Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

csupán a választói névjegyzékbe felvettek (a választásra jogosultak 70 százaléka) háromnegyed részének a foglalkozási megoszlását ismerjük. A választói névjegyzékbe felvettek közül 1209 volt kézműves, 105 vendéglátó, 24 gyáros (összesen 35,9 százalék), 430 kereskedő (11 százalék), 49 fuvaros, 120 mezőgazdasággal foglalkozó (majoros, vincellér, kertész), 158 tisztviselő, 290 ügyvéd, 16 író, tudós, 47 tanár, tanító, 17 művész, 16 pap, 15 egyéb szabad foglalkozású, 10 alkalmazott, 13 napszámos, 18 nemes, földbirtokos, 27 magánzó, 145 háztulajdonos. Az ismeretlen foglalkozásúak — minden bizonnyal a vagyonukból, jövedelmükből élők — száma 954 volt. A választói jogosultsághoz szükséges szintet az összes kézműveseknek 47,8 százaléka, a kereskedőknek 28,9 százaléka, a fuvarosoknak 40,8 százaléka, a vendéglátással foglalkozóknak 11,6 százaléka, az értelmiségieknek, szabad foglalkozásúaknál^ 48,7 százaléka érte el. A választói névjegyzékben szereplők csupán 44,5 százalékának volt polgárjoga. Budán 1848-ban 1809 lakosnak, az összlakosság 4,7 százalékának volt választójoga (Pesten 5 százalékának), a keresőképes férfiak közül pedig 15 százaléknak, tehát jóval kevesebbnek, mint Pesten. Eltérőek az arányok a választásra jogosultak megoszlásában is. A választójog megszerzésének alapján a választók Budán a következőképpen oszlottak meg:

27 Választó Százalék Ingatlanbirtokos 353 19,5 Kézműves, kereskedő 245 13,6 Értelmiségi, szabad foglalkozású 118 6,5 Jövedelem 194 10,7 Polgár 899 49,7 Budán tehát jóval kevesebb kereskedő és kézműves került a választók közé (jóval kevesebb érte el a megkívánt szintet), mint Pesten. Elenyésző volt az értelmiségiek, szabad foglalkozásúak és tisztviselők száma is. A város lakosságának ebbe a rétegébe főképp az ingatlan- és szőlőbirtokosok tartoztak, s minden valószínűség szerint a választók között szereplő polgárok is ilyen alapon kerültek a névjegyzékbe. A jogi kategóriák (polgár vagy nem polgár) a városok társadalmának meghatározásához tehát a XIX. század első felében nem alkalmasak, a társadalom Összetételét nem fejezik ki, az egyes rétegek valódi súlyára és jelentőségére nem utalnak. A választói jogosultság alapján megállapítható vagyoni szint is csak bizonyos mértékben ad lehetőséget arra, hogy a valóságos társadalmi képet megismerjük, hiszen a lakosságnak csak egy rétegét öleli fel; azon belül nem lehetséges a további differenciálódás megállapítása, s homályban marad az e rétegen kívül esők tagolódása is. A környékbeli falvak és mezővárosok társadalmának a meghatározásához is csak bizonyos Óbuda mértékben alkalmasak a forrásokban általában szereplő jobbágy, házas zsellér és hazátlan zsel- lakosságának 1er kategóriák. Ugyanis a lakosságnak csak egy részét foglalják magukban, és nem fejezik ki foglalkozást pontosan az egyes kategóriák gazdasági helyzetét sem. Óbudán 1828-ban az országos össze- megoszasa írás alkalmával 1528 háztartást írtak össze. Az adókötelesek számát (18—60 évig a férfiakat és a nőket) 3541 főben állapították meg, az adózókat pedig a következőképpen csoportosították:

28 Honorácior 9 Jobbágy 212 Zsellér 508 Hazátlan zsellér 801 Testvér 4 Fiú 183 Lány 135 Szolga 130 Szolgálólány 176 Kézműves 266 Kiskereskedő 148 Nagykereskedő 25 Az összeírás — bármily részletes is — nem foglalja magában Óbuda teljes keresőképes lakosságát. A kézművesek mellett még összeírtak a városban 272 segédet is, a kézművesek és kereskedők közül pedig 30-at mint jobbágyot is összeírtak, mert jobbágytelken éltek. A jobbágyok között a jobbágytelkek nagysága szerint volt 2 3/8 telkes, 13 1/4 telkes, 2 3/16 telkes, 160 1/8 telkes és 37 3/32 telkes jobbágy. Tehát ha eszerint ítélnénk meg az óbudai jobbágyság helyzetét és megoszlását, akkor nagyon szegény viszonyokra kellene gondolni. Holott: tudva azt, hogy Óbudán a szőlőművelésnek milyen nagy jelentősége volt, ez a felosztás sem a jobbágyok gazdasági helyzetét nem tükrözi, sem a zsellérségtől nem jelentett éles elválasztó vonalat a jobbágytelek birtoklása.