Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Új könyv­vizsgálati szabályzat 1782-ben A pesti nyomdák vezető szerepe kereskedés területén is tapasztalt és várhatóan fokozódó eredményességét, valamint magának a városnak már ekkor is észrevehető jelentőségét. Az új könyvvizsgálati szabályzatot Magyarországon 1782-ben léptették életbe. Ez a szabály­zat mind szellemével, mind szervezeti intézkedéseivel elősegítette általában az irodalom fej­lődését, és jelentős mértékben a felvilágosodás eszméinek a terjesztését. A rendelet nem a tilal­makra fektette a súlyt: csak az erkölcstelenséget, az Isten és a katolikus vallás alaptanításai elleni támadást, valamint a nyílt lázadást tiltotta. A tiltott könyvek száma 1774-től 1784-ig 4476-ról 900-ra csökkent. A szabályzat szellemi részének a megvalósítását szervezeti vonatko­zásban is biztosították. A cenzúrát teljes mértékben kivették az egyház kezéből. A fontosabb kéziratok ellenőrzését a bécsi udvari könyvvizsgáló bizottságra bízták, a többit a Helytartó­tanács könyvvizsgáló hivatalára, amely az ország különböző részein működő szakképzett revi­zorok véleménye alapján döntött az engedélyezésről. 10 Ezek a rendelkezések természetesen a könyvkiadás és a könyvforgalom hatalmas méretű fellendülését eredményezték, különösen Pesten. Uj nyomda ugyan nem alakult 1783 után, de a meglevők tulajdonosváltozással (ami tőkebefektetéssel is együttjárt) jelentékenyen meg­erősödtek. Royer Pál nyomdáját 1783-ban Landerer János Mihály pozsonyi nyomdatulajdonos vásárolta meg, az Eitzenberger-féle nyomdát pedig előbb (1785-ben) a nagyszombati Lettner Godofréd József, majd (1789-ben) a pozsonyi Patzkó Ferenc Ágoston. A pozsonyi nyomdászok Pest felé való törekvése már önmagában is mutatja a korábbi szellemi és politikai központ gyengülését és Pest vonzásának erősödését. Ez megnyilvánult abban is, hogy a vállalkozók néhány év alatt tapasztalhatták: pesti vállalataikat nem kezelhetik fiók vállalatokként, azok számára — nem a fenntartás, hanem a felvirágoztatás érdekében — elengedhetetlenül szüksé­ges a személyes irányítás. Ez a felismerés az alapja annak, hogy a bécsi Trattner Tamás 1783-ban Pesten alapított nyomdáját 1789-ben keresztfiának (Trattner János Tamásnak) ajándékozta, aki helyett — kiskorú lévén — a nyomda vezetését apja, az a Trattner Tamás vette át, akiről Bacsányi János 1789-ben azt írta Ráday Gedeonnak, hogy ,,Ő olly becsületesen gondolkodó ember, a'millyen talán Országunkban a' Typographusok között nehezen fog találtatni". Az új tulajdonosok kezébe került pesti nyomdák a nyolcvanas években bőven kaptak munkát, és jelentősen kivették részüket a fellendülő könyvkiadásból is. S nemcsak a versenyt bírták a Lan­derer Katalin által vezetett régi budai nyomdával és a kiváltságokkal biztosított, de súlyos vezetési nehézségekkel küszködő Egyetemi Nyomdával, hanem a vezető szerepet is magukhoz tudták ragadni. B) Könyvkereskedések Az első pesti könyv­kereskedők Weingand és Knöpff pesti és budai könyv­kereskedései A nyomdákon kívül az érdeklődés Budára és Pestre irányításában nagy szerepe volt a könyv­kereskedelemnek is. Bár az első könyvkereskedést csak 1748-ban nyitotta meg Pesten Mausz János Gellért, a budai és a pesti könyvkereskedelem ennél az időpontnál jóval régebbi. A köny­vek árusításával ugyanis a könyvkötők foglalkoztak — igaz, azzal a korlátozással, hogy csak kötött könyvet volt szabad árusítaniuk. 17 A könyvkereskedő és a könyvkötő közötti határvonalat azonban még a század második fe­lében sem lehet szigorúan megvonni. Mausz János Gellért mint könyvkereskedő kezdte pályá­ját; a halotti anyakönyvbe könyvkötőként jegyezték be. A második pesti könyvkereskedő, Müller Jakab viszont 1752-ben könyvkötői jogot vásárolva telepedett le Pesten, s mint ilyen, kezdett — Mausz példájára — kiterjedt könyvkereskedésbe. Hagyatékában csaknem kétezer könyvet találtak 1775-ben, ezeknek túlnyomó többsége imakönyv és tankönyv volt. Tudomá­nyos könyvekből csak egy-egy példányt tartott raktáron, legfeljebb megrendelőinek hozatott meg különböző, raktáron nem levő könyveket. Hagyatékában külföldi munka csak elvétve fordult elő, a könyvek túlnyomó részét magyarországi könyvnyomdászoktól szerezte be. Üzle­tét fia nem is folytatta, megmaradt a könyvkötésnél. Müller Jakab könyvkereskedéséhez hasonlóan igen szerény keretek között — és állandó anyagi nehézségekkel küszködve — működött Mausz könyvkereskedése is. Megkísérelte ugyan, hogy üzletét könyvkiadói tevékenységgel lendítse fel (1748—1756 között hét latin nyelvű könyvet adott ki), majd amikor a pesti jogi szakiskola megnyílt, Perghold Lukács jogtanár könyveinek lett a bizományosa; hozatott könyveket Bécsből is. Azonban egyre inkább eladó­sodott, s eltemettetéséről is másoknak kellett gondoskodni. Pesten ugyan előbb volt könyvkereskedelem, mint könyvnyomdászat, azonban jelentőség­hez csupán a hetvenes években jutott. Midőn 1770-ben a bajor származású Weingand János Mihály könyvkereskedő megvásárolta az eladósodott Mausz János Gellért könyvkereskedését (s egy-két év múlva a szintén bajorországi Knöpff Györggyel társult), a hamarosan fellendülő üzlet nemcsak a városi, hanem az országos könyvvásárlási érdeklődésnek is a központja lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom