Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
1871 tavaszára ilyen módon a hazai szocialista mozgalom egysége valósággá vált: létrejöttek egy országos munkáspárt megalakításának reális előfeltételei. ösztönzést adott a magyarországi és elsősorban ismét a pest-budai munkásságban kialakuló egyre határozottabb forradalmasodásnak; s az ennek során kibontakozó nagyszabású nyílt akciók egyre természetesebbé és még az egyes, az egységtől félő vezetők számára is egyre elkerülhetetlenebbé tették az egység megteremtését. A forradalmi hullám emelkedése már a pesti Nyomdász Önképzőegylet 1869. novemberi petíciójával érezhetővé vált. Ezt a képviselőházhoz intézték, ahol Jókai nyújtotta be (mint az egylet dísztagja). Benne a nyomdászok még 1867. évi kérvényük pontjait ismételve újból, de nagyobb nyomatékkal, a munkások szövetkezési jogának elismerését követelik a munkaadókkal szemben: az ilyen szervezkedést ugyanis a még fennálló céhszabályok ugyanúgy büntették, mint ahogy a liberális 1872. évi ipartörvény is büntetni fogja. A kérvénynek ezúttal sem lett foganatja; így ennek is nyilván része volt a pesti nyomdászok már említett, csupán részleges béremelést elérő 1870 eleji sztrájkjában. E sztrájk a munkásszolidaritás ellenében a kegyetlen versenyről egységesen megfeledkezve kibontakozó tőkés szolidaritás kialakulását is elősegítette: a pesti lapszerkesztők ugyanis szolidaritást vállaltak a nyomdatulajdonosokkal és a sztrájk tartamára lemondtak nyomási követeléseik érvényesítéséről. Februárban már öt pesti gyárban volt sztrájk a 10 órás munkaidő bevezetéséért — legtovább, egészen áprilisig, az Első Magyar Gépgyárban, ahol végül az igazgatóság sztrájktörő segédmunkásokat állított be teljes eredménnyel. Az év második felét a munkásegyletek a porosz —francia háború és a porosz imperializmus elleni mozgalmai töltötték ki. A decemberi gyűlés ha (helytelenül) nem is a francia munkásság, de mégis a francia köztársaság és általában a köztársaság melletti tüntetéssé alakult: 1871 tavaszán azonban, a párizsi kommün napjaiban, a kulmináló forradalmi hullám Pesten minden eddiginél hevesebb és kiterjedtebb sztrájkmozgalomhoz vezetett. A sztrájkot március végén a kőbányai sörgyárak munkásai kezdték, kik minden rendőrségi megfélemlítés ellenére, végül is 25%-os béremelést vívtak ki maguknak. Áprilisban Pest szabói léptek fel 10 órás munkaidő és béremelés érdekében. Május 1-ón sztrájkjuk is kitört, amit csak még elkeseredettebbé tett 52 bizalmi letartóztatása. 1871. május 6-án Pest eddig legnagyobb és leghevesebb munkástüntetése zajlik le: 3000 munkás, a sztrájkoló szabók és az őket támogató más szakmák dolgozói vonulnak a Sándor utcai képviselőház épülete elé „Kenyeret és Igazságot" feliratú táblákkal; bent az épületben addig a szocialisták elfoglalták a karzatokat. A tüntetés előtt egy küldöttség kérvényt akart átadni Deáknak, de sem ő, sem az ellenzék egyetlen képviselője nem vállalta el annak átvételét. A rendőrség megkísérli a tüntetők szétoszlatását („város kutyái" kiáltások fogadják őket), de végül a katonaságnak kell közbelépnie, annál inkább, mert a Betegpénztárban képviselt malmok és gyárak munkásai e napra ugyancsak sztrájkba léptek, és félni lehetett csatlakozásuktól. A tömeg a katonaság elől zárt sorokban visszavonulva, a Marseillaise-t énekelve vonul át a gázgyár elé, ahol rövid gyűlés után szétoszlott. A fegyvergyárat mindenesetre katonaság szállta meg, és az Általános Munkásegylet helyiségeit egy napra bezárták. A sztrájksorozat azonban még nem ért véget: május 10-én a pékek léptek sztrájkba. 11-én már ők is összeütköztek a gyűlésüket feloszlató rendőrséggel; a verekedés estig tart, végül katonaság állítja helyre a rendet, lezárva az utcákat. Május 17-én (e napon az 52 szabóból 24-et szabadon engedtek) az Államvasút munkásai és a kárpitosok léptek sztrájkba — utóbbiak is a 10 órás munkanapért. 21-én a nyerges- és bőripar munkásai tárgyalnak sztrájk felől. A sztrájk még júniusban is élt: ekkor a Magyar Vagongyár 300 lakatosa szüntette be a munkát; ők nemcsak 10 órás munkanapot, de általában 25%-os béremelést is követeltek. A mozgalom csak Pesten (mert hírek érkeztek vidéki sztrájkokról is) mintegy 5 — 6000 munkásra terjedt ki — a tüntetések tanúsága szerint azonban túl a merőben gazdasági követeléseken, már az egész fennálló kormányrendszert is fenyegetve. A sztrájk ennyiben az internacionalisták ideológiai győzelmét is jelentette a lassalleánusokkal szemben. Ugyanakkor a polgári ellenzék, melynek tevékenysége e hetekben a kormányt támadó, de a munkások mellett ki nem álló interpellációkban merült ki, újból lelepleződött a munkásság előtt: az illúziók az ellenzékkel való tartós együttműködés értelmét illetően a mozgalomban nagyrészt most oszlanak széjjel. Az ösztönös gazdasági mozgalom, ha még csak kezdetlegesen is, de már tudatos politikai mozgalommá kezel átfejlődni. Szakegyletek és A mozgalom ilyen fellendülésében és kiszélesedésében azonban nyilván egyre növekvő szerepe munkássajtó V olt annak is, hogy 1869 végétől már mindkét munkásegylet megkezdte a szocialista szakegyletek kiépítésére irányuló tevékenységét is: olyan munkát, mely amellett, hogy az eddigi, sokban korlátolt, de kiterjedt szakmai szervezkedés meggyengülésével előállt vákuumba akart benyomulni, a munkások e szervezeteit politikai tartalommal is kezdte megtölteni, megkezdve így azoknak intézményes bekapcsolását is az általános munkásmozgalomba.
