Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Az országgyűlés Pestre helyezésének terve Országbíró, Királyi Kúria Váltótörvény székek nak, melyek az országgyűlésen nem voltak bevégezhetők, rendszeres kidolgozására" kilenc bizottságot küldött ki, s ezek a bizottságok 1791. augusztus elejétől kezdve 1793 kora tavaszáig (a jogügyi bizottság 1795. február végéig) Budán és Pesten üléseztek. A bizottságok tartalmas és terjedelmes munkálatai azonban országgyűlési tárgyalás nélkül levéltárba kerültek. Azokat csak 1827-ben vették elő ismét, amikor az országgyűlés a rendszeres reformmunkálatok megvizsgálására és a kor kívánalmaihoz való idomítására országos választmányt rendelt ki, amely József nádor elnöklete alatt

j

1828. január[22/és 1830. június 28. között Pesten tartotta üléseit. Az országosjbizottság nyolc albizottságot küldött ki, amelyek részben külön tárgyaltak, részben együtt üléseztek. Horváth Mihályszerint ,,e bizottmányok együttléte Pesten egyforma|hatást gyakorolt az országra, mint maga az országgyűlés. Eszmesúrlódásra, gondolatcserére tágas tér nyílt, miután a bizottmányok tagjain kívül az ország minden részéből sokan fordultak meg a fővárosban."

33 A húszas évek végétől kezdve, talán az országgyűlési bizottságok itteni tárgyalásainak a hatása és Pest központi jellegének fokozódé) növekedése folytán, egyre inkább erősödött az a kívánság, hogy az országgyűléseket Pesten (és ne Budán) tartsák meg. A megvalósításnak azonban nemcsak az volt az akadálya, hogy a bécsi udvar, a király ragaszkodott a közeli Pozsonyhoz, vagy hogy Pesten nem volt megfelelő épület országház céljára, hanem a város vonakodása is. Ugyanis még XV. századi királyi rendelet, majd a szokás szerint az országgyűlés mindkét táblája tagjainak ingyen kellett szállást adni. Ez óriási terhet rótt arra a városra, amelyben az országgyűlést összehívták, függetlenül attól, hogy az országgyűlések tartása a város forgalmát jelentős mértékben növelte. A negyvenes években az országgyűlés tagjainak a számára Pozsonyban 2334 szobát és kamrát, 580 konyhát, 566 lóra istállót és 102 kocsiszínt kellett biztosítani. Csak az 1844. évi országgyűlés szüntette meg ,,az országgyűlési szállásoknak ingyen való kiszolgáltatását". Pesten ekkor került napirendre annak a már korábban hozott határozatnak megvalósítása, hogy országházat kell építeni. A tervek el is készültek, az építkezés azonban elmaradt, és az utolsó rendi országgyűlés 1847. november 7-én Pozsonyban nyílott meg. Pest, illetőleg Buda volt az állandó székhelye a nádor mellett az ország másik két főbírájának, az országbírónak és a személynöknek is. Az országbíró a nádor után következő legnagyobb közjogi méltóság volt, akit a személynökkel együtt elsősorban az 1723 óta Pesten működő Királvi Kúria kötött ide. A Királyi Kúria két részből állott: a Hétszemélyes Táblából és a Királyi ítélő Táblából. A Hétszemélyes Tábla a legfelső fellebbezési fórum volt, ahonnan már csak a királyhoz lehetett fellebbezni. A Királyi ítélő Tábla pedig első- és felsőfokú bíróság volt. Idetartoztak a hűtlenségi és felségsértési perek, az úgynevezett iuris perek (ingatlanra vonatkozó jog bizonyítása), és ide fellebbezték a báni tábla, a kerületi tábla, a táborszék, a megyei bíróságok és a pallosjoggal bíró uradalmak úriszéki pereit. A Királyi Kéiria bírósága állandó bíróságként működött, évente négy szakaszban. A Három Királyok törvényszak január 14-től április 14-ig, a húsvéti május 5-től június 25-ig, a Szent István-napi augusztus 22-től szeptember 26-ig, a Márton-napi november 13-tól december 19-ig tartott. A bíróságok működése az országgyűlések idején szünetelt.

34 A Királyi Kúria 1840-ben harmadik osztállyal bővült: a Pesten felállított Váltó Feltörvényszékkel, ahova a szintén ekkor felállított elsőbíróságú váltótörvényszékektől lehetett fellebbezni. Váltótörvényszékek voltak Pesten, Pozsonyban, Sopronban, Károlyvárott, Aradon, Debrecen-