Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Díszpolgárok 173. Boráros János pesti városbíró arcképe festmény. Kiscelli Múzeum Pest városa 1791-ben Ballá Antalnak, Pest megye mérnökének [adományozott polgárjogot, mert felmérte a város határát, a következő évben pedig Landherr András kerületi biztosnak és Ürményi József személynöknek, majd Ürményi Bernát helytartótanácsosnak, Buda városa pedig 1826-ban Windisch Lipót orvosnak, 1832-ben pedig Böhm Károlynak, a kolerajárvány alatti ingyenes orvosi működéséért. Az első díszpolgárt Pesten vették fel 1819ben, Brunszvik Józsefet tárnoki működéséért, Budán pedig 1830-ban Merev Sándort királyi biztosi működéséért. Díszpolgárságot később is adományoztak királyi biztosoknak, magasrangú katonatiszteknek (mint Lederer Ignác főhadparancsnoknak), József nádor orvosi ápolása és gyógyítása körül szerzett érdemekért Stáhly Ignác, Steinmorster és Würtler orvosoknak (Budán), az 1838. évi árvíz alkalmával szerzett érdemeiért Wesselényi Miklósnak, Landerer Lajos könyvnyomdásznak, Czapka Ferenc bécsi polgármesternek, bécsi és pozsonyi polgároknak, építőmestereknek, Liszt Ferencnek, aki hangversenyt adott az árvízkárosultak segélyezésére, Sina Simonnak, aki 40 000 forintot adományozott a budai árvízkárosultak javára és még másoknak. Buda városa pedig 1845-ben díszpolgárrá választotta Bezerédy Istvánt, Deák Ferencet, Eötvös Jé>zsefet, Klauzál Gábort, Szemere Bertalant, Szentkirályi Mórt és Zsedényi Edét a város ügyeinek előmozdítása körül szerzett érdemeikért. Míg a felvett polgároknak a városi tanács előtt, a választott polgárság szószólójának a jelenlétében esküt kellett tenniük, ez alól a díszpolgárok mentesek voltak. Az esküvel a polgár kötelezte magát a tanácsnak, a polgármesternek és a városbírónak való engedelmességre, a polgári terhek (adók) viselésére, a szabályrendeletek és kiváltságlevelek előírásainak a betartására, és szükség esetén a város védelmére, aminek a szervezeti formája a polgárőrség volt. 5 Polgárőrséget már 1789-ben szerveztek ugyan Budán és Pesten, de rendszeresítésére csak Polgárőrség 1808-ban került sor, amikor a nemesi felkeléssel kapcsolatosan az országgyűlés elrendelte, hogy a szabad királyi városoknak ,,nyílt háború idején, minden veszedelem esetére, a belső biztonság védelme végett kellőleg fölszerelt s fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyűlés által meghatározott módon tartaniok". Buda és Pest e törvény alapján szervezte meg a polgárőrséget, és azt fenntartotta békeidőben is. Pesten elrendelték, hogy csak az vehető fel polgárnak, aki már polgárőrnek jelentkezett, s a polgáresküt csak egyenruhában volt szabad letenni. A polgárok büszkén vallották — mint Schams Ferenc írta —, hogy a polgárőrségre ,,a rend szolgálata akkor is a legcélszerűbben törvényesen rábízathatik, amikor a reguláris katonaság a becsület mezején a haza javáért és szabadságáért ontja vérét". Erre azonban nem került sor. A budai és a pesti polgárőrség tevékenysége a gyakorlatozásokon kívül a díszes egyenruhákban ünnepségeken való parádézásokban merült ki. fi A polgárságnak a város életében már a XVIIL század óta semmiféle politikai szerepe nem volt. A város ügyeit kizárólag a tanács és a választott polgárság intézte. A választott polgárság sem volt azonban választott testület, hanem önmagát egészítette ki a tanács által jelöltek közül való választással. Amíg Budán a XIX. század első felében a választott polgárság összetétele nagyjából változatlan maradt (csak a kézművesek száma csökkent valamelyest és az őstermelőké emelkedett) a testületben, s kézművesek voltak többségben, addig a pesti választott polgárság összetétele nemcsak Budától mutat eltérést, hanem az egyes foglalkozási ágak arányában is. Míg a század elején a kézművesek (csaknem Budához hasonló arányban) többségben voltak a választott polgárok testületében, számuk és arányuk a húszas évekre jelentékeny mértékben csökkent. Többségüket csak a harmincas években szerezték vissza, s meg is tartották 1848-ig. OlajA választott polgárság összetétele
