Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

2. IGAZGATÁSI SZERVEZET BUDÁN ÉS PESTEN A XVIIL század folyamán Budán a városi igazgatás sokrétű feladatainak ellátására a tanácsi szakhivatalok egész sora alakult ki: kamarási hivatal, alkamarási hivatal, telekkönyvi hivatal, árhivatal. A hivatalok személyzetén kívül még számos más alkalmazottat is foglalkoztattak: orvost, bábákat, kórházgondnokot, strázsamestert, piacbiztost, mérték felügyelőt, hídvámszedőt, fertály mestereket; és megszervezték az egyes városrészek külön bíróságait is. Városi alkal- Buda városának 1790-ben 144 alkalmazottja volt: a polgármester, a városbíró, a városkamazottak pitány, tíz tanácsnok, a szószóló, a két városi jegyző, a városi ügyész, a különböző hivatalok. száma Budán alkalmazottai, szolgák, darabontok (városi rendőrök), a külvárosi bíróságok alkalmazottai, a város által fizetett római katolikus plébánosok, egyházi alkalmazottak, egyházi muzsikusok, énekesek, valamint a nemzeti és elemi iskolák tanítói. Az alkalmazottak közül csak 69 dolgozott a város .adminisztrációjában és 25 a külvárosi bíróságokon. Kancellária A város adminisztrációjának a központi hivatala a tanácsnak alárendelt és a városi jegyzők vezetése alatt álló kancellária volt. A kancellária a XIX. század elején szervezetileg is differenciálódott. Volt a jegyzőség, amely az 1820-as években kétfelé oszlott: tanácsi és törvényszéki jegyzőségre, ahol a fogalmazási munkákat végezték. Volt az iktatóhivatal, s ez is tanácsi és törvényszéki iktatóhivatalra oszlott a húszas években. Volt a tulajdonképpeni kancellária (ezt később kiadóhivatalnak nevezték), ahol a szükséges másolási munkákat végezték — valamint a városi levéltár. A kancelláriának, illetőleg a belőle kinőtt hivataloknak a munkája a XIX. század első felében csaknem megháromszorozódott. Az ügyforgalom ezekben az években a következők éppen alakult: Tanácsi ügyek Törvényszéki ügyek összesen 1797 3362 944 4 306 1802 3466 1317 4 783 1812 4532 1548 6 080 1822 5062 4601 9 663 1832 8166 5799 13 965 1842 7633 5184 12 817 A törvényszéki ügyek számának növekedése tette tehát szükségessé, hogy külön törvényszéki protocollista, törvényszéki előadó, majd törvényszéki jegyző alkalmazásával a tanácsi és törvényszéki adminisztrációt kettéválasszák. Szakhivatalok A városi ügyészi feladatoknak a megnövekedése következtében az 1790-es években külön hivatal alakult ki. A különféle városi számadások ellenőrzésére és igazolására pedig már 1787ben számvevői állást rendszeresítettek, amely hamarosan hivatallá bővült. A kamarási, adóhivatali, árvahivatali, telekkönyvi és egyéb városi számadások ellenőrzésén túl a számvevőség feladata volt az adózási rend megállapítása. A Buda város három nagy pénztárával (városi, adó- és árvapénztárral) kapcsolatos hivataloknak a feladata a város vagyonával és jövedelmével való gazdálkodás, a város lakosait terhelő adók behajtása és a város lakosai után maradt vagyonok kezelése volt. A kamarási vagy kamarai hivatal a város legrégebbi hivatalai közé tartozott. Ez a hivatal, amelynek az élén az 1790-es években a kamarás, más néven adószedő állott, az 1820-as évek közepéig egyesítve volt az adópénztárral, a későbbi adóhivatallal; tehát ez a hivatal, illetőleg pénztár kezelte a város minden jövedelmét. Egyes jövedelmek, mint például a polgárdíjak, bérek, engedélydíjak, felvett kölcsönök közvetlenül kerültek ebbe a pénztárba, más bevételek a különféle városi hivatalok (mint a telekhivatal, a tizedhivatal, az alkamarási hivatal) közvetítésével. A XIX. század első felében keletkezett külön pénztárak, pénzalapok kezelése szintén a kamarai hivatal hatáskörébe tartozott. A kamarási hivatal másik feladata az 1820-as évek közepéig a hadiadó és a városi háziadó beszedése volt, amelyhez járult még a XIX. században a nem céhes természetű foglalkozásokból fizetett kereseti adó, az 1807—1815 közötti években kivetett rendkívüli hadiadó, valamint a Nemzeti Múzeum építése javára gyűjtött adópótlék beszedése is. Ezt a feladatot egy adószedő és egy adóellenőr látta el, a húszas évektől kezdve önállóan szervezett adóhivatal keretében. A házipénztár és az adópénztár mellett a város harmadik nagy pénztára az árvapénztár volt. Az árvák vagyoni ügyeivel az árvahivatal foglalkozott. Az árvaszámtartó, más néven árvagyám kezelte a városi árvák vagyonát. Összességében hatalmas vagyon volt az árvagyám keze-