Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A XIX. század első felében a pesti zsidók túlnyomó többsége a Terézvárosban lakott. Az egyes városrészek között az arányok nemigen változtak 1840, a zsidók tömeges pesti letelepedése után sem. A zsidéik városrészenkénti százalékos megoszlása 1820-ban és 1846-ban a következő volt: 1820 1846 Belváros 4,4 2,7 Lipótváros 14,7 23,0 Terézváros 80,4 72,(i Józsefváros 0,2 0,9 Ferencváros 0,3 0,8 A pesti zsidók csaknem háromnegyed része a XVIII. század végén és a XIX. század elején magyarországi származású volt. Az 1793-ban összeírt 126 zsidó család közül 92 Magyarország különböző helyeiről költözött ide, de ebből 79 az országnak négy gócából: Óbudáról (az összes ideköltözötteknek csaknem 30 százaléka), Pest megyéből, Pozsonyból és környékéről, valamint Nyitra megyéből. A külföldről ideköltöző zsidók között a legnagyobb számmal kezdetben is a csehországiak és a morvaországiak voltak. Kisebb számmal szerepeltek az osztrák-német származásúak, a lengyelországi és a törökországi zsidók száma pedig elenyésző volt. Ezek az arányok nagyjából hasonlóak voltak a XIX. század első felében is. A Balkánról nagyobb arányú ideköltözésre csak a negyvenes években került sor, s ekkor ezek a „török'zsidók" hitközségileg is elváltak a pesti zsidóktól. Hasonlóképpen az 1840-es években növekedett meg a Pestre költöző „lengyel zsidók" száma is. Azonban sem a török zsidók, sem a lengyel zsidók Pestre költözése révén nem változott meg lényegesebben a származáshely szerinti arány. Budán zsidók jóval kisebb számban telepedtek meg a XIX. század első felében, mint Pesten, ahol a század elején ötször annyi zsidó élt, mint Budán, a negyvenes évek második felében pedig már tizenháromszor annyi. A különbségre az is jellemző, hogy az 1840. évi törvény Budán egyáltalán nem éreztette a hatását: 1847-ben csaknem ugyanannyi zsidó volt a városban, mint 1840ben; ennek az oka a két város gazdasági helyzetének a különbözősége volt. A meglehetősen csekély számú budai zsidóságnál jóval jelentősebb volt az óbudai, amelynek a számát a pesti zsidó lakosság csak 1820 körül érte el, s aztán haladta is — igen gyorsan — felül. Az óbudai zsidó települést két tényező tette jelentőssé. Az egyik a már a XVIIL században is élvezett földesúri védettség, amelyhez az is hozzájárult, hogy 1806 óta, kamarai engedéllyel, ingatlanbirtokot is szerezhettek, amit sem a budai, sem a pesti zsidók nem tudtak elérni, jóllehet erre állandóan törekedtek. A másik tényező Pest közelsége, a pesti gazdasági életben való aktív részvételük lehetősége volt. Nyilvánvalóan Pest elszívó hatása az oka — a harmincas évektől kezdve — annak, hogy az óbudai zsidó község lélekszáma nem emelkedett, inkább csökkent. A pesti adóösszeírásokban nem szerepeltek a zsidók, de a rendelkezésünkre álló más összeírások alapján foglalkozási tagolódásuk a XVIIL század végén és a XIX. század elején megállapítható: A pesti zsidók származáshelyei A budai és óbudai zsidók A zsidók foglalkozási megoszlása 1793 1797 1820 1833 Kereskedő 68 93 354 716 Kézműves 12 13 73 158 Vendéglős — 6 17 16 Üzleti alkalmazott — 12 5 30 Magánzó — 6 — 16 Bérlő 3 2 — — Értelmiségi 12 6 23 56 Hitközségi alkalmazott 5 7 35 29 Cseléd 14 — — — Szolga 18 11 — — Napszámos 2 1 — — Hordár — 1 21 31 Szegény — — — 59 Ismeretlen — 7 — 134 165 528 1111