Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
zött a Belvárosban 19-ről 24-re, a Lipótvárosban 13-ról 15-re, a Terézvárosiján 15-ről 16-ra, a Józsefvárosban 8-ról 9-re, a Ferencvárosban 7-ről 9-re emelkedett. A város lakott területének a kiterjesztésére az 1770-ben meghúzott vonalárkon belül még A kelirajzi bőségesen volt hely. A XIX. század első felében nem is került sor a vonalárkon kívül lakótele- f c J lod( ' s pülés létesítésére. A terjeszkedés általában a város régi helyrajzi keretei között történt. A régi, XVIII. századi dűlőutak, a kertek, szántók és majortelkek határai szabták meg a XIX. század első felében is a város kiterjedő lakott területének a helyrajzi szerkezetét, 10 A Belvárosban ekkor már természetesen nem volt lehetőség a lakott terület növelésére, sőt Belváros inkább csökkentésére lett volna szükség. Nem is változott 1820 után az itteni háztelkek száma, s ami növekedés addig történt, az a telekmegosztások következménye. A Belváros a XIX. század első évtizedeiben fokozatosan elvesztette korábbi jelentőségét. Ha sok új ház épült is ebben az időben itt, sőt sok emeletráépítés is történt, a Belváros, Európa legtöbb régi városához hasonlóan, szerkezetileg megőrizte korábbi jellegét, a gazdasági élet igényeit kielégíteni azonban már nem volt képes. A gazdasági élet az Újvárosba helyeződött át, de a Belváros maradt továbbra is az igazgatási, egyházi és iskolai központ. (98 — 99. kép.) Voltak ugyan a Belvárosnak szép palotái, a XVIII. században itt megtelepedett nemesek és arisztokraták többségének e században újjáépített házai, a város építésmódjának „korszerűtlenségét" azonban a kortársak egyre inkább érezték és szóvá tették. Fejlődésre, szépítésre a Belvárosnál jóval nagyobb, szinte korlátlan mértékben volt lehetőség Lipótváros az Újvárosban, 17 amely a régi városon kívül keletkezett ugyan, de soha nem nevezték külvárosnak. Alapításának a célja, kiépítésének a következménye a városközpont területi növelése, sőt áthelyezése volt. Nem véletlen, hogy a városkapuk közül a Váci kaput bontották le elsőnek, és nem a régi külvárosok felé eső Hatvani kaput vagy a Kecskeméti kaput, Az Újváros, a Lipótváros óriási ütemben fejlődött. A II. József korában kimért telkek nagy részét hamarosan — hatalmas palotákkal, bérházakkal — beépítették. Még a XVIII. század végén került sor a mai Münnich Ferenc utca, Zrínyi utca, Roosevelt tér, Akadémia utca és Széchenyi utca közötti terület felosztására (egyelőre áestelepeknek), és sor került — az eredeti terveken túlmenően — már 1804-ig a mai Bajcsy Zsilinszky út, Arany János utca, Alpári Gyula utca, Rosenberg házaspár utca és Nagy Sándor utca közötti területnek házhelyekké való felosztására is. A XIX. század első évtizedeiben a Lipótváros a mai Báthory utca vonaláig épült ki, és az itteni lakosság lélekszáma 1806—1832 között 2663-ról 9766-ra emelkedett. 99. A Ferenciek tere 1842 körül. Kuvvasseg rajza után Martens aquatintája
