Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

nél - a főkapitányi tisztségben függetleníteni igyekezett magát a polgármestertől és a tanácstól, miközben, úgy látszik, maga is alaposan belekeveredett a közigazgatásban burjánzó és az ő helyzetében kiváltképpen kínálkozó korrupcióba. Ebből azonban magas összeköttetései révén mindig ki tudta vágni magát, sőt odáig ment, hogy a tanácsot még a belügyminisztériumnak, sőt a katonai parancsnokságnak is bepanaszolta. A klasszikusan liberális Szentkirályi és Thaisz ellentétei így nem meglepő módon jutottak odáig, hogy Szentkirályi 1869 szeptemberében ezekre az ellentétekre hivatkozva le is mond tisztségéről. A közgyűlés azonban patriarkális módon átvonul Szentkirályi lakása elé az ősz utcába (melyet egykori lakosára emlékezve a hálás utókor majd Szentkirályiról fog elnevezni) és ő, némi disputa után meggyőzve, vissza is vonja lemondását. A közgyűlés erre Thaiszt felfüggeszti és ellene tiszti keresetet indít. A korrupció-zsarolás vádja alól azonban Thaisz tisztázza magát, amit a közgyűlés (úgy látszik, közben mégiscsak megbánva a főkapitány félretételét) elfogad, de ugyanakkor bizalmat szavaz a polgármesternek is. A béke azonban nem tart sokáig, az impulzív, neuraszténiás Szentkirályi csakhamar végleg le is mond: utódjaként és helyetteseként a városegyesítésig Pest város irányítását Gamperl alpolgármester veszi át. Bár e konfliktus formailag végig elsősorban személyi ügyként bonyolódott, mögötte azonban mélyebb elvi ellentétek: a polgári önkormányzatot és a sajátosan városi lokális érdekeket képviselő municipalizmus és a végrehajtó hatalomra támaszkodó centralizáció első — később még oly sok formában visszatérő ellentmondásai jelentkeznek itt. Nem véletlen persze, hogy ezeknek az éveknek képviselő-választásai pontosabb képet adnak a lakosságban élő politikai tendenciákról, mint a városi tisztújítás eredményei. Nemcsak azért, mert a tisztújításnál a szervezés nem kerületenként történt és így a kerületek sajátos vonásai nem érvényesülhettek. Hanem elsősorban azért, mert mint említettük, az 1867. évi tisztújításoknál az ekkor még nem emancipált zsidóság a választásból ki volt zárva, pedig jelentősége a város a választójog anyagi színvonalát már elért társadalmi rétegében igen nagy. Mindez magyarázza, hogy az 1860-as évek legvégétől, mikor a városok meginduló rendezése részint fokozott anyagi áldozatot igényelt a városoktól, részint pedig egész sereg a városfejlesztést érintő probléma eldöntését is, megindult a törekvés a zsidóságnak a működő városi képviselőtestületekbe való bevonása érdekében. A törvény szerint már 1870-re tisztújítás lenne esedékes: Pest és Buda közgyűléseihez egyre-másra érkeznek is a javaslatok a tisztújítás megtartása érdekében, hangsúlyozva azt, hogy milyen lényeges az időközben már emancipált és így választójogosultsággal rendelkező zsidóság szóhozjuttatása a város közgyűlésén. A kormány azonban hivatkozva a törvényhatóságok küszöbön álló törvényes rendezésére, indokolatlannak találja az e rövid időre új és a kedélyeket csak feleslegesen izgató választás megtartását és Buda városnak a tisztújítást ennek ellenére is határozottan követelő határozatát meg is semmisítteti. Az 1867-ben megválasztott képviselőtestületek így 1873-ig működve, még a zsidóság megfelelő képviselete nélkül viszik a városok ügyeit, de a törekvés az önkormányzati képviselet és társadalmi bázisa közötti ellentmondás áthidalására, ekkor már jellemzően ugyancsak megindult. Ahogy az 1867-től kezdődő évek e problémái gyors egymásutánban vetik fel a polgári vagyon A város-és a politikai jogok még feudális gyökerű korlátozása, a város növekvő, egyre nagyobb szabású egyesítés tervek megvalósítását biztosító vagyoni és ugyanakkor kicsinyes ügyintézési és szervezeti viszonyai, végül a hagyományos önkormányzati jogok és a centralizáció- közötti ellentmondásokat -úgy válik csakhamar egyre világosabbá, hogy a nagyváros az egész országban egyedülálló gazdasági helyzete és sajátosan fejlett társadalma sajátos, egyedi intézményeket is igényel. A kormányzat ezzel bizonyos vonatkozásokban már számolt is. Még részletesebben látni fogjuk a főváros műszaki, építészeti fejlesztésére irányuló és ekkor már másfél éve folyamatban levő jelentős lépéseket. Egyidejűleg annak hírével, hogy a kormány a törvényhatóságok egységes, új, volt szabad királyi városokra és vármegyékre egyaránt kiterjedő szabályozását készíti elő, Pesten újból megélénkülnek a város különleges helyzetének megfelelő, ezt jogilag, intézményesen is rögzíteni és kifejezni képes új törvény kezdeményezései. A törvénytervezetet a közgyűlés megbízásából ismét Gerlóezy készítette el és 1869. október végén be is mutatta azt. Gerlóezy javaslata — mely különben az új szabályozásnak már Budára várható kiterjesztését is számba veszi eleve józanul elhagyja a város 1861-ben emlékezhetünk — a 48-ból közvetlenül kinőtt várospolitikusok részéről még oly fontosnak érzett igazságszolgáltatási és rendőrségi hatásköreit — egyiknek elvben már kimondott és a másiknak is rövidesen várható államosításával számolva. A város képviselő-testületének alapja Gerlóezy javaslatában jóval demokratikusabb az eddiginél: választó és választható minden teljes korú magyar állampolgár férfi, aki két év óta állandóan Pesten lakik és legalább 10 forint egyenes adót fizet. Bár javaslatából már hiányzik a régi jogszabálynak, a ,,gazdái hatalom" alatt állókat a választásból kizáró tilalma (,,a választóképesség egyedüli alapja a közadózásbani részvét" hangsi'ilyozza Gerlóezy), s bár az alacsony cenzus a választóképesség alsó határát erősen kitágította a városi kispolgárság s a kishivatalnokok felé, a munkásság felső rétegeinek automatikus bevonását azonban nem jelentette volna. Annak aján-