Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

hadműveletek után épül ki Pest-Buda és Bécs között: ekkor, talán a biztonság kedvéért, még föld alatti vezetékekkel és elsősorban hivatalos szolgálati céllal; a pesti kereskedelem nagy vívmánya, hogy 1850. november 1-től a bécsi kereskedelmi minisztérium rendeletére nemcsak a bécsi tőzsde, hanem a bécsi terménytőzsde árait is táviratilag közlik Pesttel. Ennek jelentőségét jól mutatja, hogy 1850 áprilisában a fennálló gyorskocsi- vagy gőzhajó-összeköttetés mellett is egy Pesten délután feladott levél legjobb esetben is csak harmadnap kerülhetett Bécsben kihordásra, ami a pesti kereskedelem részvételét a bécsi tőzsdei életben igen megnehezítette. 1852-ben azonban a bécsi vonalat már légvezetékké építik át, s ugyanakkor Cegléden, Szolnokon, Szegeden át egyrészt Temesvár közvetítésével Szebenig, az Erdélyi Koronatartomány fővárosáig, másrészt a Belgráddal szemközti Zimonyig meghosszabbítják. 1853 áprilisától a távírót már magánszemélyek is igénybe vehetik. 1854-ben Szolnok és Szeged, 1855-ben Debrecen és innen kiindulva 1856-ban Nagyvárad, illetve Kassa kap távíróállomást; közben 1855 —56-ban megépül a Bécs -Pest — Szeged közötti második vezeték is, melyet Érsekújvárról Komáromon át Űjszőnynél a Duna felett vezetnek át, bekapcsolva a bécs—győri vonal ugyaneddig elvitt meghosszabbításába, így Bécs ekkor már Győrön és Pozsonyon át is kapcsolatba kerül Pesttel, ahol 1856 szeptemberében felállítják az Országos Távírófelügyelőséget és egy főállomást (Buda fiókállomással): újabb kénytelen elismerését a város országos központi jellegének. 1863-ra már magán a Pest — Érsekújvár—Pozsony Bécs vonalon is két vezeték húzódik, s a Bécs Győr Pest kapcsolatot Győrtől Székesfehérváron át kettős vezetésű csatlakozás is erősíti. Pestnek különben Siófokon és Kanizsán át Trieszttel is megvan már a távíróösszeköttetése. Kettős vezetékké épül át a Cegléd—Szeged—Temesvár vonal, de Temesvárig Szolnokon és Aradon át is vezet egy ugyancsak Pestről kiinduló kettős vezeték. Galícia felé a Debrecen Nyíregyháza —Miskolc- Kassa — Eperjes vonalon van kapcsolat, 1863-ban Besztercebányán át már Krakkó felé épül vonal, leágazással Tátrafüred felé, hogy a hegyekbe a vasút hatására üdülni most induló gazdag polgárok is azonnal értesülhessenek a legfontosabb hírekről. Nyilván ez játszik szerepet abban is, hogy az ekkor kiépülő Fehérvár Veszprém vonal is Balatonfüreden át vezet. 1864-re a Sopron Kőszeg- Szombathely -Keszthely-Kaposvár —Pécs és a Győr Pápa vonalak kiépítése van tervbe véve. Sajnos, a vonalak műszakilag elég gyengék: a Buda —Bécs vonalon a szigetelők gyengesége folytán a legkisebb légköri zavar is érzékeny kieséseket okoz, még a városegyesítés előestéjén is. Ráadásul a személyzet is képzetlen, s a megérkező sürgönyök gyakran érthetetlenek. Az 1870-es évek elejére így Pest Magyarország vasúti és közúti rendszerének, valamint posta-és távíróhálózatának egyaránt központjává vált — s (jórészt az előbbiek révén is) a dunai forgalomnak is legjelentősebb magyarországi állomásává. Olyan helyzetbe kerülve így, mely kereskedelmének uralmát, ha önmagában még nem biztosította is az egész nemzeti piac felett, azáltal, hogy annak empóriumait közeli, elérhető kapcsolatba hozta, megteremtette ennek az uralomnak talán legfontosabb előfeltételét.2 2. PEST-BUDA, MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB ÁRUPIACA Az abszolutizmus rendszere azonban Magyarországra nemcsak új vasútpolitikát (vagy A

kereskedés legalábbis egy ilyen új politikára irányuló igényt) hozott magával, hanem új gazdaságpolitikai P0

^TM elképzeléseket is. Természetes is, hogy a feudalizmus megdőltével annak intézményei, köztük az sa ipar és kereskedelem eddigi céhes szervezete is, változtatásra szorultak. Helyüket át kellett hogy adják egyfajta iparűzési és kereskedelmi szabadságnak. A Helytartóság által e tárgyban már 1851. február 6-án kiadott Ideiglenes Utasítás, bevezetésében valóban igen liberálisan indulva, ki is mondja, hogy vallása, nemzetisége, születése vagy szüleinek polgári állása miatt senkit nem lehet kizárni a kereskedés és ipar megtanulásából vagy gyakorlásából — e területeken a szabadverseny a mérvadó, s aki a megszabott feltételeket igazolja, jogot is szerez, melyet sem egyes kereskedők, sem iparosok, sem céhek nem ellenezhetnek. A következőkben azonban a gazdasági élet szabályozásában előtérbe kerülnek a bürokratikus vonások, melyek a mozgási szabadságot gyakorlatilag elsősorban az abszolutizmus uralkodó osztályában egyre nagyobb szerephez jutó nagytőkének, az értékesítés szabad lehetőségét a nagybirtoknak biztosítják; ezáltal kétségtelenül alkalmasan arra, hogy mozgósítsák az országban lappangó vagy külföldről itt befektetést kereső jelentősebb tőkéket, ám ugyanakkor alkalmasan arra is, hogy a feltörekvő kistőkék útját — s ezáltal a polgári társadalmi fejlődés oly jelentős szektorának kibontakozását — akadályozzák vagy legalábbis lassítsák. Valóban szabadkereskedelemmé mostantól elsősorban a terménykereskedelem válik. Ez nagyban és kicsinyben egyaránt gyakorolható már akkor, ha a kereskedőnek erkölcsi és illetőségi bizonyítványa, vagy legalább útlevele, vagy akár csak tartózkodási engedélye is van; terménnyel nagyban kereskedni már 8 ezer forint alaptőkével is lehet. Még a tulajdonképpeni