Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
A városépítést szolgáló műszaki-városépítési tárgyú törvényes szabályozások sora ezután már csak eggyel fog kiegészülni: az 1872 márciusában beterjesztett IX. tc. a vasúti kölcsönből a pesti pályaudvarokat összekötő vasútvonal és a déli összekötő vasúti híd építésére közel 9 millió forintot engedélyez, és elrendeli ezek három év alatti megépítését. Még a városegyesítés előtt a városrendezési terv harmadik nagy vállalkozása: a Margit-híd építése is megindult; a Gellérthegy alatti híd építését a kormány egyelőre nem látja sürgősnek. Valóban a két pályaudvar, a pesti és a budai leggyorsabb összekötésére ez a híd szükséges. 1871-ben erre is nemzetközi pályázatot írnak ki, teljes sikerrel: 43 pályamű érkezik be angol, francia, német, osztrák tervezőktől és vállalkozóktól; pályázik egy osztrák cég tervén Feketeházy János, a mai Szabadság-híd későbbi tervezője. A terveket a Képzőművészeti Társulat helyiségében kiállításon mutatják be a nagyközönségnek, majd a 13 tagú bíráló bizottság 6 tervet választ ki díjazásra. 1872. május 9-én 11 : 1 szavazatarányban a bizottság a francia Gouin tervét fogadja el, melyet egy francia cég terjeszt be. 1872 augusztusában megkezdik a budai ágban levő két pillér alapozási munkáit: körülcölöpözik a pillér helyét, majd kiszivattyúzzák a vizet, s kővel és cementtel megtöltött keszonokat bocsátanak le, hogy a hídlábak alapjaiul szolgáljanak. 1873 októberében, a tényleges városegyesítés időpontjára, kész már minden pilléralapozás. A híd két fejénél még nincs nyoma sem a pesti, sem a budai körútnak, de az őket majdan összekapcsoló híd építési állványai már kezdenek kiemelkedni a Duna hullámaiból. városrende- De még mielőtt a munkálatok megindultak vagy akár csak kihirdettettek volna, közvetlenül a pályázat SUgárúti építkezésekről szóló törvényjavaslat elfogadása után, még 1870 decemberében a Közmunkatanács már közzéteszi annak a városrendezési pályázatnak fő szempontjait, melyet Budapest városrendezése érdekében ki fognak írni — és 1871. március 15-én valóban meg is jelenik a pályázati felhívás „Budapest főváros általános beosztási és rendezési tervének készítésére". A pályázat programja a pályaművek beküldésére aránylag rövid időt, két és fél hónapot szabott meg. Akiírás szerint a pályázóknak össze kell hangolniok a „külcsín, fény és pompa", valamint a kereskedelem és az ipar főfontosságú igényeit: a két várost egyetlen egységnek kell tekinteni és ilyenné kell olvasztani; kiemelt feladat a budai Várhegy és a Lánchídtól mindkét parton mindkét irányban terjedő Duna-part reprezentatív kiépítése; a rendezésnél elsősorban a város birtokában levő még beépítetlen ingatlanokat kell felhasználni a lehető legkisebb rombolással. A pályázat hangsúlyozza az egészségügyi szempontokat; a középületeknek az őket használó társadalmi osztályok számára könnyen megközelíthetőknek kell lenniök; ugyanígy fontos, hogy különböző raktárak telephelyeinek kijelölésénél tekintetbevegyék a Dunával és a pályaudvarokkal való könnyű kapcsolatot. Szükséges végül a megfelelő összeköttetés teremtése a város és környéke között, anélkül azonban, hogy a városszerkezet tovább lazulna; a tömör beépítésre való törekvés láthatóan változatlanul a fő szempontok egyike maradt. A Közmunkatanács a kiíráshoz mellékeli saját ideiglenes beosztási tervét is az egyes sajátos funkciójú építmények, elsősorban középületek elhelyezésére. Nyomatékosan hangsúlyozza azonban, hogy ez a pályázót nem kötelezi, „sőt a jobb eszmék őszinte örömmel fognának üdvözöltetni". Térképet mellékel továbbá a befejezett vagy folyamatban levő szabályozásokról: fő-, kör-és sugárutakról, melyeket változatlanul fenn kíván tartani, s melyeknek vonalához a terveknek már feltétlenül alkalmazkodniuk kell. Ezek a város már hagyományos kifutó útjai (mint sugárutak): a Váci, Kerepesi, Üllői, Soroksári utak s az új északkeleti Sugárút, illetve az ezeket összekötő kis- és nagy körutak. A beosztási terv megkülönbözteti a reprezentatív városmagot, továbbá az ipar és kereskedelem városnegyedét, a város déli részén a gyárvárost, valamint a Városliget körül a fásításra, illetve villanegyedek létesítésére javasolt területeket. Végül megadja a temetők tervezett helyét is. A kiírás részletesen tárgyalja a megoldandó részletfeladatokat is. „Főforgalmú vonalak, terek kijelölése és a városrészek csoportosítása" cím alatt a városon belüli és a külvárosok felé irányuló közlekedés megkönnyítését, gyorsítását jelöli meg, főleg a Lipót- és a Józsefváros összekötését. Külön hangsúlyozza az Újépület és környéke katonai jellegének várható megszüntetését és a szabályozásnak erre is kötelező kiterjesztését. A kiírás nagy előrelátással azt is megköveteli, hogy a pályázók foglalkozzanak a város várható növekedési irányaival, azok szabályozásával is; a környék nevezetes helyeinek (Újpest, Palota, Kőbánya, Kispest, Rákos, Erzsébetfalva. Albertfalva, Promontor, Istenhegy, Zugliget, Lipótmező, Rózsadomb) a várossal megteremtendő összekapcsolásával is; ugyanakkor a tömör beépítésproblémájánaklehető megoldását itt is kívánják. A mellékelt térkép a tanács által ilyen szempontból javasolt útvonalak közül a pesti oldalon egy-egy Újpest, Csömör, Kőbánya és Kispest, Budán Budafok, illetve Fehérvár felé vezető utat tüntet fel; nagyjában-egészében a mai Béke, Thököly, Salgótarjáni útnak, illetve a Mester utca egy tervezett meghosszabbításának, Budán pedig a mai Budafoki és Fehérvári utaknak kiépítését. A keresztirányú összeköttetés érdekében a Hárompipa (mai Erkel) utca meghosszabbításával a mai Baross utcát összeköti a Duna-parttal, s Budán is már megfigyelhetők a belső körút körvonalai.
