Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

rendelkezésükre bocsátott. Nyomoznak Lamberg gyilkosai után, jellemzéseket küldenek a debreceni országgyűlés tagjairól a haditörvényszéknek; eredményes munkájuk néhány hónapon belül vádpontokban fog megmutatkozni s kötélben és golyóban hozza meg gyümölcsét. A kormányzat azonban a bűnöket nemcsak megtorolni akarja: ezeket meg is akarja előzni. A közbiztonság fenntartásához azonban a testvérvárosokban nincs megfelelő szervezet. A városi rendőrség létszáma nem nagy, s még a szerencse játékosokat sem tudja megfékezni: hogyan védhetné hát meg az állam biztonságát ? Legalábbis ez az ürügye Szent-Iványnak, amikor szeptember 20-án közli a pesti polgármesterrel, hogy a kerületi katonai parancsnoksággal egyetértve átszervezi a városi rendőrséget. A városkapitány alá rendelve kerületi alkapitányságokat hoznak létre: ezeknek különösen az idegenek ellenőrzése, az útlevelek és a beszállásolások kezelése a feladata. E munka ellátására hozza létre Szent-Ivány a mindkét városra kiterjedő hatáskörű útlevélosztályt és idegen-ellenőrző hivatalt is; alkapitányi rangban levő vezetője azonban a hadsereg rendőri főbiztosának felügyelete alatt áll. Es ,,hogy az elmúlt szomorú események következtében felingerelt hangulat lecsillapodjék, és minden, a közcsendet megzavaró merényletek még csírájukban elfőjtassanak" — bécsi mintára Pest-Budán is megszervezik az ún. „megbízottak" (Konfidenten) intézményét. A jeles intézmény tagjai vállalkozó szellemű, „önként ajánlkozó", „békeszerető s a felséges uralkodó házhoz őszintén ragaszkodó polgárok", akik a városparancsnokságtól kapnak megbízólevelet; ennek felmutatására bármelyik katonai őrszobán azonnal karhatalmi segítséget kaphatnak. Biztos névsorukat ma már nem ismerjük. A Szent-Ivány rendeletéhez mellékelt névjegyzék a kiegyezés éveire rejtélyes módon ( ?) eltűnt a fővárosi levéltárból; később különböző másolatai kerültek forgalomba, meglepően hangzó nevekkel. Mindez azonban nem elég az állambiztonsági feladatok megnyugtató ellátására. Ezért október 31-én Szent-Ivány bejelenti az osztrák tartományokban már régóta működő, a városigazgatástól teljesen független rendőri hatóság megalakulását. Csakhamar meg is érkezik Pestre Joseph Prottmann, a grazi államrendőrség egyik vezetője. Felesége Sigray grófnő: ez predesztinálja a magyarországi szereplésre - mint ahogy Geringernél is ajánlólevélnek vették erdélyi szász származását. Prottmann serényen munkához lát; megfelelő törzset is hoz magával osztrák rendőralkalmazottakból. Hivatala, a pest-budai cs. kir. kapitányság és rendőri igazgatóság 1851. február elején fogja majd megkezdhetni működését jelentős tényezőjeként a városok politikai konszolidációjának. Pest-Buda a ^ fegyverek elnémulta, a forradalom vezetőinek s résztvevőinek irgalmatlan megbüntetése és birodalomúj Ausztriának a fővárosok tornyain immár szilárdan, bár megtépázott dicsőséggel lengő „öreg szervezetében zászlói" azonban nem jelentették a fegyveres harc kitörése előtti állapotok egyszerű helyreállását, de még a forradalom előttiek restaurációját sem. Bécsben akkor már hetek óta tartó tárgyalások, liberálisok és konzervatívok heves vitái után egy immár pacifikált Magyarország helyzetének új, egyetlen előzőhöz sem hasonló megoldása született meg: az ország teljes beolvasztása az abszolutisztikusán kormányzott egységes osztrák császárság kereteibe. A Haynau mellé a minisztertanács orgánumaként országos polgári biztosi címmel június 4-én kinevezett báró Geringer irattáskájában, amikor a báró július 29-én, még a magyarországi hadműveletek utolsó szakaszában megérkezett Pest-Budára, már ennek az elkéj>zelésnek alapján kidolgozott további, rövidesen kihirdetendő rendelkezések tervei lapultak. Geringer Budán a királyi palota épen maradt részében szállt meg, központi irodáját azonban Pesten rendezte be az Ullmann-féle házban, ahol 48-ban Széchenyi is lakott. A közigazgatási szervezet, mely a császári csapatok előrenyomulásával párhuzamosan lassan kiterjedt az ország egész területére, az annak teljes katonai és polgári

közigazgatását legalábbis kifelé egy kézben egyesítő főparancsnok, Haynau alá rendelten, a katonai közigazgatásnak megfelelően több vármegyét és sz. kir. várost összefogó katonai kerületi polgári főbiztosságok és azok alárendeltségében álló, változatlanul maradt, de autonómiájuktól megfosztott, a megyei kormánybiztosok vezetése alá helyezett törvényhatóságok hierarchiáján alapult. A fővárosok a Szent-Ivány Vince főbiztos vezette pesti kerületbe nyertek beosztást, Pest vármegyével és a Jászkun kerülettel, augusztustól pedig Esztergom megyével is együtt. Szent-Ivány már július 23-án átvette hivatalát; első intézkedései között - mint láttuk — a tántoríthatatlanul aulikus Koller Ferencnek Pest, és az öreg, az ostrom alatt Hentzi mellett a Várban kitartó Walheim Jánosnak Buda város polgármesterévé való kinevezése szerepel. Másnap Haynau frontra utazásának napján Szent-Ivány állandó megszálló erők visszatartását kérte a két városban, tekintettel a lakosság forradalmi hangulatára. A helyőrséget meg is kapta, sőt a kerületi katonai parancsnokság is csakhamar megalakult. Parancsnoka, a városok fontosságára jellemző módon, Kempen altábornagy lett — nemsokára a birodalom rendőrminisztere. A hadműveletek befejeztével az 1849. október 17-i császári rendelettel került sor az ország végleges közigazgatási szervezetének kialakítására. Ez az összbirodalom politikai igazgatását illetően még júliusban elfogadott alapelvek szerint történt: azokkal a módosításokkal persze, melyeket a még fennálló ostromállapot és ennek kapcsán a katonai és polgári hatalom egysége tett