Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

pontnak emelkedésével szembeni féltékenysége áll, mely ezt az alkalmat is a pesti hitelpiac és ezen keresztül a magyarországi gazdasági élet gyengítésére használta fel. Ez a tetszetős, de alapjában téves megközelítés azonban jelentősen akadályozta azt, hogy a válság valódi tanulságait a pest-budai gazdasági élet levonhassa. S mikor a válság feloldódik és a francia hadisarc folytán előidézett német pénzbőség a Monarchia piacai felé fordulva megújította a válság előtti lehetőségeket, tovább folytatódott a spekuláció. Az alapítások újból megindultak, de (jellemzően a spekulációra) most már szinte kizárólag pénzintézetek alapítása felé irányulva. Ehhez képest már a vasutak alapítása — az előző periódus nagy vadászterülete — is háttérbe szorult, ami jól mutatja az egész spekuláció befülledését. 1872-ben 550 pénzintézeti részvénytársaság mellett már csupán 15 ipari rt. alapítását hagyja jóvá a Kereskedelmi Minisztérium — és mindebből, ideszámítva még 1873 első négy hónapját is, 137 bank és 66 takarék meg is alakul. Pesten a bankok 83 milliónyi névértékű részvény kibocsátását tervezik, ami 33 millió forint tényleges befizetést igényel. Terveztek amellett két építőtársaságot 11,5, három iparvállalatot 11, és egy faüzletet lebonyolító társaságot 5,25 millió forint alaptőkével; utóbbi a Franco —Magyar és az Angol —Magyar Bank passzívája között bukkant fel később besztercebányai, illetve határőrvidóki faüzlet alatt. A tőkék legnagyobb része azonban végül is állandó tőzsde játékban forgott, amit a bankok 1873 után dühödten vizsgálni kezdett mérlegeinek jóformán teljesen áttekinthetetlen volta is megmutatott. Eközben azonban az 1870 óta kedvező európai terméseredmények több mint felére csökkentették a gabonakiviteli többlet fejében az országba folyó pénzt; a csökkent vásárlóerő folytán az alakuló hazai gyáripar belföldre termelő részében máris pangás állt be, s az import — elsősorban textiláru — kereskedelme is legyengült. A vasútengedélyezési politika következtében válságba került az államháztartás; ráadásul 1872 —73-ban országszerte dühöngött a kolera. A spekuláció azonban ha már egyre talajtalanabbul ugyan, de egyre hevesebben folyt tovább. S így, amikor 1873. május 9-én — a fővárost létrehozó törvényen jóformán még meg sem száradt a tinta -a bécsi tőzsdén kitört az ezúttal már végzetes krach, a bukás magával rántotta a pesti gazdaságot is: elsősorban persze a bankokat, melyeknek papírjai a pesti értéktőzsdén 1872-höz képest 1873-ban kimutatott 55 milliónyi árfolyamveszteségnek 80 %-át, 44 milliót viselték. S ha egyesek kivételével a kor pest-budai hitelintézetei ekkor még tartották is magukat, az a körülmény, hogy túlnyomó részük — s éppen a legnagyobbak — néhány éven belül, megrendült viszonyait stabilizálni hasztalan próbálkozva, végül is felszámolt, világosan mutatja a magyarországi és kivált a fővárosi hiteléletet ért csapást. Olyan csapás ez, mely az egész magyarországi gazdasági élet következő évtizedére döntően fogja rányomni bélyegét, közvetlen kárain túlmenően elsősorban azzal, hogy a lassanként újra felhalmozódó tőkéket évekre vissza fogja tartani legtermészetesebb befektetési területüktől, az ipartól is. A városfejlődés szempontjából tekintve ugyanis a hitelélet ilyen átmeneti fellendülésének legfontosabb eredménye az ipari alapítások, beruházások megszaporodása kellett volna hogy legyen. Már utaltunk rá, hogy — különösen a fejlődés 1869 utáni szakaszában — a beáramló tőke milyen nagy mértékben fordult a szédelgésbe fulladt pénzintézeti alapítások felé, s hogy már előzőleg is elsősorban a vasúti beruházásokat kultiválta. A fellendülés e korszakában így a szűkebben vett pest-budai iparfejlesztés megindítását elsősorban ismét csak az a réteg veszi át, mely a városok gazdasági jelentőségét az új viszonyok között is, és saját pénzintézeteinek megalapításával még hitelügyi vonatkozásaiban is fenntartotta, sőt megnövelte: Pest-Buda — s elsősorban Pest — kereskedőinek csoportja ez.4 4. PEST-BUDA, MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB IPARVÁROSA A kereskedelmi tőkének az a felhalmozódása, mely a fővárosnak a hatvanas évek elejétől kezdve egyre szélesedő és erősödő bankhálózatán keresztül végül is az egész országból magához vonzotta az abszolutizmus korában felhalmozódott tőkéket, természetszerűen nem maradhatott meg csupán a bankok és takarékpénztárak páncélajtói mögött. A pusztán kereskedelmi — sőt termény kereskedelmi — úton történt tőkefelhalmozás lehetőségei egy ponton túl végül is már korlátozottak voltak. Az általános korlátokon túlmenőleg sajátos hazai tényezők: a közös vámterületen az örökös tartományok iparcikk-kereskedelmének, a világpiacon pedig a korszak legvégén az amerikai és orosz gabona egyre nagyobb tömegeinek megjelenése, vasúti tarifák alakulása, a forgalomba hozható hazai terménymennyiség véges volta, a hatvanas évek elejére mind arra kényszerítették az egy évtized alatt egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódott tőkéket, hogy gyümölcsöző elhelyezést keresve más területekre is kiterjeszkedjenek. A hatvanas évektől kezdve így a tőke, eltekintve a rohamosan kibontakozó spekulációtól, különösen két terület irányában kezdett egyre nagyobb érdeklődést tanúsítani. Az egyik a sajátlagosan fővárosi telek-Kereskedelmi tökefelhalmozás és iparfejlesztés