Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

a házas zsellérek száma pedig 296-ról 720-ra emelkedett, s ugyanakkor a pusztákon is jelentó's zsellórtelepülések történtek. A Pest megyei sommás-táblázatok alapján a zsellérek száma 1816—1846 között a következő volt:

31 1816 1826 1836 1846 Palota 133 121 80 222 Megyer — — — 5 Üjpest — — — 151 Cinkota 98 91 130 70 Szentmihály — 18 — 19 Csaba 98 105 127 153 Keresztúr 157 169 159 255 Soroksár 632 585 489 799 Gubacs — — — 20 Szentlőrinc 42 — 13 35 A zsellérek számának a megnövekedését a Pest környéki falvakban nem a szőlőművelés ösztönözte elsősorban, mint Buda környékén, hanem a pusztákon (és természetesen Pesten) jelentkező munkaalkalom és a pusztákon (Megyeren, Szentmihályon, Gubacson, Szentlőrincen) való megtelepedés lehetősége. A Buda és Pest környéki falvak lakosságának összetétele a XIX. század első felében lényegében nem változott. Jobbágyfalvak voltak, amelyeket a zsellérek számának különösen nagymértékű növekedése különböztetett meg más vidékek jobbágyfalvaitól. Úrbéres lakosságon kívül ezekben a falvakban mások csak kevesen éltek. A honoráciorok száma a XIX. század első felében megkétszereződött ugyan, de 1846-ban — valamennyi pusztát és falut tekintetbe véve — összesen is csak 66 volt. Kézművesek csaknem mindegyik faluban éltek, de Promontort, Albertfalvát, Tétényt, Soroksárt és a negyvenes évektől kezdve Újpestet kivéve, számuk igen jelentéktelen volt. B) A város nem állandó lakossága A helyőrség Budán és Pesten a XIX. század első felében igen jelentős létszámú katonaság állomásozott.

32 A pesti katonaság létszáma állandóan 9000 fő körül volt. Az Esterházy gyalogezred két zászlóalja mint helyőrség Pesten állomásozott, békelétszáma 2300—2400 fő körül mozgott. Az Újépület volt a laktanyája az 5. tüzérezred 2500 katonájának, s Pesten helyezték el a Perét gránátos zászlóaljat (csaknem 700 fő). Itt volt a katonai szekerészeti térparancsnokság, az Invalidus-házhoz csatlakozó országúti (ma Tanács körút) kaszárnyában, ahol csaknem 450-en szolgáltak, a hajóhivatali parancsnokság, s itt volt a táborkar a hadbiztossággal és a tábori gyógyszerészekkel. Végül az egykorú leírások is a katonaság létszámába számították az Invaliduspalotában laké) hadirokkantakat, akiknek a száma, családtagjaikkal együtt, a napóleoni háborúk után csaknem 3000 volt. A hadirokkantak száma azonban a harmincas években már erősen csökkent, s 1842-ben a rokkantakat az Invalidus-palotából kitelepítették. Ekkor az Itáliából felhozott Ceccopieri gyalogezredet helyezték itt el. Budán a katonaság létszáma jóval kisebb volt, mint Pesten: 1820 körül 2000, a negyvenes évek végén 3000. Egy gyalogzászlóalj, egy gránátos zászlóalj, az 5. tüzérezred egy százada állomásozott itt és a tüzérhelyőrség. A térparancsnokságon 36-an szolgáltak, a katonaőrség 70 főből állott. A kisebb létszámú helyőrség ellenére azonban Buda katonai szempontból jelentősebb volt, mint Pest. Ezt a jelentőségét elsősorban az adta, hogy itt székelt a „Magyarországi cs. kir. hadi főkormány", a Generalkommando, amelynek hatásköre egész Magyarország területére kiterjedt. Ez volt a magyarországi katonai igazgatás központja, élén mindig magasrangú tábornok állt. A főhadparancsnokon kívül még számos magasrangú parancsnok is volt a két városban: Budán és Pesten egy-egy osztályparancsnok, dandárnok (Pesten külön tüzérségi dandárnok) altábornagyi vagy vezérőrnagyi rangban. Budán, bár a Vár már elvesztette katonai fontosságát, volt várparancsnok is (szintén altábornagy). Pesten pedig katonai városparancsnokság működött. A várparancsnok és a városparancsnok mellett térparancsnokság működött. Budán állítottak fel 1820 körül egy katonai lovaglóintézetet is, amelybe minden Magyarországon állomásozó lovasezred egy tisztet, káplárt és két közkatonát küldött, hogy azok az itteni nádori lovardában télen elsajátítsák a lovaglás és a vívás művészetét, s ezt az ezredeiknél bevezessék.