Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849
A megélhetési nehézségek további Kolerajárvány A forradalom vezérkarának visszaköltözése Pestre S nem vitás persze, hogy a munkaalkalmak megszaporodása meg a napszámbérek megkétszereződése ennek ellenére is nagyot lendített a napszámos-réteg helyzetén, sőt — közvetve az építőmunkásokén is, hiszen ennek folyományaképpen most az építőiparban dolgozók is a korábbiaknál jóval kedvezőbb béreket harcolhattak ki maguknak; az a körülmény viszont, hogy az építőmunkásokat most sokkal drágábban kellett fizetni, mint eddig bármikor, természetesen megint csak elégedetlenséget keltett a városlakóknak egy további csoportjában, a megrongált házaikat helyreállítani kívánó háztulajdonosok körében, akiknek már eleve is nagy gondokat okozott házaik megrongálódása, s akiknek a gondjait azután a munkáskéz szűkén és megdrágulásán kívül most még az építőanyagok szűke és drágasága is megtetézte.116 Közben pedig az üggyel-bajjal kicsikart magasabb bérek kedvező kihatásait apránkint a bérből élők esetében is kezdte ismét lerontani a szakadatlanul tovább folytatódó drágulás, amely korántsem korlátozódott az építőanyagok körére. Mert a kárvallott háztulajdonosok, hogy valamennyire mégis csökkentsék a hirtelen nyakukba szakadt hatalmas terheket, persze siettek a régtől fogva jól bevált módszerhez, a lakbérek felemeléséhez folyamodni, s példájukat magától értetődően azonnal követték a kárt nem szenvedett háziurak is. De tovább nőtt minden korábban külföldről behozott iparcikk ára is, hiszen külhoni termék az ország elzártsága folytán ekkor már végképp alig akadt az üzletekben, a Kossuth-bankóiktól március óta szabadulni nem tudó emberek viszont most — boldogan, hogy végre megint vásárolhatnak valósággal rávetették magukat a maradék készletekre, a kereskedők pedig természetesen az így kínálkozó alkalmat sem mulasztották el az árak újólagos felcsigázására használni. S bár az élelmiszer-felhozatal akadályai a császáriak távoztával elhárultak, a Pestre felhajtott állatok ára szintén nem csökkent ebben az időszakban, hanem az üzérkedés következtében ugyancsak alaposan megnőtt (a hízott ökrök átlagos ára például május — júliusban több mint 15, a sertéseké pedig több mint 33 %-kal lett magasabb az előző negyedévinél), s emiatt persze a mészárszékekben kimért hús ára is rögtön felszökött újból, hiszen a mészárosok kezét ismét szabaddá tette a császáriak által bevezetett árrögzítésmegszűnte. És a helyzet romlásának rohamos voltát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Lukács Sándor, aki csak június 8-án szabta meg, mekkora munkadíjat fog fizetni az egyenruházati cikkek varrására mozgósított szabóknak a különféle általuk készítendő munkadarabokért, az érdekeltek panaszára alig öt nap múlva már kényszerítve érezte magát többrendbeli díjtétel tetemes felemelésére. Ami azonban a megélhetési nehézségekkel birkózó embereknek persze csak egy kicsiny csoportján segített. Június folyamán tehát megint számos közalkalmazott veselkedett neki fizetésemelési kérvények fogalmazásának, s mind nagyobbra nőtt azoknak a céhlegényeknek a száma is, akik odahagyták mesterük műhelyét és a maguk kezére kezdtek dolgozni abban a reményben, hogy így inkább lesznek képesek megtalálni számításaikat. Ámbár erősen kérdéses, hogy ez a megoldás is segített-e azután rajtuk úgy, amint várták, hiszen a már korábban is kontárkodó pesti asztalosok éppen ez idő tájt kényszerültek felpanaszolni, hogy a Hentzi pusztításai miatt most nagyon megszaporodott álladalmi megrendelésekből a céh alig-alig juttat nékik valamit.117 A bajok sorjázását pedig a mindennapi megélhetési gondok felhalmozódásán túl most végezetül még az is tetézte, hogy a kolera, amely már az előző ősszel is felütötte a fejét Budán, májusban újból rátört a testvér-városokra s ettől fogva heteken át szedte áldozatait, százával és százával ragadva el az embereket, így többek között Petőfi édesanyját meg (a kávéháza révén úgyszintén halhatatlan névre szert tett) Kari Pilvaxot is.118 Amikor azonban június 5-én visszaérkezett Pestre Kossuth, akit az országgyűlés a trónfosztás után Magyarország kormányzó-elnökévé választott, s véle együtt megérkeztek a május elején Szemere elnökletével a honvédelmi bizottmány örökébe lépett új miniszteriális kormány tagjai is, a nehézségek sokasodása még épp csak kezdődőben volt, s a pestiek óriási többsége még mindig rendületlenül hitt abban, amit egyébként maga Szemere is váltig hangoztatott, hogy tudniillik máris ,,eljött az idő", amikor ,,kimondhatjuk bátran, hogy Magyarország szabad". Június 5-én tehát a forradalom hazatérő vezérkarát is zászlódíszbe öltözött házak, fényesen kivilágított ablakok és az utcákat tízezrével ellepő emberek lelkes éljen-kiáltásai fogadták Pesten. S a forradalom pesti hívei között ekkor, igaz, mégiscsak akadtak már — ha nem is sokan - olyanok, akik néhány hónapja kezdtek ráébredni arra, hogy Görgei soha többé vissza nem hozható alkalmat szalasztott el, amikor Komárom felmentése után a szétzilált ellenséges főerők szakadatlan további üldözése helyett Buda ostromára fecsérelte az időt — hiszen néhány napja már híre járta, hogy a császáriak a honvédsereg megtorpanásának jóvoltából váratlanul osztályrészükül jutott lélegzetvételi szünetet alaposan kihasználták egyfelől csapataik újjászervezésére, másfelől pedig orosz segély szerzésére s ezek után rövidesen ismét nagyszabású, sőt minden korábbinál hevesebb támadást fognak indítani Magyarország ellen, ebbe a támadásba immár hatalmas méretű orosz segélyhadakat is bevonva , akik azonban az előző napokban efféle fejüket hirtelen felütő, de jogos aggodalmak rabjaivá lettek, azok tekintélyes hányadának is