Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

szüntelen munkálkodásokkal maguk iletit táplálhattyák..,, némelyek, kiknek szölleje vagyon, abbul élnek, némelyek pedig más szőlleiknek kapálásával mindennapi szükségekre való pénzt keresnek és aratásokkal kinyeret maguknak szereznek..., határokban kő bánya vagyon és ott is maguknak pénzt szerezhetnek, ha ottan való munkát magokra vállalják." Szolgáltatásaikat — a ráckevei kamarai uradalomnak — szóbeli megegyezés alapján teljesítették. Cenzust fizettek a házas zsellérek évi 4 forintot, a hazátlan zsellérek évi 1 forint 30 krajcárt, és az úri kastélynál évi nyolc-tíz napon át kézi robotot végeztek. Földbérként nem kilencedet, hanem tizedet adtak. Hegyvámot pedig minden fertály szőlő után 18 garast fizettek, s ennek fejében a földesúr kötelessége volt a szőlőpásztorok, szőlőkerülők fizetése, az utak és kutak csináltatása. Az úrbérrendezés idején, 1770-ben a Buda és Pest környéki falvakban az összes úrbéresek, a szőlőbirtokosok, a jobbágytelkek száma és az úrbéres lakosság birtokában levő szántó-, rét- és szőlőterület nagysága a következő volt: Összes úrbéres Szőlőbirtokos Jobbágytelek Szántó (hold) Rét (hold Szőlő (kapás) Békásmegyer 105 95 7 1/2 275 15 507 Hidegkút 125 96 20 3/4 853 — Tétény 60 46 10 331 — 312 Csepel 42 12 2L 1/2 700 64 55 Promontor 15S 105 — _ — 591 Soroksár 360 307 70 1820 860 3X7 Keresztúr 103 74 49 1/2 1353 289 248 Csaba 77 71 30 1056 92 320 Cinkota 75 65 44 1097 264 310 Palota 95 89 57 1566 570 263 A Buda környéki falvak lakossága számára igen nagy előnyt jelentett a szőlőterület nagysága, mind a birtoklás, mind a munkaalkalmak tekintetében. A Pest megye pilisi járásában levő összes szőlőterületnek 45,6 százaléka a Buda környéki falvak területén volt (összesen 23 386 kapás), és ebből a területből csaknem 80 százalékot (18 181 kapást) „idegenek", budai és pesti lakosok, a többit más falvak jobbágyai birtokolták. Az úrbérrendezés előtt a Pest és Buda környéki falvaknak, miként a Pest megyei falvak többségének is, előnyösebb helyzete volt, mint amilyent az országos egyöntetűségre törekvő urbárium előírt. Az urbárium bevezetése ugyan lehetőséget adott a földesuraknak arra, hogy a jobbágyság rovására terjeszkedjenek, a jobbágyság munkaerejét nagyobb mértékben igénybe vegyék, hogy a majorsági gazdálkodást kiterjesszék, erre azonban nem került sor mindenütt azonnal, hanem csak fokozatosan és különböző átmenetekkel. Az urbárium bevezetése a Buda és Pest környéki falvakban — Promontor kivételével — 1770-ben megtörtént. (29 — 30. kép.) A jobbágyterhek egységes szabályozása következtében Hidegkút és Tétény úrbéres lakossága a korábbinál kedvezőbb helyzetbe került: robotterheik jelentős mértékben csökkentek, és kevesebb lett a fizetendő cenzus összege is. A cenzus a többi faluban is csökkent, a robotterhek viszont csaknem mindenütt emelkedtek. Panasz az úrbérrendezés miatt csak Csepelen merült fel. A csepeliek az urbárium bevezetése után azonnal panaszkodtak annak terhes volta miatt, de terhesnek találták azt a szerződést is, amit az urbárium helyett ajánlott nekik Grassalkovieh, a Kamara elnöke. A sérelmük az volt, hogy a telkeket helytelenül mérték ki, a robotteher növekedett (bár nem 52, hanem 45 napot teljesítettek csak), s hogy a földeket homokos, terméketlen, árvizes területen mérték ki. Királyi rendeletre 1772-ben új felmérést csináltak Csepelen, s ekkor termékenyebb területet kaptak a jobbágyok, 1774-ben pedig szerződést kötöttek. A földesúr az áradásos és homokos földekre és az urasági juhászatra való tekintettel a községtől járó 1300 napi igás robotból 406 napot elengedett. 669 napot 223 forintért megválthattak, s így csak 225 napi robotot kellett teljesíteniük, kivéve a házas és hazátlan zselléreket, akiknek a robotot (186 nap) ténylegesen el kellett végezniük. A cenzust (fejenként egy forint) az urbárium szerint fizették, de az ajándékot és a fahordást elengedték nekik, s kilenced helyett is csak tizedet kellett adniuk. Csepelen kívül még két helységgel kötöttek szerződést az úrbérrendezés után: Promontorral és Soroksárral. Promontoron egyáltalán nem vezették be az urbáriumot, 1772-ben, majd 1774ben szerződést kötöttek az itteni zsellérekkel. Eszerint a zsellérek a számukra kötelező évi tizennyolc napi kézi robotot (2358 nap) megválthatták 393 forintért, csupán a hazátlan zselléreknek kellett tizenkét napi robotjukat természetben teljesíteniük. A tizeddel kapcsolatban az új szerző-