Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

téren is már kialakult és egyre erősödő központi szerepének — bár a fellendülés országosan kiszélesítette a hitel intézményes bázisait -, e fejlődésnek is Pest-Buda maradt a központja. A testvérvárosok ilyen szerepét jellemzően mutatja, hogy a működését 1866 utolsó hónapjaiban megindító Budai Kereskedelmi és Iparbankkal együtt 1873 tavaszáig gyakorlatilag tehát a kiegyezéstől a már törvénybe iktatott főváros-egyesítés tényleges kibontakozásáig - Pest-Budán 23 bank alakult, összesen több mint 130 millió forintnyi névleges és 1872 végén már közel 60 millió forintnyi ténylegesen is befizetett részvénytőkével. E periódusban az egész országban összesen 146 bank alakult, valamint 250 takarékpénztár; utóbbiakból is 6 Pestre jutott — ám alaptőkéjük növekedése nem érte el a bankokét. Ha Pest-Buda már meglevő bankjai továbbra is a régi keretekben folytatják működésüket, az új igényeknek megfelelően és hatalmas külföldi tőkével hátuk mögött most alakuló nagy forgalmi bankok (a Rothschild-féle bécsi Creditanstalt fiókjának utódjaként 1867-ben alapított Hitelbank, az angol tőkével az Angol—Osztrák Bankon át 1868-ban alapított Angol--Magyar Bank, s végül a német-osztrák—francia angol Erlanger Bankház által 1869-ben alapított Franco —Magyar Bank) a többé-kevésbé átvett hagyományos banki üzletágak mellett már sajátlagosan a forgalmi bankhoz illő célokat is kitűznek maguk elé: ipari és kereskedelmi vállalatok alapítását vagy ilyen alapítások előmozdítását. A Franco- Magyar Bank kiemelte a városépítési, ingatlanügyleteket és a tőzsdeügyleteket, az Angol Magyar Bank a hitelügyletek kiterjesztését állítja központba. A vállalkozó szellemű Erlanger Bankház 1871-ben ezenkívül még létrehozta a Magyar Altalános Földhitel Rt.-t, elsősorban ingatlanügyletek (emellett azonban ipari, mezőgazdasági, közlekedési és bányavállalkozások), továbbá az Általános Magyar Municipális Hitelintézetet elsősorban talaj javítási, építési s általában helyhatósági vállalkozásoknak, valamint ugyancsak ingatlanügyleteknek lebonyolítására. Csupán ennek az öt nagy banknak névleges részvénytőkéje eléri a 97 millió forintot, s ebből 1872-re 46 milliót be is fizetnek. Mellettük az ugyancsak új alapítású kisebb bankok és a különböző népbankok erősen háttérbe szorultak. Közülük a később még nagy karriert befutó Leszámítoló és Pénzváltó Bank a régi Malvieux-féle magánbankház bázisán keletkezett, a Pest-Terézvárosi Iparbankot pedig a kormánypárti alapítású Pest-Terézvárosi Takarékpénztárral szemben Jókai-párti kortesek alapították képviselőválasztási fogásként. Ezzel egyidőben az ONB is (az immár dualista monarchia állami bankja) — mint már említettük jelentősen megemelte pesti fiókjának dotációját: 1867 —69-ben, 3 év alatt, 23,6 millióval, melyből 19,8 millió a váltóleszámítolást volt hivatva táplálni, a többi pedig az előlegüzletet. Ha a bankalapításoknak e hirtelen kibontakozása eleve egészségtelen jelenség volt is, kétségtelen, hogy jelentős részben reális igények állottak mögötte. Részben az abszolutizmus alatt felhalmozódott tőkék kerestek befektetést, részben a külföldi nagy bankok tőkeexportja révén megélénkült hitelpiacon egyszerre hitelt igényeltek mindazon, a differenciálódó pest-budai társadalom legkülönbözőbb szintjén létrejönni akaró vállalkozások, melyeknek az eddigi, korlátozott hitelviszonyok mellett nem sikerült létrejönniök — s melyeknek éppen ezért realitását sem lehetett kellően felmérni. Ennek folytán viszont eleve nagy volt a valószínűsége annak, hogy az így egyszerre meginduló sokféle, bizonytalan realitású vállalkozás közül sok kudarccal is fog végződni. Eleve reálisabbnak látszott a takarékpénztárak alapítása: realitásuknak egyrészt a kis- és középpolgárság kétségtelenül megfigyelhető tollasodása, másrészt az eddig csaknem monopolhelyzetet élvező két pest-budai takarék roppant üzleti nyeresége szolgált bizonyítékául. A Pesti Hazai nemcsak alaptőkéjét emelte fel 1869-ben 1 millió forintra (hogy 1872-re tényleges részvénytőkéje már közel 2 és fél millió forintra emelkedjék), de már 1868-ban a Váci körúton, 1869-ben pedig a Kálvin téren a Teréz-, illetve a József- és a Ferencváros számára fiókokat is nyitott. Ezután gyorsan követik egymást a takarékalapítások. 1868-ban a Budai Takarék Pesten akar fiókot nyitni; egy akkor Pesten alakuló másik takarék-vállalkozás viszont budai fiók nyitását tervezi. Fiókok helyett azonban fuzionálnak, megalapítva az Egyesült Budapest Fővárosi Takarékpénztárat, ugyancsak 1 millió forint alaptőkével. 1869-ben a pesti humor szerint nemsokára már Pest nemcsak minden nagyobb utcájának, de nagyobb házának is külön takarékpénztára lesz. Még ez évben meg is alakul 1 millió forintos alaptőkével a Pest-Terézvárosi és a Ferenc-Józsefvárosi Takarékpénztár is: a takarékalapítás a külvárosok felé is kiterjed, azoknak vagyonosodó kis- és középpolgáraira számítva. Jellemző, hogy az utóbbi takarék alapításában az éppen e réteg érdekeire alapozva politizáló Vidats János (nevével még sűrűn találkozunk) fog tevékeny szerepet játszani. Hasonlóan alakul meg 1869-ben a Pest-Külvárosi és a Kőbányai Takarékpénztár 500, illetve 125 ezer forint alaptőkével — sőt a takarékalapítás kezd túlmenni a város határain is, egyrészt az 1869-ben létesített Újpesti, másrészt az 1862-ben alakult, de néhány évvel később megszűnt és Pilisi Járási Takarékpénztár néven újjáalakuló intézetek révén. 1876-ban a Lipótváros is takarékpénztárat kap, a terézvárosi pedig beolvad az akkor alakuló Magyar Országos Központi Takarékpénztárba, a MOKTÁR-ba. S ideszámítanak még a — mint láttuk — hagyományosan ugyancsak hitelnyújtással is foglalkozó