Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

WÊÊÈ A Fehérvári Nemzeti Színjátszó Társaséig Pesten Alkalmi magyar társulatok Pesten Állandó magyar színház létesítésének terve Festi a- m .*» Sr!.r..l B 210. A pesti Magyar Színház megnyitó előadásának plakátja ból sem versenyezhettek a pesti Német Színházzal (még a bukdácsolóval sem), amelynek épületében időnként — megfelelő bérösszegért — helyet kaptak, legtöbbször vásárok idején, amikor előadásaik látogatottságát és a bérösszeg kifizetését is biztosítva látták a Német Színház vezetői. így került 1819-ben Pestre és Budára a Fehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság, ez időben a legjobb magyar társulat. Május 3. és június 16. között 18 előadást tartott. Nyilvánvalóan sikeres szereplésük következménye, hogy még ugyanezen év őszén újabb 16 előadást tartottak itt, és vendégjátékukat a következő évben is — kétszer — megismételték. Az 1820. szeptember végi játékuk pedig különösen nevezetes volt: felsőbb parancsra jöttek ide a királylátogatás idején. I. Ferenc király szeptember 27-én végignézte előadásukat, amelyen Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című darabja került színre. A fehérvári társulat azonban sikerei ellenére sem tudta állandósítani vendégszereplését Pesten. 1824-ben még egyszer jártak itt (májusban 7 előadást tartottak), de a társulat 1825-ben, sikertelen pozsonyi szereplése után feloszlott. Az országgyűlés tagjai nem voltak hajlandók támogatni a színészeket, a magyarszínjátszás ügyét, jóllehet a fehérvári társulat is bizonyította, hogy az ország központjában a Német Színház mellett az állandó magyar színház is életképes lehet, és műsora alkalmas arra, hogy a magyar színjátszásnak példát mutasson, a magyar színműirodalmat fellendítse. Ez a társulat mutatta be Fehérváron és Pesten sorra Kisfaludy Károly drámáit, az ő előadásukban kerültek színre Pesten Szemere Pál, Döbrentei Gábor, Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc, Kelemen László, Katona József drámafordításai. Néhány külföldi darab magyar bemutatójával az európai drámabemutatókkal általában lépést tartó pesti Német Színházat is megelőzték.

32 A következő években csak alkalmi társulatok keresték fel Budát és Pestet. Közülük a legnagyobb jelentőségű és sikerű az Erdélyi Énekes Társaság szereplése volt 1827 — 28 telén. A Német Színházban Déryné, Udvarhelyi Miklós és Szerdahelyi József bizonyították, hogy előadásuk felveszi a versenyt a pesti Német Színház operaelőadásaival. Három hónapon keresztül hetenként kétszer játszhatott e társulat, és előadásaikra özönlött a közönség, nemcsak a magyar, a német is. A Német Színház azonban, amelyet ebben az időben az ügyes Grimm Fedor vezetett igen sikeresen, nem tűrt maga mellett konkurrenciát. A budai német társulat vergődését elnézte, de a sikeresnek ígérkező magyar társulatok számára csak korlátozottan biztosított előadási lehetőséget a nagy színházban; és ha azok mégis szerepelni akartak, különféle vendégfogadók termeiben húzhatták meg magukat. A pesti állandó magyar színház létesítésének a kérdése 1830 körül előtérbe került. Ezekben az években épültek ugyan kőszínházak az országban (1821: Kolozsvár, 1823: Miskolc, 1831: Balatonfüred), de ezek ekkor nem állandó színházak voltak, hanem vándortársulatok, alkalmi társaságok ideiglenes otthonai. Nem volt város Magyarországon, amely állandó társulatot tudott volna fenntartani. Ilyenre, a húszas évek kísérletei bizonyíthatták, csak Pesten, ekkor már az ország legnagyobb városában, gazdasági és — magyar — szellemi központjában volt lehetőség; és itt az állandó magyar színház megvalósítására alkalmat az ekkor kezdődő új gazdasági konjunktúra adott. A gondolat már régen érlelődött. Pest megye 1802-ben intézményesen vette kézbe — ha szerény formában is — a magyar nemzeti színház ügyét: Magyar Nemzeti Théâtrale Institutumot hozott létre, amellyel az volt a célja, hogy megteremtse egy pesti állandó magyar színház anyagi alapját, s évtizedeken keresztül törekedtek arra, hogy másokat is ,,a szép szándék elősegéllésére meghívjanak". Kölcsey Ferenc 1827-ben szégyennek tartotta azt, hogy „Pestről, Magyarország fővárosáról, a magyar játékszín számkivettetett", és azt is, hogy „a magyar fővárosban idegen