Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
] 40. Lacikonyha a Tabánban az 1840-es évek végén. Marastoni Jakab olajfestménye keltettek bizonyos figyelmet ,,az abroncsokból, fából ós kádármunkából álló bástyaszerű halmaikkal, amelyek a Duna partján, a Víziváros és az Országút között feltornyozva állanak. Ez az áru bír a legtöbb értékkel az itteni szőlőtulajdonosok számára, és mindig keresett cikk marad, amíg Buda a híres szőlő isten temploma lesz". 16 A budai vásároknál jelentősebbeknek tartották a hetipiacokat — hétfőn a Tabánban, szerdán a Vízivárosban, szombaton a Várban —, amelyekre a közeli és távoli környék parasztjai olyan tömegben és sokféleségben hozták a terményeiket, ahogyan azt a lakosság szükséglete megkívánta. (140. kép.) A budai hetipiacok jelentőségét — ezt a kortársak is világosan látták — az adta meg, hogy itt három napon keresztül lehetőség nyílott arra, hogy a két város, elsősorban azonban Pest, ,,a felhalmozott gazdagságát ezer kis csatornán át" a távolabb fekvő megyékbe is szétoszthatta. D) A kereskedelem fellendülése A kereskedők Buda város kereskedelmének gyöngeségét nemcsak az bizonyítja, hogy vásárai jelentékteszáma Budán lenek voltak, és hogy hetipiacainak inkább a pesti kereskedők és iparosok részvétele adott, ha nem is rangot, de bizonyos jelentőséget, hanem kereskedőinek és az egyes kereskedelmi ágaknak a csekély száma, sőt hiánya is. Az 1828. évi összeírás szerint 379 kereskedő volt ekkor Budán, 17 de ezeknek a kereskedőknek pontosan egyharmada szatócs, s ezeknek több mint kétharmad része testületen kívüli kereskedő volt. A testületi kereskedők száma a XIX. század első felében a város összes kereskedői számának alig valamivel több mint egytizedét tette csak ki. A magyarországi kereskedővárosok fejlődésére jellemző folyamat: nagykereskedő réteg kialakulása, a kereskedők számának a növekedése Budán — jóllehet lakosságszámának nagyságát tekintve egyike volt nemcsak Magyarország, hanem a Monarchia legjelentősebb városainak — nem következett be. A budai testületi kereskedők között a XIX. század első felében nagykereskedő nem volt. A zsidó nagykereskedők csekély száma is csak azt bizonyítja, hogy Buda alig vett részt abban a kereskedelmi forgalomban, amelynek a központja közvetlen szomszédjában volt. A budai kereskedők többségének a tevékenysége csupán a város lakosságának az ellátására szorítkozott, de ezek a kereskedők a kortársak által ,,luxus"-nak nevezett növekvő igények kielégítésében nemigen versenyezhettek a pesti kereskedőkkel, vagy a pesti vásárokon megforduló külföldi kereskedők kínálatával. Bizonyítja ezt az is, hogy az előkelőségek és a gazdag polgárok által lakott Várban, az országos hivatalok székhelyén 1828-ban 16 szatócs mellett csak 4 fűszerkereskedő, 2 rövidárukereskedő, 1 — 1 liszt-, vas-, dohánykereskedő és ékszerész volt. Mind a testületi, mind a testületen kívüli kereskedők többsége főként a forgalmi út mellett fekvő Vízivárosban (ahol csaknem minden kereskedelmi ág előfordult) és a Tabánban lakott, a zsidó keres-
