Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
231. Az óbudai Zsinagóga, 1837. Kőmetszet P. K. Vasquez térképsorozatáról A'/. KriicTitak temploma 0 Initiait • Der J.£r//////(.yr//r Tcniprl m Jffof'cu . talmas bérházakat, főúri és polgári palotákat, nagy középületeket építettek, Budán általában esak kisebb megbízásokról volt szó. A pesti éjAté- Budán az 1810-es években működött építőmesterek között nemcsak a legkeresettebb, hanem szet jelentő- a legtehetségesebb is Dankó András volt. Épületei azonban — stílusukat tekintve — még az sege e i^ zo- korszakhoz tartoztak; a copf stílusjegyek nála csak lassan mentek át — mint Zakariás G. Sándor megállapította — ,,az egyéni ízű kisszerű klasszicizmusba". Ugyanez tapasztalható az idősebb Dankó Józsefnél is, aki már 1786 óta Budán működött. Budai származású volt idősebb Eckermann József is, aki 1801 és 1840 között működött. Működésének csak az 1811 — 1816 közötti időszakából maradtak fenn építési tervek, amelyek azt bizonyítják, hogy ő is, mint a két Dankó, a copf stílusból indult ki ós jutott el az egyszerű klasszicizáló alkotásokig. Az a budai építőmester, aki már tisztán alkalmazta a klasszicista stílust, természetesen a pesti épületeknél jóval szerényebb kivitelezésben, a jó mesterségbeli tudással rendelkező, pozsonyi származáséi Kimnach Lajos volt. Legkiemelkedőbb építkezése a régi várbeli evangélikus templom volt, 1846 —47-ben. Az 1810-es évek első felében Budán dolgozott Bullándt József is, aki inkább kivitelező volt, mint tervező. Bullandtnál, de talán a többi budai építőmesternél is jóval jelentősebb építész volt Carlo Eberl, akit 1807-ben már a mesterek között említettek, de a neve nem szerepel sem a budai polgárok, sem a céhtagok között. Eberl — a pesti mesterekhez hasonlóan — a kisebb budai épületeknél igen nagy határozottsággal alkalmazta a klasszicista stílusjegyeket, és épületeit finom hatású díszítéssel látta el. Eberl nemcsak Budán, hanem Pesten is dolgozott. (219. kép.) Készített 1819-ben tervet a mai Kossuth Lajos és Szép utca, sarkára építendő Nemzeti Színházhoz, amelynek homlokzatát Rados Jenő — a Gernier által negyvenöt évvel később épített — párizsi Nagyopera homlokzatához hasonlította. Eberl, aki a korszak egyik legnagyobb budai és pesti építésztehetsége volt, igen fiatalon meghalt. Nem lehetett még negyvenéves. Eckermann, id. Dankó József és Bullandt mellett Budán még számos építőmester neve ismeretes, akik azonban csaknem mind középszerű egyéniségek voltak. Talán nem véletlen, hogy a leginkább foglalkoztatott építész ebben az időben Irk József pallér volt, és az is természetes, hogy pincelejáratok és szappanfőző műhelyek említése mellett elsősorban földszintes házak esetében találkozunk a nevével, mint a többi — rajziskolát végzett — pallér nevével is. A budai polgári építészeti igények meglehetősen szerények voltak. Nyilvánvalóan e szerény igények következménye az, hogy az 1820-as évek két tehetségesebb budai építésze: ifjabb Dankó József és a morvaországi származású Vojtha Perenc Pesten is dolgozott. Budán az ismert építőmesterek műveinek többsége földszintes ház, de ezeknek az építészeknek a számára olyan jelentős építészeti feladatok, mint a pestiek számára, nem is igen adódtak. Ezek a házak azonban művészi szempontból meglehetősen jelentéktelenek. Egy-egy részletük
