Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

II. PEST-BUDA EMELKEDÉSE: A VÁROS MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI KÖZPONTJÁVÁ VÁLIK Pest-Buda országos politikai-igazgatási központi jelentősége ilyetén csökkentésének könnyű átlátni távolabbi összefüggéseit: olyan politika része és kifejezője ez, mely az önálló magyar államiság ellen irányulván, Pest-Budának, a Magyar Koronatartomány fővárosainak is csak korlátozott várospolitikai és igazgatási hatáskört engedélyezhetett. Ennek az osztrák nagyburzsoázia és az osztrák- cseh nagyfeudálisok szövetségén alapuló politikának (melynek célja az volt, hogy e rétegek érdekeinek rendelje alá az egész, centralizált szervezetét illetőleg is éppen ezen érdekek szolgálatában létrehozott Osztrák Császárságot) megvolt a maga, az igazgatásinál lényegesebb, gazdasági oldala is. Nemcsak a magyar államiság, hanem a reformkorban (a magyar függetlenségi törekvések gazdasági bázisaként) már alakulni kezdő önálló magyarországi nemzeti piac ellen is irányult. Természetes, hogy ez a politika Pest-Budának (főleg Pestnek, e nemzeti piac hagyományos központjának) gazdaságilag is csak igen korlátozott fejlődést engedélyezhetett. Az előző kötetben már láttuk, mit jelentett a város szempontjából az a körülmény, hogy e nemzeti piac központjává kezdett válni: terveit, ill. kezdeteit egy ide centralizálódó közlekedési hálózatnak, itt központosulni kezdő kereskedelmet és hitelt, az ezek által nyújtott lehetőségekre felépülni kezdő helyi manufaktúra majd gyáripart — a mindennek megfelelő politikai és kulturális felépítmény és a társadalmi struktúra gyorsan meginduló változásáról (köztük a város magyarosodásáról) nem is szólva. Természetes a fentiek után, hogy az abszolutizmus politikája mindennek az ellenkezőjére törekedett: a Magyar Koronatartomány gazdaságának Bécs mint központ alá történő rendelésére, ennek során decentralizált magyarországi közlekedési hálózat kialakítására, ezáltal pedig Pest kereskedelmi forgalmának csökkentésére, hiteléletének pedig korlátozására. Világos ennek folytán, hogy Pest gazdasági életének fejlődése ilyen módon a korszaki »an országosan is különösen nagy fontosságú: a város gazdasági jelentőségének fenntartásáért vívott harca mögött az egész kialakulni kezdő nemzeti piac ott áll. Amennyiben ugyanis a városnak sikerül megtartania gazdasági jelentőségét, annyiban a nemzeti piac kialakulását is elősegítheti, s támogathatja egyúttal azokat az erőket is, melyek e piac gazdasági bázisán az egész ország politikai függetlenségéért — s ezáltal magának a városnak is valódi fővárossá válásáért harcolnak. 1849 augusztusa azonban Pest gazdasági életére is rossz auspiciumokkal köszöntött be. A főváros gazdasági életét és kivált annak legjelentősebb tényezőjét: kereskedelmét a császári csapatok bevonulása már eleve válságos helyzetben találta. A már a forradalmi események hatására megrendült hitelviszonyok megerősítésére a pesti kereskedelmi testületek (az ismételten kért 2 millió forint helyett) ugyan 1848 tavaszán, a Kereskedelmi Bank szavatossága mellett, az Osztrák Nemzeti Banktól kaptak 1 millió forint kölcsönt, ám ebből 1849 februárjáig csak 350 ezer forintot sikerült törleszteniök. Többre a bécsiek minden fenyegetése ellenére sem voltak képesek: adósságuk 1850 februárjáig sem szállt a 450 ezer forint alá. Közben azonban, már 1849. augusztus 25-én, majd 27-én, Szent-Ivány kerületi biztos engedélyével tartott ülésükön a pesti kereskedelmi testületek noha a bécsi hitelezőikkel szemben moratórium kérését javasló indítványt mint kilátástalant eleve elvetették — visszatérve utoljára 1849 márciusában, még Windisch-Grätzhez intézett ismételt kérésükhöz, a pénzhiány enyhítésére az Osztrák Nemzeti Banktól Pesten egy 2 millió forinttal dotált kisegítő pénztár felállítását kérték. A felterjesztésben egyúttal azt is kérték, hogy — amint azt később részletesen kifejtették — a kb. 60 millió forintra becsült összegű Kossuth-bankjegyeket ne semmisítsék meg, hanem azokat a kormány váltsa át kincstári utalványokra, melyeket az ország 60 éven át évi 1 millió forintnyi külön adóval törlesztene. A felterjesztésnek mely mindenesetre jellemzően mutatta a pesti kereskedelem érdekeinek szoros összeforrottságát már az egész ország gazdaságáéval — foganatja természetesen nem lett; a bankjegyek első részletét október 18-án a mai Deák Ferenc téren katonai fedezet mellett s minden kárpótlás nélkül, reprezentatív módon elégették. A kormány azonban október 11-én 1 millió forintot engedélyezett kisegítő pénztárul a rászoruló kereskedőknek, áruik elzálogosítása mellett azok 2/3 értékének erejéig nyújtható két évi előlegek