Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Magyar könyvkereskedők Trattner János Tamás kiadói tevékenysége A nyelvújítási heirc A Marczibányi-intézet könyvek kiadását is elkezdte. A másik két új könyvkereskedés antikvárium volt. Ivanies Zsigmondnak Budán volt üzlete 1815-ig, amikor Pestre költözött át; 1811-től kezdve kölcsönkönyvtára is volt. Hasonlóképpen Burián Pálnak is, aki 1811-ben nyitott Budán antikváriumot. Üzletét a magyar írók is látogatták, könyvkiadással is foglalkozott, de ez a tevékenysége jelentéktelen volt. A két pesti magyar könyvkereskedő, Kiss István és Institoris Gábor kereskedelmi és kiadói tevékenysége sem volt különösebben jelentős a magyar irodalom számára. Kiss István — mivel nem kapta meg a könyvkereskedői jogot — vásárokon árusított, elsősorban ponyvára való magyar könyveket, s könyvkiadói tevékenysége is főleg ilyen irányú volt. Vállalkozott ugyan magyar írók jelentős művei kiadására is, de az írók — felületes munkája és felelőtlen ígérgetései miatt — nemigen bíztak bennne. Jóval megbízhatóid) volt nála a másik magyar könyvkereskedő, Institoris Károly, aki a magyar irodalom érdekében kockázatos vállalkozásoktól sem idegenkedett. A boltokat és a vásári ponyvákat a XIX. század elején elsősorban német könyvek árasztották el, s a könyvek között természetesen nem az irodalmi értékűek voltak többségben. A magyarországi könyvkereskedelem központja ekkor már kétségtelenül Pest volt, 1810 körül csaknem tíz könyvkereskedő működött itt, s a pesti vásárokon rendszeresen megjelentek a bécsi könyvkereskedők is. A magyar könyv azonban még ritka portéka volt ebben a forgalomban, különösen az igazi irodalmi értékű. Ezért volt nagyjelentőségű az ifjú Trattner János Tamás pesti könyvnyomdásznak Kazinczy táborához való csatlakozása 1813-ban, amikor nagykorúságát elérvén átvette nyomdájának a vezetését. Néhány év alatt hatalmas munkát végzett: 1813-ban kiadta Dayka Gábor és Báróczi Sándor munkáit, majd Kiss János verseit. Vállalkozott Kazinczy összes munkáinak a kiadására. 0 adta ki Zrínyi Miklós munkáit is. Amiért a triász tagjai és Kazinczy más pesti hívei hiába küzdöttek, hogy a magyar irodalomnak rendszeres kiadási lehetőséget biztosítsanak, Trattner megvalósította. Korábban a pesti könyvkiadé>k mindig attól tartottak, hogy a magyar irodabni kiadványokat nem tudják eladni; Trattner vállalkozásai bebizonyították, hogy ez felesleges óvatosság volt. Volt vásárló-olvasó közönsége ezeknek a könyveknek, Trattner nem fizetett rá vállalkozásaira. Kazinczy írásainak közzététele különösen fontos volt ezekben az években, a nyelvújításstílusújítás diadalra vitele szempontjából. Trattner meggyőződésből és merészen vállalkozott erre. Nem féltette vállalkozásainak sikerét a Kazinczy-ellenes támadásoktól, a nyelvújítási harc sokszor ízetlen, személyeskedő, de alapvetően mégis a magyar irodalom fejlődését elősegítő vitáitól. Kazinczy vidéki ellenfelei ugyanis 1813-ban éles támadást indítottak a nyelvújítás ellen. A debreceni Szentgyörgyi József paródiát írt a nyelvújítókról, amelyet Somogyi Gedeon Veszprém megyei esküdt átdolgozott és Mondolat címen adott közre. Durva támadását Kazinczy pesti hívei utasították vissza. Szemere és Kölcsey Felelet a Mondolatra címen gúnyos hangú választ írt, s ezt a pesti írók 1815-ben Trattnerral kiadatták. Szemerén és Kölcseyn kívül Kazinczy többi hívei is védelmére keltek mesterüknek. A Mondolat nyomán — már nem paródia formájában — széles körű támadás indult Kazinczy és a nyelvújítás tidzásai ellen. A magyar irodalmi életben egymással élesen szemben álló- pártok alakultak ki, s ha a vita a szakadás veszélyét jelezte is, valójában elősegítette, gyorsította az irodalom, az irodalmi élet egységének a megvalósulását. Kazinczy harcának és nem utolsósorban ennek a nagy vitának az eredménye volt, hogy a szépirodalom felszabadult a tudomány (grammatika) gyámkodása és a rendi patrióta felfogásmód alól. Miként Horváth János irodalomtörténész megállapította: ,,a vallás és eruditio jegyében álló régi irodalmiság helyére most állhatott már oda igazán a modern szépirodalom". Az pedig nem véletlen, hogy az irodalom szerepének ilyesfajta meghatározása, amely magában foglalja az író szabadságának a gondolatát is, abban a városban talált legbuzgóbb támogatókra, ahol a rendi, nemesi környezetből való függetlenedésnek a lehetőségeit az írók leginkább megtalálhatták. Még a nagy nyelvújítási harc idején, 1817-ben két olyan esemény is történt, amely Pest kulturális, irodalmi központ szerepét még inkább megerősítette. Az egyik a Marczibányi-díjak első kiosztása, a másik az első magyarországi tudományos folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény megindítása volt. Marczibányi István 1810-ben végrendeletileg 50 000 forintot hagyott Akadémia alapítására. Azzal a megjegyzéssel, hogy míg az Akadémiát nem tudják létrehozni, az alapítvány kamataiból évente 400—400 forinttal jutalmazzák az előző években megjelent legjobb erkölcsi, tudományi, történelmi, jogi és orvostudományi magyar nyelvű műveket, valamint a klasszikusok fordítását, a Nemzeti Múzeum pedig évenként tűzzön ki magyar nyelvtudományi és nyelvművelési pályakérdést. A végrendelet értelmében létrehozott Marczibányi-intézet alapítólevelét 1815-ben írták alá. A díjak odaítélésére a nádor egy külön bizottságot nevezett ki, amelynek az elnöke gróf Teleki László lett. A bizottság 1817-ben két díjat ítélt oda: az 1815-ben megjelent munkák