Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
szervezett, és Buda városa felajánlotta, hogy az intézet elhelyezéséről gondoskodik. Széchenyi javaslatára 1839-ben Pest megye hozott határozatot, amelyben a „műegyetemi intézet felállítását nélkülözhetetlennek" tartotta, de ezt nem Budán, hanem Pesten, a Ludovika Akadémia már fennálló épületében kívánták elhelyezni. Kossuth a fogsága alatt összegyűjtött 20 000 forintot is e célra ajánlotta fel, ajánlatát azonban Széchenyi visszautasította. Végül is a Helytartótanács tanulmányi bizottsága 1842-ben kidolgozta egy ipariskola (s nem politechnikum) szervezetét. Az ipartanodát 1846. augusztus 23-án állították fel, József nádorról nevezték el, és az egyetem épületében kapott helyet (a mai egyetemi templom melletti részen). A tanítást 1846. november 1-én kezdték meg. Az ipartanodának az első évben 75 tanulója volt, és három osztálya működött: gazdászati, műtani és kereskedelmi. Az oktatás magvarul folyt. 13 A katonai akadémiához és a műegyetemhez hasonlóan nem valósult meg ebben a korszakban a képzőművészeti akadémia sem. Képzőművészeti akadémia felállításának a terve már 1755-ben felmerült. Budán kívánták felállítani, de megvalósítására nem került sor. Képzőművészeti oktatás nem volt, csak rajzot tanítottak (a számtantanárok) a gimnáziumokban, s 1777-től kezdve az elemi iskolákban is. Külön rajziskolát 1778. április 2-án állítottak fel Budán a nemzeti iskola mellett. Jóllehet az ország sok városában hamarosan megalakultak a XVIII. század végén a rajziskolák, Pesten a városi tanács akadékoskodásai miatt erre nem került sor. 1788ban Jelűnek Ferenc pesti festő állított fel magán-rajz iskolát a mai Deák Ferenc téren, amely 1793-ban vált nyilvánossá. A rajziskolák egyedüli célja az ipari oktatás volt. A Helytartótanács 1786-tól kezdve 22 iparág ifjúságát kötelezte a rajziskola vasárnapi látogatására. Mértani, építészeti, műszaki és díszítményrajzot tanítottak. Alakrajzot csak a rendes órákon kívül volt szabad tanítani, a tájképrajzolás pedig tilos volt. A rajziskolák tanárai magániskolákat is tartottak fenn (a legjobb hírű Landau Lénárté volt), és létesítettek ilyeneket ismertebb művészek is, amint például Perlasca Domokos (1841-ben) és Barabás Miklós (1844-ben). Ezeket már festészeti akadémiának nevezték. Barabás iskolájában tanult Than Mór, Borsos József, Telepy Károly és Orlai Petrich Soma. 14 A képzőművészeti akadémia felállításának a terve az 1790-es évek elején ismét felmerült, s a XIX. század első felében szinte le sem került a napirendről. Amikor azonban megvalé)sult, nem állami vagy városi intézményként jött létre, hanem Marastoni Jakab magánvállalkozásaként. 1846-ban nyílt meg ez az Első Magyar Festészeti Akadémia a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utcában, s itt négy évfolyamon tanítottak. Az Akadémia fenntartása érdekében Marastoni barátai megalakították az „Első Magyar Festészeti Akadémiát Gyámolító Társulatot". Zenei konzervatórium létesítésének a gondolata csak a korszak végén merült fel, de nem jutott túl a tervezgetéseken. Zeneoktatás az 1834-ben alakult Pest-budai Hangászegyesület által létrehozott énekiskolában és zenedében folyt, ahol rendszeres tanterv alapján tanítottak. Ez az 1840-ben felállított iskola az első ilyen jellegű intézmény volt az országban. 15 A pesti királyi képezdét (tanítóképzőt) 1844-ben alapították. Célja a leendő városi és falusi elemi iskolai tanítók elméleti és gyakorlati képzése volt. A növendékek két évfolyamban tanultak. A tanítóképző Pesten a Belvárosban, a Zöldkert utcában működött, s növendékeinek a száma évente 25 — 28 volt. Ugyancsak 1844-ben létesült Pesten óvónőképző (Kisdedóvó Képezde), amelyet az 1836-ban alakult „Kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület" hozott létre. Az egyesület 1837-ben Tolnán egy mintaóvodát állított fel, amelyben az óvodai nevelőket képezték. Ezt 1 92. Lenhossék Mihály orvosprofesszor Képzőművészeti akadémia felállításának terve, rajziskolák Első Magyar Festészeti A karlém in Énekiskola és zen ede Tanítóképző Óvónőképző