Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

V. PEST-BUDA, MAGYARORSZÁG LEGPOLGÁRIBB TÁRSADALMA Az abszolutizmus korának - mint láttuk — az ötvenes évek közepétől meginduló s a hatvanas évekkel nekilendülő gazdasági fejlődése nem maradhatott hatástalan a pest-budai társadalom alakulására sem. Az itt kialakuló közlekedési gócpont, a kereskedelem, és azon belül kivált a terménykereskedelem előtérbe nyomulása, a hitelközpont, majd a malomiparból kiinduló gépi nagyipar, s a mindennek folytán is megnövekvő népességszám igényeihez alkalmazkodó szolgáltató ipar létrejötte: ezek ennek a gazdasági fejlődésnek leglényegesebb, szorosan egymáshoz kapcsolódó elemei. Nyomukban természetesen alakul át, bővül ki a társadalom egész szerkezete. Megindul a modern nagyvárosi burzsoázia kialakulása, felső rétegében már egy valóságos, bár még keskeny nagypolgársággal; megindul a még céhes kezdetekből indult, de ennek kicsinyes kereteiből kitörni már nem képes régi kézműiparos polgárság stagnálása és hanyatlása. Rohamosan kezd bővülni viszont a kispolgárság, benne a kisiparosság mellett immár egy igen népes kereskedelmi, közlekedési, hitelügyi és államigazgatási adminisztratív, alkalmazotti, kishivatalnoki réteggel is s egyre gyarapodik az értelmiség létszáma. S a fejlődés legdöntőbb, valóban új elemeként most jelenik meg először Pest-Budán az ipari munkásság már nagy és jelentős tömege, s az előző korszakénál is hatalmasabban nő a napszámosság: együttesen a kapitalizmus korának modern ipari proletariátusa és annak helyi tartalékhadserege ez. A minden előzőnél gyorsabb és mélyrehatóbb gazdasági fejlődés alapján Pest-Budán ekkor már Magyarország legpolgáribb, feudális csökevényektől leginkább mentes társadalma van épülőben. 1. A POLGÁRSÁG ÁTALAKULÁSA Az új társadalom kialakulása természetszerűen a réginek bomlásával is egyenlő; s nem termé- választószetes-e, ha ezt a bomlást legjobban a társadalomnak azon az osztályán lehet legvilágosabban jogosultak megfigyelni, mely a feudalizmus városának minden előnyét és kiváltságát élvezte? A 48-as tör- legnagyobb vénvekkel megszüntetett régi sz. kir. városi polgár mint jogi kategória helyére új osztály lép most, adozok melynek körvonalait az először 1848-ban kidolgozott választójogi cenzusnak, ha nem is ellentmondásmentesen, de már a közügyek befolyásolásához szükséges vagyon vagy legalábbis megfelelő intellektuális képzettség polgári igényén alapuló, racionálisan megfogalmazott feltételei írják körül. A választók (gyakorlatilag tehát a nagy- és középpolgárság, valamint a kispolgárság felső rétege) számának növekedése korszakunkon át, a vagyonalap szerint változatlan választói cenzus mellett, így nem csupán a közügyek iránti érdeklődés növekedését, de elsősorban ennek az új polgárságnak számbeli gyarapodását mutatja. Azt a folyamatot, melynek során egyre többen lesznek képesek átlépni a választói cenzus alsó, vagyis a kispolgári lét felső vagyoni határát. A válaszlójogosultak számának alakulása Pest-Budán 1848 — 1872 1848 1865 1869 1872 Pest 5142 5687 9590 10 781 Buda 1809 2054 2859 4 167 Óbuda 1 046 összesen 15 994 Korszakunk lezáródásakor tehát az új alapú polgárság a főváros mintegy 270 000 főnyi lakosságának kb. 6 %-át jelenti; 1848 pest-budai szavazópolgárai 4,6 %-os arányánál csak mintegy 1/3-dal többet. Olyan körülmény ez, mely eleve felhívja a figyelmet arra, hogy a testvérvárosok népességének nagyarányú növekedése elsősorban nem a jómódú elemek számát növelte meg. Es ha tudjuk, hogy a választójogosultak számának 1865 és 1869 közötti oly nagyarányú (Pesten