Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

október 6-án Pozsonyban megalakult, de pesti központtal működő Országos Védegylet. A Védegylet nem a gazdasági, hanem a politikai harc szempontjából volt jelentős. Az ellenzék szervezkedésére adott lehetőséget, és előkészítője az Ellenzéki Párt megalakulásának. Ugyanakkor alkalmas volt arra is, hogy új erőket állítson az ellenzékiek mellé, elsősorban a polgárságot (főképp a kézműveseket és a manufaktúratulajdonosokat). A védegyleti gondolat igen gyorsan terjedt: az 1845 novemberében Pesten tartott közgyűlésen 138 vidéki szervezet képviseltette magát. A fellángolás azonban hamar alábbhagyott, Kossuth 1846. augusztus 20-án lemondott a védegyleti vezetőségéről. A célt azonban, az ellenzék szervezésének a kiterjesztését éppúgy elérték ezzel az eszközzel, mint ahogy a másik oldalon a kormányzat eszköze, az adminisztrátori rendszer bevezetése is eredményesnek bizonyult. A kormányzat a főispánok mellé vagy helyébe az állam által fizetett adminisztrátorokat küldött a megyékbe, a kormánypárt hatalomra segítése céljából. Az adminisztrátorok időleges eredményeket értek is el, az ingadozó ellenzékiek leszakításával, de voltaképpen az ellenzék egységét erősítették. Sőt, az addig is ellenzéki főurakat még jobban ahhoz a Kossuthhoz kapcsolták, aki 1845 tavaszától kezdve Pest megye élén irányította az ország többi megyéjének az ellenzéki küzdelmeit, s harcolt az adminisztrátori rendszer ellen. Tulajdonképpen ekkor vetődött fel az ellenzék párttá való szervezésének a gondolata is. Kossuth már 1846 végén hirdette, hogy „kell lenni pártnak". Tartottak ugyan a pesti vásárok alkalmával az ország különböző részeiből összegyűlt ellenzéki vezetők rendszeresen értekezleteket, s már 1845 őszén felmerült egy ilyen értekezleten az ellenzékiek egységes programja kidolgozásának a szükségessége. Azonban igen nagy nehézségek is jelentkeztek: az ellenzék három irányzatának (a mérsékelt Deák Ferenc, a centralisták, a radikálisabb Kossuth Lajos táborának) egymástól eltérő álláspontja, 1846-ban pedig a politikai harc kedvezőtlen alakulása (az adminisztrátori rendszer bizonyos sikerei, a Védegylet hanyatlása, a Kereskedelmi Társaság botránya) akadályozta a pesti ellenzéki értekezleteken Kossuth pártalapítási tervének a megvalósítását. A konzervatívok 1846. november 12-én pártot alapítottak. Ennek a pártalapításnak lett a következménye, hogy az ellenzékieknek is sikerült végre 1847 márciusában Pesten tartott országos értekezletükön a pártalakítás. Ezen az értekezleten az ellenzéki program alapelveit is határozatba hozták, és a soron következő, júliusi értekezleten elfogadták az Ellenzéki Nyilatkozat végleges szövegét. Szeptemberben pedig Pest vármegye választotta meg követének, Szentkirályi Mórral együtt, Kossuth Lajost, aki az általa szerkesztett — az Ellenzéki Nyilatkozaton is túlmutató, a többi megye előtt yjéldaképp szereplő — követutasítással indulhatott el az utolsó rendi országgyűlésre, Pozsonyba. Pest és Puda a negyvenes évek közepére már vitathatatlanul az ország politikai központjává vált, a rendszeres politikai élet színtere lett. A megyegyűléseken, ellenzéki értekezleteken százak és ezrek vettek részt, az újságok szerkesztőségeiben, az egyesületekben (az egyesületek közgyűlésein), a kávéházakban egyre fokozódó élénkséggel folytak a politikai viták. Különösen mozgalmas volt 1847 ősze. Augusztus 28-án gőzhajón érkezett Budára István főherceg, augusztus 30-án mint királyi helytartó elfoglalta a Helytartótanács elnöki székét, augusztus 31-én Pest megye, a város és néhány szomszéd megyei hatóság tisztelgett nála mintegy háromszáz főnyi küldöttséggel a budai várban, este kivilágították a városokat, a főherceg a Nemzeti Színházba ment, ahol az előadás előtt Erkel Ferenc Himnuszát játszotta a zenekar. Ugyanezen a napon kezdődött Pest vármegye közgyűlése is. Másnap pedig megnyitották a Pest és Szolnok közötti vasútvonalat, és István főherceg az első vonattal elindult országjáró körútjára, ahonnan visszatérve, október 16-án iktatták be ünnepélyesen Pest vármegye főispáni székébe. A legnagyobb esemény azonban a Pest megyei követválasztás volt, október 18-án. Már előtte való nap — vasárnap — ,,a rákosi országgyűlések ideje óta ritkán látott élénkség hullámozta végig az utcákat s közhelyeket". Vasúton, hajókon, kocsikon érkezett a választó nemesség. A Szentkirályi — Kossuth-párt a Széna téren (a mai Kálvin téren) találkozott. (189. kép.) Itt várták őket Batthyány Lajossal az élükön az ellenzéki párt vezetői, s vezették több ezer főnyi közönség sorfala közt a több ezerre menő tömeget az Országúton (a mai Múzeum és Tanács körúton), a Nagyhíd utcán (a mai Deák Ferenc utcán) és a Szervita téren keresztül a megyeházához. Ennek az erkélyén az ellenzéki követjelöltek Eötvös Józseffel együtt jelentek meg, aki Kossuth és Szentkirályi szónoklata előtt ,,ezen pesti követválasztás egész hazára nézve igen nagy fontosságát" hirdette. Másnap hajnalban a nemzeti színű tollakkal és téli zölddel díszített ellenzék, az ,,örökzöldes párt" megszállta a megyeháza nagytermét, a mai Városház utca felőli udvart és folyosé>kat. A „borzas tollú" másik párt pedig a megyeházának a mai Semmelweis utca felőli udvarán gyülekezett. A választáson Kossuth nagy többséggel győzött, főképp a honoráciorok szavazatával. Mint Földváry Gábor adminisztrátor jelentette: Kossuth szavazói közt „valamennyi falusi nem nemes nótárius, kántor, falusi tanító, borbélyok s több affélék, úgy Buda Pest lévő igen számos és a megyei nemességet a szavazáskor akármikor is úgyszólván Az adminisztrátori rendszer Az Ellenzéki Párt megalakulót sa Pest politikai központ Kossuth követté választása