Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

I. PEST-BUDA HANYATLÁSA 1849. július 11-én a reggeli órákban, Pest és Buda néptelenné vált utcáin, házainak falain még A városok ott világítottak a várost ezúttal is az utolsókkal elhagyó Csány László közlekedésügyi miniszter katonai falragaszai: „Harchoz edzett seregeink és Isten, az igaz bíró, szent ügyünket bizonyosan győze- me

^

szallasa lemre emelendik." Déltájban azonban Buda külső utcáin már megjelentek Haynau seregeinek elővédjei: Wussin őrnagy parancsnoksága alatt mintegy 500 főből álló alakulat. Pest egyelőre még üres; a kihalt utcákon, melyeket, kivált a Belvárosban, még sűrűn szegélyeznek a Hentzi bombáinak nyomán támadt romok, a rendet a nemzetőrség visszamaradt alakulatai tartják fenn, ők állnak őrt a fontosabb pontokon: a Nemzeti Múzeum vagy a katonai kórház előtt. A lakosság között délután 3 óra tájban terjedt el az osztrákok budai bevonulásának híre, és a pestiek csakhamar nagy tömegben lepték el a Duna-partot. A már csaknem kész Lánchíd útpályáját és kereszttartóit azonban Clark Dembinszki utasítására még 8-án felszedette és két hajóra rakva leúsztatta a Dunán; ugyanígy úsztatták le Tolnáig-Baranyáig a hajóhíd hajóit is. így az osztrákok, nem csekély bosszúságukra, nem is tudtak azonnal átkelni a folyón. A helyzet reménytelensége azonban már senki előtt sem kétséges. A pesti városi tanács — már csak mindössze három tag — Ságody alpolgármester elnöklete alatt a Városházán tanácskozik, amikor megkapják Wussin rendeletét, hogy másnap a budai tanács képviselőivel együtt (a viszszatérő császáriak legelső intézkedése is tehát már a csak alig három hete egyesített városok újbóli szétszakítását inaugurálja) jelenjenek meg Ramberg altábornagynak, a bevonuló császári csapatok parancsnokának fogadásánál. Az éjszaka nyugalomban telik el; másnap reggel egy Verzár Manó nevű honvéd törzsorvos még 50 itt maradt beteg honvéd elszállítására kér kocsit a tanácstól (ám a kérés teljesítését a tanács nem vállalja, mivel a nemzetőrség már nem képes a fuvarosokat efféle szállításokra kényszeríteni). Délelőtt Ságody és a pestiek a Paulovits budai megbízott polgármester vezette 10 tagú budai deputációval együtt Budaörsig mennek Ramberg elé, a fegyverrel meghódított városok hagyományos szokása szerint kíméletet kérve a lakosság számára. Az altábornagy kegyesen megígéri a személy- és vagyonbiztonság szigorú fenntartását, majd hódoló nyilatkozatokat követel a várostól. (A pesti tanács azonban csak másnap éjjel, az időközben szintén megérkezett Gyulai Gaál Edének, a III. hadtest mellé rendelt hadbiztosnak fenyegető sürgetésére fogja kiállítani a nyilatkozatot, mely szerint „ünnepélyesen kijelenti, hogy ő cs. kir. apostoli felségét, Ferenc Józsefet, Magyarország törvényes királyának hódolólag elismeri s legmagasabb parancsainak hódolólag engedelmeskedendik"; a lényegesen lojálisabb budaiak nyilatkozata már 12-én megtörténik.) Ramberg elrendeli a városok ostromállapotba helyezését, tehát minden nem szolgálati fegyver beszolgáltatását, a posta zár alá vételét, s a helyi közlekedés és a császári csapatok dunai átkelésének biztosítására nagyobb dereglyék s kompok készenlétbe helyezését. A deputáció mindent meg is ígér, de még vissza sem érnek a városba, s a császáriak átkelése még meg sem kezdődhet, amikor korán délután 400 főnyi kozák csapat tűnik fel a Kerepesi, a mai Rákóczi úton. Sípok és dobok kísérik éneküket, mellyel a Hatvani, a mai Kossuth Lajos utcán és az azóta eltűnt Városház téren végighaladva a Lánchídhoz érnek, ahol tábort vernek. Gúlákba rakott lándzsáikra húzott sátraikat, jól idomított lovaikat estére már nagy tömegekben bámulják a pestiek. Ramberg maga két dandár élén csak délután ér be Budára: a gutgesinnt polgárság asszonyai virágkoszorúval fogadják, s a csokrokból jut tisztjeinek is. De a császári gyalogosok tutajokon mindjárt átkelő zászlóalja mégis csak az oroszok után lép Pest földjére. A szabadságharc a testvérvárosok számára véget ért. A nemzeti zászló már nem leng a pesti Városházán; az oroszok megérkezésekor tűnik el, és másnap reggelre már itt is a fekete-sárga, kétfejű sasos lobogót tűzik ki. E napon Ramberg kiáltványban teszi közzé a város elfoglalását és az ostromállapot életbe léptét; akkor teszik közzé a Kossuth-bankók azonnali érvénytelenítésére vonatkozó rendeletet is, melynek híre már július első napjaiban elterjedt ugyan a városokban, ám Csány még idézett utolsó rendeletében is a magyar pénz iránti bizalomra hívja fel a lakosságot. Túlmenően minden politikai és érzelmi momentumon, csak ez az egyetlen körülmény is a legelső perctől elégséges okot ad arra, hogy Gyulai Gaál Ede már július 17-én azt jelentse Haynaunak: a két város, de különösen Pest hangulata igen rossz. Jelentésében nem volt benne, de máshonnan tudjuk, hogy ugyanő 15-én, az