Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

BEVEZETÉS A magyar függetlenségi harc leverése, mellyel a főváros történetének 1849-től 1873-ig terjedő szakasza megindul, nem jelenthette már a polgári forradalom vívmányainak eltörlését is. Ha a győztes Habsburgok és az osztrák—cseh nagyfeudálisoknak és a bécsi legnagyobb banktőkéseknek körülöttük felsorakozó, csakhamar a magyar arisztokrácia jelentős részével is bővülő tábora a polgári átalakulással Magyarországon is megnyíló gazdasági lehetőségek gyümölcsöztetését elsősorban a saját hasznára igyekezett is fordítani, azoknak az erőknek érvényesülését, melyek Magyarországon 1848-ban már elég erősek voltak e polgári átalakulás kiharcolására, maradéktalanul már így sem sikerülhetett visszaszorítani. Ezeknek az erőknek, melyek elsősorban továbbra is e városok évszázados gazdasági-forgalmi kapcsolataira támaszkodhattak, központja a bontakozó magyarországi piac hagyományos centrumában, Pest-Budán alakult ki. Világos tehát, hogy a testvérvárosok gazdasági életének és az ezt kezében tartó pest-budai polgárságnak az a küzdelme, mely a városok e pozíciójának fenntartására is irányul, szükségképpen szembe kell hogy kerüljön a bécsi politika ilyen törekvéseivel. Ezáltal azonban szembekerülve az e gazdaságpolitika mögött álló általátios politikai törekvésekkel is, Pest-Buda az abszolutizmus elleni magyarországi ellenállásnak is központjává fog válni. Olyan központtá, mely az ellenállás során nemcsak egy nemzeti és polgári politikának és kultúrának politikusokat és értelmiségieket is kiformáló bontakozása számára fog bázisul szolgálni, de melynek növekvő létszámú proletariátusa e korszak legvégére alkalmas lesz arra is, hogy az abszolutizmus elleni harc során kialakult első szervezeteit a polgári liberális intézményeket és az ország adminisztratív önállóságát visszaállító kiegyezés után immár osztályharcos és internacionalista tartalommal töltse meg. Pest-Buda ilyen fejlődése természetesen egyetlen pillanatra sem választható el az egész ország útjától: ideértve most már az abszolutizmus által jórészt mesterségesen kialakított politikaiközigazgatási beosztás határvonalain túl az egész történelmi államterületet: azt, melynek egyesülése felé 1848 már magától értetődőleg tette meg az első és alapvető lépéseket éppen az alakuló Pest-Buda országos központi piacával való előrehaladott azonosulásának alapján. Pest-Buda fejlődése ennek következtében az itt összpontosuló gazdasági érdekek ezer szálán át e piacnak s az azt összetartó és behálózó politikai erőknek legfontosabb szervezőjévé és egy polgári Magyarország valódi polgári társadalmi szerkezetének kohójává is lesz; fejlődése pedig így — még inkább, mint 48 előtt az egész országnak is elsőrendű érdekévé válik. Ami végül is nem kis mértékben fog hozzájárulni ahhoz a dinamizmushoz, mely a város fejlődését e korszakban minden szempontból jellemezni fogja. Pest-Buda 1849 és 1873 között az országos fejlődés ilyen fővonalai mentén, azokkal szorosan összefonódva s azokat jelentősen erősítve kibontakozó városfejlődéséhez azonban szorosan hozzátartozik a kettős városok modern urbanizációjának meginduló bontakozása is. Es megfelelve annak, ahogy e nehéz évtizedek a város további útjának is minden lényeges gazdasági, társadalmi vagy kulturális kérdőjelét felállítják — a kérdés feltevésével meghatározva a válasz irányát is —, a főváros legtágabban vett urbanizációjának alapjait is e korszak fogja lerakni. Pest-Buda korszakunkban így fog továbblépni a modern nagyváros, 1873-ra egész Magyarország egységes fővárosának útján is. Ha az új korszak első óráinak eseményei ebből még nem sokat sejtetnek is.