Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Óbuda lakosságának vallási megoszlása Óbuda lakosságának vallási megoszlása a XIX. század első felében lényegesen eltért Budáétól:

42 Katolikus Evangélikus Református Görög nem egyesült Zsidó 1813 3845 14 121 1 2817 1821 3996 20 146 — 3201 1830 4634 34 119 — 3530 1840 4410 29 90 — 3000 1847 4624 20 200 — 2850 A környékbeli helységek lakosságának vallási megoszlása A polgárság nemzetiségi megoszlása A katolikusok Óbudán a lakosságnak csupán kb. 60 százalékát tették ki. 2 — 3 százalék volt a protestáns (főképp református), a többi pedig zsidó. A Buda környéki helységek lakossága a XIX. század első felében túlnyomórészt katolikus volt. Protestánsok (reformátusok és evangélikusok) elvétve fordultak elő ezekben a helységekben, a század első évtizedeiben csak Promontoron és Tétényben. A negyvenes években többen telepedtek ugyan le Csepelen, Albertfalván és Hidegkúton is, de nem voltak számottevőek: a katolikusokhoz viszonyított arányuk csupán 1,1 százalék volt. Görög nem egyesültek nem laktak ezekben a helységekben. Zsidók is csak Tétényben, de ott egyre emelkedő számban. 1810-ben még csak 121 zsidót írtak össze itt, 1846-ban már 325-öt; és arányszámuk ez idő alatt 12 százalékról 22 százalékra emelkedett. A Pest környéki helységek közül Palota, Csaba és Keresztúr lakosságának több mint a felét, Cinkota lakosságának pedig a túlnyomó részét protestánsok tették ki, mégpedig Cinkotán és Keresztéi ron az evangélikusok, Palotán és Csabán a reformátusok. Görög nem egyesültek ezekben a helységekben csak szórványosan és időnként fordultak elő, s igen csekély számú zsidóság lakott a század első évtizedeiben Csabán, Cinkotán és Keresztiiron, a negyvenes évektől kezdve pedig Palotán, Soroksáron. Az egyetlen kivétel Megyer volt, ahol a zsidók a negyvenes években a lakosságnak egynegyedét tették ki. Megyeren a zsidó lakosság letelepedését és számának nagymértékű növekedését az tette lehetővé, hogy itt kevesebb korlátozó rendelkezésbe ütköztek, mint Pesten.

43 A lakosság vallási megoszlása bizonyos mértékben nemzetiségi megoszlást is jelentett. A németek legnagyobb része katolikus volt, az evangélikus egyházban általában németek és szlovákok, a református egyházban magyarok voltak. A görögkeletiek között sem németek, sem magyarok nem fordultak elő, csak szerbek, görögök, cincárok (makedo-románok) és románok. Buda és Pest lakosságának nemzetiségi megoszlásáról a XIX. század első feléből pontos adataink nincsenek. A pesti polgárok soraiban a magyarok száma 1801 — 1848 között a következő volt:

44 Felvett polgárok száma Magyar polgár Százalók 1801-1810 1115 253 22,7 1811-1820 726 157 21,6 1821-1830 834 175 20,9 1831 -1840 917 170 18,5 1841-1848 1139 167 14,7 4731 922 19,5 Budán ugyanebben az időben a polgárok között a magyarok és a szerbek száma a következőképpen alakult: Felvett polgárok száma Magyar polgár Százalék Szerb polgár Százalék 1801-1810 874 78 8,9 75 8,6 1811-1820 505 44 8,7 34 6,5 1821 -1830 467 39 8,4 24 5,1 1831-1840 597 47 7,9 24 4,7 1841-1850 501 66 13,2 32 6,4 2944 274 9,0 189 6,3