Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Egyéb városi város fizette az iskolák tanítóit, és mint kegyúr a római katolikus egyház plébánosait, káplánalkaitrmzotíak az e g Vn ázi zenészeket és énekeseket. A XVIIL század végén Pest 2 physicust (orvost), 2 ehyrurgust (sebészt) és 7 bábát alkalmazott. Az orvosok száma 1847-ig 8-ra emelkedett. A városi főorvos (első városi physicus) egyúttal a polgári kórház (Rókus Kórház) igazgatója is volt. Az iskolák tanítói közül a város a plébániai iskolák tanítóin és segédtanítóin kívül fizette a szerb iskola és 1837-től kezdve a József fiúárvaházban működő iskola tanítóit is. Fizette a város a piarista gimnázium tanárait, a nemzeti iskola és a rajziskola tanítóit, valamint az angolkisasszonyokat, akik lányiskolát tartottak fenn. Az összes iskolák élén a szintén a város által fizetett igazgató állott. Ezt a tisztséget a legtöbbször a polgármester töltötte be. A város által fizetett iskolai alkalmazottak száma 1792-ben 12, 1847-ben 59 volt. A város mint kegyúr által fizetett egyházi személyek száma is emelkedett a XIX. század első felében. A XVIIL század végén még csak három plébános és két káplán kapott a várostól fizetést; a lipótvárosi és a ferencvárosi plébániák íelállítása után már öt plébános. A Rudnay Sándor hercegprímás által végzett 1822. évi egyházlátogatás (canonica visitatio) következtében az egyes plébániákon a káplánok számát növelték. Ettől kezdve 11, később 13 káplánt fizetett a város, valamint a Rókus Kórház kápolnájának a lelkészét. Minden plébániának volt egy templomgazdája (templomatya), aki a templomra, az egyházi ruhákra, felszerelésekre felügyelt, s az egyház jövedelmeiről és kiadásairól a városi tanácsnak beszámolt. A lipótvárosi, a terézvárosi, a józsefvárosi és a ferencvárosi templomgazdákat a tanács nevezte ki, a belvárosi templomgazdát (plébániagondnokot) a polgárság választotta. A várostól fizetést azonban csak az utóbbi kapott. Városi alkalmazottak voltak az egyházi zenészek is. 19 3. VÁROSI GAZDÁLKODÁS PESTEN ÉS BUDÁN Városi bevé- Pest város bevételei 1790—1846 között a következőképpen alakultak: 20 telek Pesten Év Forint 1790 113 825 1800 494 101 1810 907 334 1820 503 563 1830 821 540 1840 320 188 1846 1 000 788 A haszonvételek bérbeadása A bevételek összegében a haszonbérletek és bérek aránya 1790-ben 33,7 százalék volt. Hatvan év múlva ez az arány 30 százalékra csökkent, holott ez idő alatt nemcsak a város forgalma emelkedett, hanem a haszonbérbe adható ingatlanok, illetőleg jogok száma és értéke is. A kövezetvám például 1790-ben 7985 forintot jövedelmezett a városnak, és ez az összeg a teljes - pénzügyletek nélküli — bevételeknek 8,5 százaléka volt. A kövezetvámszedést 1846 — 47ben 32 000 forintért adták bérbe, s ez a bevételnek ekkor csupán a 4,6 százalékát tette ki, jóllehet a város forgalma a csaknem hatvan év alatt többszörösére emelkedett. Feltehető ma az a kérdés is, hogy vajon szükséges volt-e haszonvételeknek a bérbeadása. Nem lett volna-e hasznot hajtóbb, ha a város saját kezelésében értékesíti ezeket, illetőleg egy részüket, mint a XVIIL század folyamán ? Ez a kérdés azonban a XIX. század első felében egyáltalán nem vetődött fel, sőt a város törekvése az volt, hogy minden haszonvétel közvetlen kezelésétől megszabaduljon. A XVIIL században még csak a hajóhíd-vámszedés jogát adták bérbe a város tulajdonában levő kisebb ingatlanokon (házak, boltok, telkek, rétek, szántók, szőlők, homokbányák, téglavető) és — a század végén — a színházon kívül, a XIX. század első évtizedében aztán sor került szinte minden haszonvétel bérbeadására. A haszonbérekből eredő városi bevétel összege a XIX. század első felében jelentősen és fokozatosan emelkedett: a negyvenes évek közepén már meghaladta az évi 200 000 forintot. Pest városa 1827-ben a következő beneficiumait adta bérbe: a kövezetvámot, a helypénzeket, a legelőhasználatot, a kikötőhasználati jogot, a vadászati jogot, a vízimalom-kikötési jogot (vízi-bérnek nevezték, a pesti molnár céh bérelte), a hajóhidat, a vizafogás és a kishalfogás jogát (a halász céhnek), a zsidó konyha és a bormérés, a kóserhúsmérés, a borjúvágás jogát (a pesti zsidó községnek), a halottszállítás jogát, valamint a mérlegelési és mértékkölcsönzési jogot. Ez utóbbiból eredő jövedelmet a városi számadáskönyvekben mint a Drittelamtból eredő jövedelmet kezelték. Az elnevezés minden valószínűség szerint a bérlő és a bérbeadó elszámolási
