Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Károlyi István szőlőtelepítés céljára parcellázta. A parcellák többségét pesti polgárok vették bérbe. A szőlőbérlők 1831-ben hegyközséget alapítottak (a hegymester Mildenberger Márton sörfőző, a jegyző Gozsdu Manó pesti ügyvéd lett), 1833-ban pedig a mai Baross utca és Mildenberger utca sarkán Szent István tiszteletére kápolnát építettek. A kápolna védőszentjét a földesúr neve után választották. A káposztásmegyeri puszta területén keletkezett szőlőhegyet ettől kezdve nevezték Istvánhegynek. A bérlők hamarosan nyaralókat, vincellérlakásokat építettek itt, s az összeírásokban szereplő káposztásmegyeri lakosok között ettől kezdve már az istvánhegyi lakosokat is számba vették. 74 Cinkota, Cinkotán a házak száma a XIX. század első felében harminc-egynéhánnyal növekedett. Szentmihály település területének növelésére tehát nem volt szükség; a XVIII. században megállapított belterületen és kialakult utcarendben (mai Kultúrház utca, Georgina utca, Vidámvásár utca) új telkek létesítésére, házak építésére még lehetőség volt. Kisebb terjeszkedés történt is a mai Bajcsy-Zsilinszky téren túl, a Nagytarcsai út felé. Nagyobb változás Cinkota területén a XIX. század elején az volt, hogy a földesúr a szentmihályi pusztán, a mai rákosszentmihályi Hősök tere környékén majorságot létesített, ahol a gazdasági épületeken kívül a cselédek számára lakóépületeket is emeltek. Volt egy-két épület a cinkotai határban a sashalmi részen, a mai Dühöngő-telep területén és a mátyásföldi Mátyás király tér környékén levő kisebb erdőben, valamint az erdő melletti szőlőben is. Csaba, Cinkotához hasonló mértékű volt a csabai település növekedése, és hasonlóképpen megKeresztur marac [t a XVIII. században kialakult belterületen. Nem változott a belterület nagysága Keresztúron sem, de itt újabb házak építésére a többi Pest környéki helységnél nagyobb mértékben volt lehetőség: az addig egyutcás falu a XIX. század első felében új utcákkal bővült. A pesti út két oldalán levő házsort meghosszabbították, és két új utcát is nyitottak a Pesti úttól délre: a mai Tabán utcát és a Cséplő utcát. A keresztúri határban épület csak elvétve volt, mint a vecsési határnál, az út mellett, a Keresztúri-erdő szélén az Orgoványi vagy Keresztúri csárda, valamint a pesti határnál, a Rákos-patakon a Krajko-malom, de volt egy malom a falu nyugati szélén is. Soroksár A Pest környéki falvak közül a növekedés mértéke a XIX. század első felében Soroksáron volt a legnagyobb. Nemcsak a lakosságszám növekedett annyival, amennyi egy átlagos jobbágyfalu teljes lakossága, hanem a házak száma is több mint százötvennel. A falu növekedése során a mai Táncsics Mihály utca mögött új házsor alakult ki, a Dunára dűlő telkekkel: a mai Felső Duna sornak egy kis szakasza a mai Hősök tere és a Vecsési út közötti részen. A településnek azonban igazi terjeszkedési lehetősége észak és dél felé volt. A terjeszkedés észak felé az országút mentén történt, a mai Dobó utcáig, dél felé pedig a Haraszti út és az Ócsai út mentén, a mai Vadászkürt utcáig és a Damjanich utcáig. A település keleti határa továbbra is a mai Geyer Flórián utca maradt; azon túl a kertek helyezkedtek el, végig a falu mellett a mai Lázár utcáig és a Vécsey utcáig. A mai Geyer Flórián utca és a kertek közötti területen a mai utcák vonalai a kertek határvonalain alakultak ki. (132. kép.) A falu határában jelentősebb változás az volt, hogy a soroksári jobbágyok a falutól északra eső területen, Gubacs felé, illetőleg Gubacs pusztán is, a mai soroksár-új telepi részen szőlőt telepítettek. Ez a szőlőterület innen csaknem a Dunáig terjedt, Gubacs területén a Segítő Máriakápolnáig, amelynek a felépítése nyilvánvalóan az itteni szőlőtelepítéssel és szőlőműveléssel kapcsolatos. Szentlőrinc Gubacs, Szentlőrinc és Péteri puszták területe teljes egészében földesúri birtok volt. Az itteni szántókat, réteket, legelőket a földesúr időnként a soroksári jobbágyoknak, illetőleg másoknak bérbe adta. Szentlőrinc puszta teljes területét és a szomszédos Vecsést a XIX. század első felében igen hosszú ideig May r erffy Ferenc pesti polgár, sörfőző bérelte (a vecsési Ferihegy puszta Mayerffy Ferenc nevét viseli). Szentlőrinc puszta szántó és legelő maradt a XIX. század első felében, de történt jelentős változás is. A XVIII. század végén és a XIX. század elején az 1711-ben épült kápolna közelében, a mai Méta utca, Sallai Imre utca, Fürst Sándor utca és a Szélmalom utca közötti területen gazdasági épületeket emeltek (az egyik épület még ma is fennáll). Az üllői országútról a mai Rákóczi út vonala vezetett ehhez a majorsághoz, s indult innen egy út Soroksárra, valamint a mai Városház utca vonalában egy másik út a téglaégetőhöz, amely az Üllői út bal oldalán volt (ott, ahol ma is téglagyár van), a mai Thököly úttól délre, a Szallai-erdő aljában. A Szallai-erdő nagyjából a mai Steinmetz kapitány utca és a Mikszáth Kálmán utca közötti részen terült el. Szentlőrinc puszta kiépítése a bérlő Mayerffy Fereme nevéhez fűződik. Mayerffy egyrészt a majorságot fejlesztette, másrészt a pusztát az előkelő pesti társaság kirándulóhelyévé tette. A kopár pesti határban a szentlőrinci puszta a város lakói számára a „kedélyes csendéletnek az ideálját és annak minden báját" testesíthette meg — a polgári elképzelések szerint. Önérzetesen Tivolihoz és a Sanssouci-kastély parkjához hasonlították, de ide általában a pesti kéz-
