Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
se is. A szolgálónők számának hatalmas mértékű megnövekedése (1847-ben már jóval meghaladta a 8000 főt) a fokozódó városiasságra, a polgári jómódra éppúgy utal, mint a falusi szegénységre. A szolgák túlnyomó részét, több mint 90 százalékát polgári családok foglalkoztatták (az összeírásokban külön feltüntették a nemesek szolgáit). Az adókivetési összeírásokban nem szerepeltek a tisztviselők, értelmiségiek és a papok sem. Ezeknek a száma 1815—1847 között (a népösszeírások és a lelekösszeírasok szerint) a következőképpen alakult: Tisztviselő, értelmiségi Szerzetes 1815 313 144 1820 558 133 1826 579 162 1831 636 154 1836 783 114 1841 790 153 1847 1555 135 A szerzetesek (és általában a papság) létszáma a városban 1815—1847 között nemigen emelkedett, a számbeli ingadozások is inkább az összeírások pontatlanságának a következményei, mint a változásoké. A század elejétől kezdve viszont fokozatosan, a negyvenes években nagymértékben növekedett az értelmiségiek és a tisztviselők száma. Ezek 1847-ben a felnőtt férfilakosságnak már a 6 százalékát tették ki, holott a század elején arányszámuk még alig haladta meg az 1 százalékot, és 1815-ben is csak 2,2 százalék volt. Á pesti társadalomnak ebbe a csoportjába a nem nemes tisztviselők, értelmiségiek (honoráciorok) tartoztak. A tisztviselők és értelmiségi, szabad foglalkozásúak száma azonban ennél jóval több volt. Ugyanis a lélek összeírásokban, népösszeírásokban, ahonnan ezek az adatok valók, a nemesek nem szerepeltek; s azt tudjuk, hogy a városban élő nagyszámú ügyvédség, jogászság (a negyvenes években mintegy 600 ügyvéd élt a városban) túlnyomó része nemes volt. A tisztviselő pályán is egyre több nemes helyezkedett el, és a szabad foglalkozásúak (főképp az itt élő írók) nagy része is a nemességhez tartozott. A Pesten lakó nemesek számáról pontos adataink nincsenek. A század elejéről fennmaradt összeírás szerint a Pesten lakó nemesek száma hozzátartozóikkal együtt csaknem 1400 volt, a városi lélekszámnak 3,9 százaléka, de a következő évtizedekben a nemesi lakosság száma hatalmas mértékben megnövekedett. Schams Ferenc a húszas évek elején a pesti nemesek számát mintegy 3000-re becsülte. Ezt a számot igazolni látszanak a népösszeírások és lelekösszeírasok adataiból elvégezhető számítások is: ha a felnőtt férfilakosság számából levonjuk a kereseti adót fizetők, a napszámosok és a szolgák számát, 1840-ben 3180 fő felnőtt népesség marad fenn. Ebben a számban bennfoglaltatnak a nemeseken kívül a csak ingatlan birtokból, illetőleg vagyonukból élők is. 18 Pest társadalma egyes rétegeinek városrészenkénti elhelyezkedésére vonatkozóan a népességösszeírásokból állnak adatok rendelkezésünkie. A tisztviselők és értelmiségiek városrészenkénti elhelyezkedése 1804—1847 között a következőképpen alakult: Belváros Lipótváros Terézváros Józsefváros Pere M óváros 1804 68 33 31 14 9 1815 155 51 25 61 25 1826 339 92 54 52 42 1836 301 188 145 95 54 1841 330 213 120 51 76 1847 649 354 23? 156 107 A tisztviselők és értelmiségiek a XIX. század első felében a Belvárosban éltek a legnagyobb számban, és különösen a negyvenes években telepedtek meg közülük igen sokan itt. A Lipótvárosban a harmincas évektől kezdve emelkedett a számuk jelentősebb mértékben.
