Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

24. Az Újépület és környéke 1793 — 96 körül. Coquereau vízfestménye. Kiscelli Múzeum kezese. Ez ajiatalmas épületkolosszus, amelynek eredeti rendeltetéséről már építési ideje alatt és elkészülése után is a legkülönfélébb találgatások születtek (állami börtön, a város fékentartására szolgáló erődítmény), és elnevezése (Aedificium Regium Novum, Neugebäude, Újépület) is kifejezte a rendeltetésével kapcsolatosan keletkezett bizonytalanságot, nemcsak előrelendítette, hanem alapvetően meg is határozta a városfaltól északra fekvő terület felhasználását, rendezését és betelepülését. (24. kép.) Az Ú'város ^ terület betelepítésével a városi tanács először 1772-ben próbálkozott, de a kimérendő (Lipótváros) telkek iránt a polgárság (sok állva a meghirdetett vételárakat) ekkor csak igen csekély mértékben érdeklődött. A terület településre való felhasználásának a terve 1785-ben került ismét napirendre, amikor a városi tanács azt javasolta, hogy a Váci kapu és a tervezett Újépület közötti városi területet adják el házhelyeknek és a befolyó pénzből rendezzék a vásárteret. Bár a vásártér kérdésének az eldöntése még évekig elhúzódott, a hajóhíd áthelyezése, majd az Újépület építésének megkezdése (s ezzel kapcsolatosan az építkezés útjában álló, a Váci kapuhoz vezető országút keletebbre való helyezése) révén e terület egyrészt forgalmi szempontból, másrészt települési szempontból nemcsak keresetté, hanem fontossá is vált. S amikor végre 1789 tavaszán kitűzték az új vásártér helyét, és a vásárkérdós rendezésével kapcsolatosan II. József engedélyt adott a vásártér körül új városrész alapítására, elrendelvén az ottani telkek értékesítését, a város kereskedőinek és kézműveseinek az érdeklődése már nagymértékben fordult e terület felé. A telkek árverése 1789-ben — a jóváhagyott területrendezési terv szerint — megkezdődött. Az Újváros (miként kezdetben nevezték, és csak 1790-ben kapta, II. Lipót koronázásának az emlékére a Lipótváros nevet) Pest többi lakott részeivel ellentétben tervszerű elgondolás eredménye. Településének a tervezését és megvalósítását nem befolyásolták a domborzati viszonyok, középkori épületek maradványai, vagy országutak és dűlőutak. Az Újváros első terveit Jung József pesti építőmester készítette el még 1785-ben, de végül is Schilson János kerületi kamarai igazgató terve került megvalósításra. Schilson terve szerint a terület Dunaparti része üresen maradt (a Duna medre akkor körülbelül a mai Münnich Ferenc utca vonaláig ért), s megmaradtak a kamarai épületek is. Az új település központja a vásártér lett, és az utcahálózat nem a bizonytalan partvonalú Dunához, hanem az Újépülethez tájolódott. A terület telkekre osztása sakktáblaszerű alaprajzot eredményezett, és ehhez jól illeszkedett az Újépület négyzet alakú tömbje is. A kiosztott telkek a mai Deák Ferenc utca, Vörösmarty tér, József nádor tér, Perc köz, Október 6. utca, Zrínyi utca, Münnich Ferenc utca, Arany János utca és a Bajcsy-Zsilinszky út között helyezkedtek el. Ezen a területen belül kialakították — a felsoroltakon kívül — a következő utcák vonalát: (mai elnevezéseik szerint) Bécsi utca, Miatyánk utca (a rendőrkapitányság előtt volt — már megszűnt), József Attila utca, Alpári Gyula utca, Guszev utca. Az Újváros utcái a belvárosi szűk és kanyargós utcákhoz képest szélesek és kényelmesek voltak. Az említett utcákon és a vásártéren kívül ekkor alakult ki az a trapéz alakú tér is, amelyen ma a Bazilika áll, és ahol 1789-ben a Hetz-amphitheatrumot (állatszínházat) építették fel. Annak ellenére, hogy Schilson az Újvárost nem kapcsolta össze szervesen sem a