Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Vegyifesték-gyártásra ezekben az években ketten is kértek engedélyt: Petz Vilmos gyógyszerész 1843- ban és Kaiser József Eduárd 1844-ben, Mosch Károly és társai pedig 1845-ben illatszergyára t"létesítettek Pesten. Sztearingyertya-gyártásra Jurenák József kapott engedélyt 1840-ben. Üzeme 1841-ben, amikor Fröchlich Frigyessel, aki 100 000 forintot fektetett be a vállalkozásba, társult, nagy fejlődésnek indult. A Jurenák—Fröchlich-féle sztearingyertya-gyár a negyvenes évek második felében már 50 munkást foglalkoztatott. Jurenák és Fröchlich üzeme mellett egy másik sztearingyertya-gyár is keletkezett Pesten: 1840-ben Drouville Frigyes létesítette; 1842-ben már 23 munkást foglalkoztatott. Jurenák és Drouville üzemei a gyertya mellett szappant is készítettek, éppiigy, mint Flesch Alajos pesti nagykereskedő is, aki 1844-ben kért engedélyt szappan- és faggyúgyertyagyártó üzem felállítására. A szappanos céh tiltakozása ellenére ezekben az években még két szappanfőző mester is kapott kiváltságot szappankészítő üzem létesítésére: Peakovits Kozma Budán és Rock Henrik Pesten. A gyertya- és szappangyártás lehetőségeit azonban ezek a gyárak nem tudták kimeríteni. Nagyobb tőkebefektetéssel ennek az iparnak a termelését még nagyobb mértékben lehetett fokozni. Jurenák és Fröchlich ezért alapította az Első Magyar Stearin Gyertya Gyár részvénytársulatot. Gyufagyárak A negyvenes években továbbfejlődött az előző évtizedben lendületesen megindult gyufagyártás is: 1846-ban már tizenkét gyufakészítő üzem működött Pesten. A régebbi üzemek közül az eladósodott Zucker Lázárét 1847-ben Schuller Mihály vette át, aki a szeszfőzés mellett gyufagyártással is foglalkozott. Zarzetzky Józsefnek a mai Rudas László utca és Jókai utca sarkán álló mártó-, majd dörzs-gyufakészítő üzeme 1846-ban már „királyi szabadalmazott gyújtószergyár" volt; csaknem 200 munkást foglalkoztatott. Irinyi János Nyár utcai gyufagyártó üzemét 1841ben a Józsefvárosba helyezte át, majd 1842-ben Schönwald Herman csokoládékészítővel társult. Schönwald 1844-ben teljesen átvette a vidékre költöző Irinyitől a gyárat, és azt a Király utcában (ma Majakovszkij utca) működtette 1848-ig, amikor vállalkozásába belebukott. A Vidacs — A gépgyártás és a vasöntés is igen nagy mértékben fellendült ezekben az években. A gőzgépekRock-gyar e ij^ 0 ^ gyárakon kívül számos kisebb üzem is keletkezett. Vidacs István bánátkomlósi lakatosmester 1842-ben Pesten a városi tanácstól engedélyt kapott gazdasági gépek készítésére. Vidacs — nyilvánvalóan tőkehiány miatt — 1843-ban társult Rock István szitásmesterrel, és vasöntödét is állítottak fel. Ez a közös vállalkozásuk 1851-ig fennállott. Vidacs gépműhelyében különféle mezőgazdasági eszközöket gyártott, de a legnevezetesebb s legkeresettebb gyártmánya az általa módosított eke volt. 72 Kisebb A Vidacs —Röck-féle vállalkozáson kívül 1843-ban Schlick Ignác budai vasöntőmester állított vasöntödék ^ vag _ £ s fémöntödét Pesten a Kétnyúl utcában (ma Szamuely utca), 1845-ben pedig Grossinger Lipót vaskereskedő és Köth J. J. ház- és vasbányatulajdonos a Városliget felé vezető úton. A negyvenes évek második felében tehát a Hengermalom öntödéjével együtt már négy vasöntöde volt Pesten. Gépgyárak A vasöntödék mellett a gépgyárak (illetőleg a gépgyártók) száma is megszaporodott azoknak az igényeknek a következtében, amelyeket a város fejlődő ipara — elsősorban — a különböző munkagépek készítése és javítása iránt támasztott. A pesti születésű Illing Ferenc lakatosmester 1844- ben engedélyt kért, hogy Pesten gépeket és „erőműveket" készíthessen, és egy év múlva már Illing Váci úti gépgyára látta el a Valero-gyárat gépekkel. Illing üzemével egyidőben keletkezett Mráz Ferenc műszerész és szerszámkészítő üzeme, amely 1845-ben már 20 legénnyel működött a Király utcában. Volt gép- és eszközgyártó üzeme Maubach Tamásnak is, aki 1840-ben költözött Pestre. A régebben alakult gyárak közül 1826 óta folyamatosan fennállott Remold Ferenc gyára, amely hidrotechnikai és pneumatikái gépeket készített. Budán is tovább működött a főleg mezőgazdasági gépeket gyártó Werther Frigyes gyára. A harmincas években Budán letelepedett Pokorny Antal nagyszombati lakatosmesternek a városi tanács 1838-ban csak takaréktűzhely készítésére adta meg az engedélyt, azonban a későbbi évek során a rézműves céh ismételt tiltakozásai ellenére más cikkeket is készített. Foglalkoztatott lakatos, kovács, esztergályos, asztalos, kőműves, rézműves segédeket is, összesen 28 munkást; 1845-ben üzeme megkapta a gyári kiváltságot. Mieszbach A régebbi gyárak közül a harmincas évek egyik legnagyobb vállalkozása, Mieszbach Alajos téglagyára téglagyára még nagyobb mértékben fellendült. Mieszbach a rohamosan épülő város téglaszükségletét a gyár bővítése révén kívánta kielégíteni, s a bővítéshez megfelelő tőke állott a rendelkezésére, A negyvenes években megszerezte Zitterbarth Mátyás téglavető helyét, s az ott abbahagyott téglavetést kőszénfűtésű kemencék felállításával felélesztette. Majd a városi tanácstól a két téglavetője közötti 93 holdnyi területet is kérte üzeme nagyobbítására, vállalva azt is, hogy a téglaégető jétől a debreceni vasiitállomásig (a mai Józsefvárosi pályaudvarig) a tégla szállítására vaspályát épít. Mieszbach kőszénszükségletét a Sopron városától bérelt brennbergi kőszénbányából
