Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

erősnek érezvén, nem tudtak együttműködni az ellenzék embereivel. A ,,pártszellem összecsattan ása" a Gyáralapító Társaság működését megbénította; eredményeket nem tudott elérni.

68 A Védegylet és az Iparegyesület működését és virágzását azonban a Gyáralapító Társaság kudarca nem ingatta meg. A Védegylet fennállásának első évfordulóján, a pesti megyeházán tartott közgyűlésen Kossuth „az egyesület hasznáról, roppant eredményeiről" beszélhetett. A „roppant eredmények" azonban a kitűzött célhoz képest meglehetősen szerények voltak, de az tagadhatatlan, hogy az Iparegyesület működése és a védegyleti mozgalom számos akadály ellenére segítette az ipar fejlődését és kibontakozását. Hengermalom A Budán és Pesten 1840 után alakult üzemek között a magyar ipar és a város szempontjából is a legjelentősebb a Hengermalom volt. A budai és pesti malmok — Budán, Pesten és környékén mintegy 400 vízimalom, továbbá egy-két szárazmalom a Rákos-patak mellett - technikailag korlátozott lehetőségek között, a céhes ipar keretei között működtek, és feladatuk, céljuk szinte kizárólag a helyi szükségletek kielégítése volt. A Széchenyi István által kezdeményezett pesti Gőzmalom Építő Egyesület 1839-ben Pesti József Hengermalom néven részvénytársaságot alapított és a botzeni Holzhammer-kereskedőházzal szerződést kötött a malom felépítésére. A részvénytársaság részvényeinek több mint a féle a Holzhammer cég kezébe került, hat pesti nagykereskedő (Wodianer, Malvieux, Kappel, Burgmann, Appiano ós Klopfinger) 34 000, két iparos (Tüköry ácsmester és Valero Antal selyemgyáros) 20 000, öt nagybirtokos (Széchenyi István, Batthyány Lajos, Barkóczy, Wenckheim Antal, Zichy Jenő) 31000 forint értékben 100 forintos részvényeket vett. A malmot a Lipótvárosban építették fel, a Valero-gyár mellett (a mai Stollár Béla u. 6. számú háznak a helyén), és az 1841 szeptemberében kezdte meg működését, 30 lóerős gőzgéppel és 7 henger járattal.

69 A pesti Hengermalom létesítése révén jutottak el voltaképpen Magyarországra a XVIIL század végén Angliában elkezdődött ipari forradalom eredményei, a malomipar területén csaknem egyidőben annak európai elterjedésével. Az ipari forradalom a malomiparban a gőzgép alkalmazásával jelentkezett, és a gőzgép alkalmazása lehetővé tette azt, hogy a malom vagy más üzem telephelyének megválasztását függetlenítsék a víztől és a széltől. Az ipari városok kialakulásának az igazi lehetőségét a gőzgép alkalmazása adta meg, és gőzgépeket az ipari fejlődésre alkalmas nagy városokban alkalmaztak elsősorban (az első angol gőzmalmok Londonban, az első német gőzmalmok Berlinben keletkeztek). Magyarországon a harmincas években létesült ugyan gőzmalom Sopronban (Széchenyi kezdeményezésére) és a Gömör megyei Baki-pusztán, valamint vízierővel hajtott hengermalom Nagysárányban, de az első, nagyipari fejlődésre alkalmas technikájú malmot (gőzerővel hajtott hengermalmot) Pesten, az ország legnagyobb városában építették fel. A malomipar fejlődésében az új hajtóerő, a gőzgép alakalmazása (a textilipartól eltérően), megelőzte az új munkagépek alkalmazását. Csak a harmincas években került sor a malomiparban egyrészt a járulékos műveletek (tisztítás, osztályozás) gépesítésére serleges felvonókkal (ezzel lényegesen csökkent a kézimunka szerepe), másrészt a kőjáratoknak henger járatokkal való helyettesítésére és tisztítógépek alkalmazására. A vízszintes tengely körül forgó vashengerek elhelyezése kisebb teret, kevesebb hajtóerőt és személyzetet igényelt, s biztosította, hogy az üzemben az őrlési folyamat zárt gépi rendszerben történjék. A tisztítógépekkel elérték, hogy tisztább, négyféle minőségű és szárazabb, tehát szállításra alkalmasabb lisztet tudtak előállítani. Az első, eredményesen használható henger járatokat Sulzberger müncheni mérnök készítette, s ő volt az, aki a Holzhammer-kereskedőház tulajdonosával a hengerszékek gyártására a svájci Frauenfekiben részvénytársaságot alapított 1835-ben. A hengerszékekkel való őrlési módszer azonban nehezen terjedt el: 1839-ig csak egy lombardiai, egy mainzi és egy müncheni malom vette át. A Holzhammer cég pesti vállalkozása méreteiben jelentősebb volt az olasz és német malmoknál. Célja az volt, és erre szabadalmat is kapott, hogy rendszerét az egész országban elterjessze. A pesti Hengermalom évente 80—115 000 bécsi mázsa gabonát őrölt (a két város lisztszükséglete ez időben mintegy 300 — 350 000 mázsa volt). Teljesítményének fokozását azonban erősen akadályozták a gabona és üzemanyag (szén) beszerzési, az eladási és szállítási nehézségek. Az alaptőkét kimerítették a beruházások, a forgótőkét kölcsönökből kellett biztosítani. Kölcsönöket csak igen magas kamat mellett, magánosoktól kaphattak. Kezdetben zavarok léptek fel a gépi berendezés működésében is. A Henger- A gépi berendezések javítására a malom létesítésével egyidejűleg egy műhelyt is felállítottak. malom Engedélyt kaptak arra, hogy ez a műhely — öntödévé átalakítva —idegenek számára is dolgoz öntödéje hasson, és hogy ne csak javító munkát végezzen, hanem gyárthasson is „gőzmalmokhoz alkalmazandó gépelyeket és eszközöket". A Hengermalom öntödéjében 1843-ban már 80 különféle szakmunkás (esztergályos, lakatos, szerszámkovács, asztalos, ács és öntő) dolgozott. A malomgépeken és berendezéseken kívül olaj - és kukorica hengergépet, papírgyárak számára hengert, hidraulikus sajtót, orsós sajtót, lemezvágót, vízszivattyút, tűzifecskendőt és mechanikus tűzvezetőt is gyár-