Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Árvizek Gátépítés, partszabályozás Kopasz-zátony húzódott, és jégzajláskor az itt összetorlódó jégtáblák állandóan fokozták az árvízveszedelmet. A nyári és az őszi tartós esők után, de különösen a tavaszi hirtelen olvadáskor és jégzajláskor keletkező árvizek a két város lakóit, különösen azonban Pestét, sokszor fenyegették veszéllyel. Az 1799. március 7-i árvíz, amelynek magassága csak 35 centiméterrel maradt el az addigi legnagyobb árvíz, az 1775-ös árvíz magasságától, az egész Ferencvárostromba döntötte. Nagymértékű pusztításokat végeztek az 1809., 1811. és az 1830. évi árvizek is. A pusztítások ellen a partok fokozatos feltöltésével, megerősítésével és gátak építésével védekeztek. Ezek a munkák azonban igen lassan haladtak. A Rákos-árok medrét már az 1775. évi árvíz után elzárták: északon a mai Marx tér és Élmunkás tér között a Vácigáttal, délről pedig a Soroksári-gáttal a mai Hámán Kató utcától a Boráros térig. Mindkét gát a árvízszint feletti magasságban épített országutakhoz csatlakozott. A déli védvonalat (gátat) a mai Közraktár utca helyén az úgynevezett Fa-gát egészítette ki. A Dunapart erősítése csak a mai Szende Pál utca és a Petőfi tér közötti szakaszon készült el. Másutt, éppenúgy mint a budai oldalon teljes hosszában, a part szabályozatlan volt. 47 A Duna fő áramlásának a helye a budai oldalon volt, s csak a mai Hámán Kató utca táján vetődött át a pesti oldalra. Ez a jelenség J ^i^ 0 ^ U ^ 0 ' érthetővé teszi a dunai hajómalmok elhelyezkedését. A XIX. század első felében több mint száz hajómalom működött a Duna itteni szakaszán: 122. Hajómahnok a Dunán Újlaknál a XIX. század elején. Kézmetszet, részlet 1810 1830 1836 Óbuda 11 _ 2 S Űjlak 23 24 2!) Országút 18 20 18 Víziváros 3 — — Lágymányos — — 3 Albertfalva — 3 Promontor — — 10 Pest 33 33 34 88 77 125 Az óbudai hajtnnalmok közül három a lőpormalom irányában a Palotai-szigettel szemben volt, a többi pedig az óbudai Nagy-sziget déli csúcsának keleti oldalán, a Rákos-patak torkolatával szemben. Az újlaki és az országúti Duna-szakaszon végig egymás után, szinte megszakítatlan sorban álltak a vízimalmok. (122. kép.) A Vízivárosnál (a mai Vitéz utca és Csalogány utca közötti szakaszon) a század elején meglevő malmokkal a későbbi időkben nem találkozunk, a Nádorkerttől délre, a mai Hengermalom utcánál levő három malom viszont csak 1836-ban fordul elő. Az albertfalvai malmok a mai Kondorosi úttól délre helyezkedtek el, a promontoriak pedig ott, ahol az országút a település déli végénél eltávolodik a Dunától. A pesti malmok mind egy csoportban voltak: a mai Boráros tér és a megyei kivégzőhely között, 48 A dunai szigetek, a Margitsziget kivételével, meglehetősen elhanyagoltak voltak. Az óbudai Kis-szigetre csak 1836-ban építették fel a hajógyárat, s néhány évvel korábban az itteni Duna-ág felső torkolatát ,,bekarózták", elrekesztették, mert a dunai gőzhajók téli kikötőjét itt rendezték be; a hajókat a jégzajlás ellen védeni kellett. Széchenyi István azt szerette volna, hogy ezt a kikötőt a mai Nép-sziget melletti Duna-ágba helyezzék át, és tervezte az itteni szigetnek egy hatalmas keresztgáttal a parthoz való kapcsolását s itt hajógyár létesítését. Tervét azonban nem sikerült megvalósítania. 49 Az óbudai Nagy-szigetet mezőgazdasági célokra használták. A pesti Melegfürdő-sziget pedig csupán egy kis zátony volt már ekkor, amely csak száraz nyáron vagy tartós hideg télen emelkeA dunai szigetek 19 Budapest története III. 289
