Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Betegsegélyzőintézetek is alakultak ebben az időben. Az „Óbudai takarék-pénztárnak, vagyis inkább ápoló és élelem biztosító intézet"-nek nevezett betegsegélyzőintózet 1832-ben alakult meg. Pesten betegsegélyzőegylet, a „Pesti első ápolási s temetkezési egylet" 1835-ben alakult meg, a második pedig 1841-ben. Ezeknek az egyleteknek a célja az volt, hogy tagjainak betegségük esetén gyógyszereket és lakásukon ingyenes orvosi kezelést biztosítson, halál esetén pedig a temetési költségeket kifizesse. A két egyesület tagjainak a száma a negyvenes évek végén csaknem 2000 volt. A betegsegélyező- és temetkezési egyleteken kívül jó néhány kifejezetten csak temetkezési egylet is alakult az 1830-as évek közepétől kezdve Budán és Pesten. „A felebaráti szeretetről czímzett pesti temetkezési egylet" 1835-ben alakult meg, és tagjai sorába nemcsak pesti, hanem környékbeli lakosokat is felvett. Tagjainak a száma a negyvenes évek végén több mint 6000 volt. E temetkezési egylet mellett 1845-ben megalakult „Az első pesti temetkezési egylet", amely azonban csak pestieket és keresztényeket vett fel tagjai sorába, akiknek a száma a negyvenes évek végén 1000 körül volt. Budán — betegsegélyező- és temetkezési egylet 1848 előtt Concordia (Egyetértés) néven alakult, temetkezési egyletek pedig városrészenként. A vízivárosi „felebaráti szeretetről címzett temetkezési egylet" és a „Szent Donátról címzett országéiti temetkezési egylet" 1835-ben alakult. Mindkét városrészben később egy-egy új temetkezési egylet is keletkezett: a Vízivárosban „az egyenruhás polgárok temetkezési egylete", az Országúton pedig „a felebaráti Szeretetről címzett temetkezési egylet". Volt külön temetkezési egylete az újlaki egyenruhás polgároknak is. Ezeknek az egyesületeknek a taglétszáma természetesen meg sem közelítette a nagy pesti temetkezési egyletek taglétszámát: egy-egy egyletnek csupán egy-kétszáz tagja volt.

83 Biztosítási A ,,jé)tévő intézetek" közé sorolták a XIX. század első felében a biztosítási intézeteket is.

84 intézetek Ilyen intézeteknek a létesítését a városban sűrűn előforduló tűzvészek tették elsősorban szükségessé. A tűzvédelmet a városi tanácsok megszervezték, és mindkét városnak volt egy-egy külön pénztára, amelyből tűzoltószereket vásároltak, azokat karbantartották, és az oltás alkalmával felmerült költségeket megtérítették. A lakosság kárainak megtérítésére azonban a városi tanácsok nem vállalkozhattak, a szerencsétlenül jártakat csupán adóelengedéssel segítették, a szerencsétlenségek megelőzését pedig szigorú rendszabályokkal próbálták elérni. A pesti tanács az 1807. évi józsefvárosi, a budai tanácsa az 1810. évi tabáni tűzvész után új, a XVIIL századi rendszabályoknál részletesebb és körültekintőbb tűzrendészeti szabályzatot adott ki. Az építési engedélyek kiadásánál is figyelemmel voltak arra, hogy a tűzvészek keletkezését megakadályozzák. Ennek ellenére azonban kisebb-nagyobb tűzesetek mindkét városban igen gyakran előfordultak. A budai és pesti házak biztosítását két külföldi intézet végezte a húszas évektől kezdve: a Trieszti Általános Biztosító Társulat és az Első Osztrák Tűzbiztosítási Társaság. Ez utóbbi társaságnál 1826-ban már 242 pesti ház volt biztosítva. Biztosítási intézet csak egy alakult ebben az időszakban Pesten, Páy András kezdeményezésére, a ,,Jégverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület" 1843-ban. Ennek az intézetnek a célja azonban nem a városi lakosság, hanem a „mezei gazdák" biztosítása volt.

85 Árvíz- A városi lakosságnak a tűz elleni biztosításra volt és a vízkárok elleni biztosításra lett volna károsultak szüksége.

80 A vízkárosultak társadalmi segítségre voltak utalva. Gyűjtés révén minden nagyobb árvíz alkalmával segítségben részesültek a rászorulók, például 1799-ben több, mint 300 000 forint összegben. Az árvízkárosultak részére való gyűjtés általában a város területére szorítkozott, az 1838. évi árvíz pusztításai azonban nemcsak az ország, hanem a külföld részvétét is felkeltették. Az összegyűlt segélyek szétosztására „Segedelemosztó Választmány" alakult, az Osztrák Nemzeti Bank pedig a pesti és a budai árvízkárosultak részére 400 000 forint értékű, két százalékos kamatozású kötvényeket bocsátott ki.

87 Nőegyletek A város lakosságának növekedésével kapcsolatosan a szegények száma is nagy mértékben nőtt, s ez a jelenség számos jótékony intézet létrejöttét eredményezte. Jótékony Nőegyletét Budán és Pesten 1817-ben Hermina főhercegnő, József nádor felesége alapított. A nőegyletek a szegényeken kívántak segíteni, pénzadományokkal, élelemmel, tüzelővel, orvosi segítséggel, gyógyszerrel, az elöregedetteknek más szegényeknél bérért, a gyámoltalanoknak kórházban, a vakoknak intézetben való elhelyezésével, a szegény asszonyoknak varrással való foglalkoztatásával, az idősebbeknek, gyengéknek, nyomorékoknak dologházban való elhelyezésével, vagy munkához juttatásával, az árva, szűkölködő és elhagyott gyerekeknek az egylet által fenntartott szegények iskolájába való felvételével. A jótékonykodást ezek a nőegyletek egyházi kötöttség nélkül gyakorolták: a vezetőségben katolikusok, protestánsok, görögkeletiek egyaránt voltak. Ilyen értelemben a nőegylet polgári intézmény volt, és a szegények gondozása terén átvette azokat a feladatokat, illetőleg azoknak a feladatoknak egy részét, amelyek a XVIIL században szinte teljes mértékben az egyház tevékenységi körébe tartoztak. A budai Nőegylet működésénél szélesebb körű volt a pesti Nőegylet működése. Bevétele (illetőleg cselekvő tőkéje) a megalakulása utáni első évben nagyjából a budai Nőegylet bevéte-