Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873
67. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság egykori székháza a Vigadó téren (Frey Lajos - Kauser Lipót). Fametszet béremeléseinek is. Egyenként nyilván nem nagy összegek ezek: de a legnépesebb réteget érintik, azt, amelyeknek számára a legkisebb emelés is sokszoros teher. Ezeknek házbéréhez számolják hozzá a háziurak a várható karbantartási és javítási költségeket is, és azt az összeget, mely hivatva van a máshol jelentkező lakbérhátralékot pótolni. Mindez együttesen a hatvanas évek elején a korábbihoz képest már mintegy másfélszeresére növeli a pest-budai lakbéreket, egyúttal a városegyesítés évére olyan lakásínséget is teremtve, melvet még egy évtized múlva is keservesen fognak emlegetni a város akkori vezetői. A pest-budai bérházingatlan (kétségtelenül a már 1848 előtt megindult fejlődést folytatva, de azt most már hatalmasan kibontakoztatva) így lesz szerves, jelentős eleme a tőkefelhalmozásnak, a tőke tartalékolásának: a polgári vagyonban egyenrangú (vagy sokszor mindennél jelentősebb) a gyár, a részvény, a jólmenő kereskedőcég értékével, az iparból származó jövedelmekkel éppen gyors megtérülése, nagy és biztos jövedelme révén. Nemegyszer vissza is tartva a tőkéket a kockázatosabb ipari beruházásoktól. A városegyesítés évére Pest-Buda városképét az 1848 előttihez képest így már nemcsak a beépült terület kiterjedése, a sokemeletes vagy új funkciójú épületek számának növekedése, vagy az új építészeti stílus megjelenése teszi újjá, hanem e fejlődés mozgató erőinek változása is. A város építészeti arculatának formálásába mostanra lépnek be döntő erővel a modern nagytőke hatalmas eszközei — de új igényei is. A Duna két partján születő nagyváros ezeknek jegyében építi új palotáit. Korszakunk építészetileg legjelentősebb köz- és magánépületeinek még e hézagos felsorolásából, a stílusváltás tényein túlmenően minden további részletezés nélkül az is világossá válik, hogy a kor nagy gazdasági fejlődése hogyan, milyen közvetlenül és milyen erővel formálja a városképet is. A korszakunkban keletkezett felsorolt és kétségtelenül építészetileg is leghangsúlyosabb és legjelentékenyebb építmények ugyanis végül mind a nemzeti piac viszonylag szabadon először most érvényesülni képes központi funkcióihoz tapadnak: akár közvetlenül, mint a Duna-sor az Akadémiától a Tőzsdén át a legnagyobb vasúttársaságok, biztosítók s végül a Fővámhivatal székházáig mindent magában foglaló palotasora, s mögötte a Főposta, valamint a különböző egyetemi épületek éppenúgy, mint a minisztériumok vagy az ország legnagyobbra méretezett kultikus épületei (gondoljunk csak a Bazilikára vagy a Dohány utcai zsinagógára, vagy a reformátusok Kálvin téri templomára) — akár közvetve, mint az e most kibomló központi funkciók hasznának lefölözésére képes pesti polgárok és Pesten értékesítő arisztokraták számára épített, vagy a Sugárúton épülni most kezdő, vagy még csak tervezett paloták, nagy bérházak. Persze van helye ebben a városképben a kisembernek is — csak ez már kevésbé reprezentatív: nemcsak túlnépes lakásaival, hanem dísztelen, ronda, rossz levegőjű és betegségeket terjesztő utcáival is. A Király — ma Majakovszkij utca környéke, a Terézváros legbelsőbb övezete még helyet ad néhány reprezentatív nagy bérháznak is, de a körülöttük nyüzsgő szegénység ezekbe is behatol, nemcsak pincelakásaival, hanem bazárjaival, olcsó üzleteivel, pálinkamérésekkel, kétes hírű kávéházaival. A reprezentatív városmagon túl most rohamosan terjeszkedő negyedek utcáit szegényes házak szegélyezik, s az első nagyobb bérházak. Az Almássy tér helyén még piszkos vizű kis patak kanyarog, körülötte kecskelegelő. A Józsefváros fele kisvárosias: képében földszintes házacskák s bennük raktárak és kisipari műhelyek dominálnak. Az Aradi utca külső részein ismét falusias a kép : tehéntartó majorokból a trágyát az utca túlsó oldalán 68. A nagytőke bérház-üzletháza, az egykori Haaspalota a"^ mai Vörösmarty tér nyugati oldalán (Linzbauer István)