Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

129. Hajórakodás a Petőfi téren az 1880-as évek második felében. Szemben a Várhegy a királyi palotával delemben vezető szerepét még a nyolcvanas évek közepéig megtartotta a hazai piacon - korszakunkban szűnt meg végleg Budapest konkurrensévé lenni. És bár a hetvenes évek elejének néhány rossz termésű éve nyomán (melyekben kiderült, hogy Budapest malomiparát a fővárosi terménykereskedelem csupán a hazai nyersanyagbázisról már nem mindig képes ellátni gabonával) még visszatért a pesszimizmus, a közlekedési centralizáció továbbfejlesztése, fontos, új gabonavidékeket feltáró vasútvonalak létesítése, a vasutak államosítása során a budapesti terménykereskedelem igényeit messzemenően figyelembe vevő tarifapolitika kialakítása, majd a csupán megőrlésre importált és lisztként továbbexportált balkáni búza vámmentes behozatalának lehetősége (az ún. őrlési forgalom) mind erőteljesen a város terménykereskedelme, ezen belül is kivált a gabonakereskedelem továbbfejlődésének irányában hatottak. A városnak e szempontból nagy előnye: a korai magyar aratás és a nyugati piacokhoz való közelsége, melyek együttesen lehetővé tették, hogy cégei elsőnek jelenjenek meg ajánlataikkal Európa piacain, éppen az exportkereskedelmet illetőleg alátámaszthatta optimizmusukat. Valójában azonban a nyugat-európai piacokon a hetvenes évek elejétől kezdve már megjelent az orosz és az amerikai gabona is: szinte korlátlan mennyisége és az olcsó tengeri szállítás révén egyre nagyobb konkurrenseként a magyarországi gabonának. A budapesti malomipar egyelőre elég termelékeny és gazdaságos ahhoz, hogy a hazai gabonát liszt formában feldolgozva még a hanyatló lisztárak mellett is haszonnal tudja elhelyezni a nyugati piacokon, ám a szállításnak a korszak folyamán egyre tökéletesebbé és egyre folyamatosabbá válása, s ezáltal nagy gabonakészletek felhalmozásának lehetősége Nyugat-Európa gabonaellátását már állandóvá és egyenletessé teszi. A budapesti kereskedőnek, aki a gabonaellátás e folyamatosságában mutatkozó pillanatnyi hézagokat akarja — mert igazi nagy üzletként már csak ezt tudja — kihasználni, néhány év leforgása alatt már az egész világra s azon belül egyre több tényezőre ki kell terjesztenie figyelmét. így kell számításba vennie mindenekelőtt a hírközlés meggyorsulása révén a váratlan elemek megjelenését, a gyors reagálás szükségét, s ezen elemek sorába a világ immár olyan távoli részeinek bekapcsolódását is, mint Amerika, India vagy Egyiptom — s olyan tényezőkének, mint háborúk, diplomáciai és katonai feszültségek. Ám mindez a nagyon érzékeny, sokoldalú reagálás már nemcsak egyetlen terményfajta vonatkozásában szükséges — bár kétségtelen, hogy Magyarország terményexportjának akár szemes termény, akár őrlemény formájában döntő és legállandóbb eleme a búza maradt — , hanem jóformán valamennyi más szemes terménvt illetőleg is, melyek közül egyik-másikból néha hosszabb-rövidebb időre - megfelelően a nemzetközi piac egyes rövidzárlatainak - Budapest még sokáig alkalmilag igen jelentős exportot is le tud majd bonyolítani. A budapesti terménykereskedelem — nyilván e körülmények hatására is — a nyolcvanas évek közepére kezdett ráeszmélni arra, hogy korábbi jelentőségét Európa gabonaellátásában végérvényesen elvesztette. Sem a magyarországi búzának, sem a lisztnek exportja nem képes már tartósan befolyásolni az európai piaci árak alakulását — időlegesen is legfeljebb csak nagyon jó hazai és rossz külföldi termések esetén. De Budapest külföldi exportja még így is aránylag kiterjedt marad: Anglia, Dél-Németország, Svájc még előszeretettel vásárol magyar gabonát, g