Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Ez a birtokelaprózási folyamat adott lehetőséget arra is, hogy a szomszédos falvak (elsősorban Budaörs és Budakeszi) jobbágyai egyre több szántóföldet vásároljanak meg a budai határban. Az általuk birtokolt földterület 1800—1847 között csaknem megkétszereződött, a szántóbirtokos „idegenek" száma pedig három és félszeresére emelkedett. Ez a jelenség nemcsak a jobbágyok földbirtokigényére utal, hanem a városi lakosságnak a mezőgazdasággal szemben jelentkező közömbösségére is.

74 Az állattenyésztés Budán még Pestnél is jelentéktelenebb volt a XIX. század első felében. 1828-ban 697*lovat, 313 tehenet, 32 ökröt, 500 juhot (a Tabánban), 27 sertést és 20 kecskét, 1850-ben pedig 1234 lovat, 123 ökröt és 108 tehenet tudtak csak összeírni. Egyetlen, még ekkor is számottevő ága a budai mezőgazdaságnak a szőlőművelés volt. A budai és a pesti lakosok szőlőbirtoklása a XIX. század első felében — tekintettel a szőlőterület nagyságának változatlanságára, sőt bizonyos mértékű növekedésére — továbbra is jelentős tényező volt a két város gazdasági életében. Azonban ennek a tényezőnek a jelentősége a gazdasági élet másik két ágának, az iparnak és főképp a kereskedelemnek az egyre növekvő szerepe mellett fokozatosan visszaszorult. A visszaszorulásnak a jelei Pesten már a XVIII. század második felében megmutatkoztak, 1800 után ennek a folyamatnak a gyorsulása tapasztalható. A pesti szőlőbirtokosok száma, foglalkozási és városrészenkénti megoszlása az 1828. évi Szőlőművelés összeírás szerint a következő volt: Pesten Belváros Lipótváros Terézváros Józsefváros Ferencváros összesen Kereskedők 13 5 5 1 24 Kézművesek 17 7 12 8 3 47 Háztulajdonosok 29 17 35 171 19 271 59 29 52 180 22 342 Szőlőterület nagysága (kapás) 558 197 384 661 168 1968 A város adófizető lakosságának csak igen kis része — mindössze 3,4 százaléka — birtokolt szőlőt a pesti határban. Volt ugyan jelentős szőlőterületük a pesti lakosoknak a promontori szőlőhegyen (1330 kapás), a tétényi szőlőhegyen (3635 kapás) és a budai szőlőhegyen (212 kapás), valamint Budaörsön is (137 kapás); tehát a város lakosai által birtokolt szőlőterület 1828-ban 7282 kapás volt, s ez a terület együttesen a budai szőlőhegyek csaknem háromnegyed részének felelt meg. A pesti határon kívül levő pesti szőlőbirtokok nagysága több mint háromszorosa volt a kőbányai szőlőkének. A szőlőbirtokos lakosság számát azonban ennek ellenére sem lehet háromszorosára venni, hiszen a városon kívüli szőlőterületet birtoklók igen sok esetben azonosak voltak a város határában szőlőt birtoklókkal. Az egyes városrészek között a szőlőbirtokosoknak az adózó népességhez viszonyított aránya különböző volt. A belvárosi és a lipótvárosi adózóknak 3,5, illetőleg 3,3 százaléka birtokolt szőlőt, a ferencvárosiaknak 2 százaléka, a terézvárosiaknak 1,3 százaléka; viszont a józsefvárosiaknak 7,2 százaléka, ezeknek több mint a fele azonban egy kapás vagy annál kisebb szőlődarabot. A kőbányai szőlőbirtokok nagyság szerinti megoszlása, százalékarányban 1828-ban a következő volt: Birtokos —1 1—2 3—5 6-10 11—20 21 — Birtokos kapás Belvárosi 8,4 15 25 28,3 10 13,3 Lipótvárosi 3,5 24,1 27,7 27,7 17 — Terézvárosi 3,9 23,1 40,1 17,4 3,9 11,6 Józsefvárosi 12,6 40,8 33,2 10,7 1,7 1,0 Ferencvárosi 13,5 36,4 22,8 18,1 4,6 4,6 Általában 10 32 31,7 16,5 4,9 4,9 A belvárosi szőlőtulajdonosok közül különösen a kereskedők birtokoltak nagy terjedelmű szőlőket. Kőbányán viszont az egy-két józsefvárosi ingatlantulajdonoson kívül a birtokosok többsége kisebb szőlőparcelláikból éppen csak hogy megélő háztulajdonosok és napszámos-