adnak a szakma méltóságára és tekintélyére. Valójában azonban a tőzsdén összpontosuló egyre többféle és egyre súlyosabb anyagi érdek magától is az ügyek egyre szigorúbb és szabályosabb vitelét igényli. Ennek a törekvésnek a jegyében 1879-ben a tőzsde bizottmánya 30 tagú, sokkal tekintélyesebben hangzó nevű tőzsdetanácscsá alakult át. Tagjai (kiknek számát 1893-ban 40-re emelik, egyúttal a tőzsdetanácsosi címmel ruházva fel őket) legalább 24 éves, állandó budapesti lakosok lehetnek, kiknek nincs tagdíjhátralékuk, és legalább öt éve megszakítás nélkül a tőzsde rendes tagjai; 1893 óta kötelező, hogy a magyar nyelvet is bírják. 1888-ban megszigorítják a tőzsdeképesség feltételeit: távol tartandó onnan „mindazon hívatlan elemeket", ,,melyek a tőzsde intézményének sem hasznára, sem díszére nem válhatnak", élesebb különbséget tesznek a tőzsdelátogató és a tőzsdetag között. Előbbi csak három évi megszakítás nélküli látogatás után nyerheti el a tőzsdetagságot hacsak nem már legalább egy éve Budapesten bejegyzett kereskedő. 1895-ben a tőzsdetanács igazoló bizottság alakítását is elhatározza: ez a tanács elnökéből, 2 alelnökéből és évenként választott 8 12 tanácsosból áll - és tagfelvételeknél mint a tanács előkészítő bizottsága működik. Ilyen fokozatos fejlődés során korszakunk legvégére a tőzsde már egyre exkluzívabb testületté válik. Az 1895-ben kiadott szabályzat szerint tagok vagy akár látogatók felvételét illetőleg a tőzsdetanács csak írásbeli kérelemre dönt, melyet három legalább három éve rendes tagnak mint pártfogónak kell aláírnia, de ezentúl a tanács még más pártfogó ajánlását is követelheti; elutasító határozatát nem köteles indokolni. Fegyelmileg három hónapnál hosszabbra kizárt tag pártfogója ellen is indítható fegyelmi eljárás. Mindez eléggé indokolja azt, hogy a tőzsde tagjainak létszáma korszakunk végére csak az utolsó öt évben mutat erősebben emelkedő tendenciát. Még jellemzőbb, hogy mikor a fedezetlen gabona határidőüzlet elfajulása már heves támadásokra ad alkalmat a tőzsde ellen, és 1888 decemberében a tanács kimondja, hogy a tőzsdebíróság ilyen üzleteket a jövőben nem fog megítélni, ill. lebonyolításukhoz jogsegélyt nem nyújt, alig két hónap után — állítólag a bécsi tőzsde közbelépésére — ezt oda módosítják, hogy az ilyen üzlet a gabonakereskedelemmel hivatásszerűen foglalkozó személyek (tehát kereskedők és gazdák) között nem tekinthető törvénytelennek. S míg ez egyrészt a termelőt továbbra is függésben hagyja a kereskedőtől, másrészt kizárja a kis spekulánst az üzletnek e legjövedelmezőbb ágából. Valójában azonban mindezen intézkedések mögött a tőzsde vezetőségét alkotó legnagyobb budapesti kereskedőknek következetesen arra irányuló törekvését kell látni, hogy a csekélyebb tőkeerejű és inkább sok zavart okozni képes srjekulációs tevékenységre hajlamos kisebb cégek képviselőit a tőzsdétől már távol tartsák. Ez a tendencia már a hetvenes évek végén a gabonaüzlet nagy fellendülésekor érezhetővé vált az akkor divatba jött rendkívül nagy, 250 tonnás határidőüzleti kötéseknél, melyeknél a vevő még mázsánként 1 forint foglalót is adott. Ez ugyanis a kisebb cégeket eleve versenyképtelenné tette, és bár később általános felzúdulásra a kötések nagyságát leszállították, az előlegeket azonban nem szüntették meg, a tendenciát tehát már nem lehetett, vagy az illetékesek talán nem is akarták megállítani. Összhangban áll ez a tőzsde ellen éppen akkor meginduló erős támadások kivédésére irányuló olyan taktikával is, mely a tőzsde szolid működésének minden eszközzel való bizonyítására törekedett.