Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

lásra — a lovaglóiskolákban (a Nemzeti Lovasiskolában, amely 1826 óta a Nemzeti Múzeum kertjében volt, valamint a mai Károlyi-kertben levő tüzérségi lovaglóiskolában és a józsefvárosi Fuchs-féle lovaglóiskolában) lehetett bérelni. Drága és esak elvétve használt közlekedési eszközök voltak a gyaloghintók, amelyeknek az alkalmazásával már a XVIIL század végén kísérleteztek Pesten, de nemigen terjedhettek el, mert az 1840-es években úgy írtak a Színház téren bérelhető gyaloghintókról, mint kísérletről, amelyet csak nemrégen vezettek be Pesten. Elterjedt viszont a XIX. század első felében a bérszolgák intézménye. Mint minden más nagyvárosban, a szállodákban és a vendéglőkben az ideérkező idegenek Pesten és Budán is fogadhattak bérszolgákat, akik több nyelvet beszéltek, ismerték a város valamennyi házát, kereskedőjét és kézművesét; tudták, hogy hol lehet a legjobban és legolcsóbban vásárolni, s nyilvánvalóan a kereskedők és a kézművesek is számítottak szolgálataikra. A városba érkező idegenek felvilágosítását, eligazítását szolgálták — a bérszolgákon és aTuda- útmutatók, kozó Intézeten kívül — a XIX. század első felében egyre nagyobb számmal megjelenő városi címjegyzékek útmutatók, városi leírások, címjegyzékek. Míg a XVIII. században elsősorban Budáról jelentek meg városismertetések, a XIX. század első éveitől kezdve sorozatosan megjelenő városismertetések egyre nagyobb mértékben (néha szinte kizárólagosan) Pesttel, a fejlődő nagy gazdasági központtal foglalkoztak, Budát a legtöbbször csak röviden említve. Ezek a könyvek az ideérkezők tájékoztatásán kívül a város hírét is terjesztették, a nagyvárossá fejlődő Pest széles körben való megismertetését szolgálták, a forgalom növekedéséből származó igényeket elégítették ki, hasonkSképpen a külföldi nagyvárosok ilyen jellegű kiadványaihoz. Pest — és bizonyos mértékben Buda — különleges helyzetét az országban sok minden más mellett az is bizonyítja, hogy ilyen útmutatéikra a vidéki városokban alig-alig volt igény. A XIX. század első felében csak Pozsonyról, Győrről, Miskolcról és Nagyszebenről jelent meg egy-két útmutató.

03 A város forgalmának nagyságát jelzi a szállodák nagy száma is. Míg Pesten a XVIIL század Szállodák, végén csak 8—10 szálloda volt, s ezeknek legnagyobb része a Belvárosban volt, addig a pesti ver

"

!,

v^ szállodák száma a negyvenes években már csaknem 50-re emelkedett, nem számítva ezekhez a a 0 külső városrészekben levő csárdaszerű fogadókat. A XIX. század első felében a Belvárosban új szálloda nem létesült, sőt a régiek nagy része is megszűnt már a század elején (a Hét Választófejedelem 1840-ben alakult át bérházzá). Uj, elegáns és nagy szállodákat csaknem kivétel nélkül a Lipótvárosnak a Belvároshoz közel eső részén építettek fel: 1814-ben a Magyar király Szállót, 1815-ben a Vadászkürt Szállót, 1826-ban a Tigris Szállót, 1835-ben a Nádor Szállót, 1839-ben az Angol királynő Szállót, 1846-ban az István főherceg Szállót. Ezek a szállodák nemcsak az ország