Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

Csepel áttelepítése házak számának növekedése Budán és Óbudáin Az 1839. július 1-én kiadott Feltöltési Szabályzat azonban a feltöltést csak néhány utcára korlátozta. Először a legmélyebben fekvő utcákat és azokat, amelyeknek minden háza összedűlt, kellett feltölteni, másodszor azokat, ahol az új házak az új szabályzat szerint épültek, harmadszor az új utcákat és tereket. Végül pedig azokban az utcákban, ahol jól épített, épen maradt házak álltak, a padlószintet kellett felemelni az új utcaszint fölé 1 1/2 lábbal (48 centiméterrel).

60 1839-ben a következő utcákat töltötték fel: a Belvárosban a Mészáros utcát (ma Tolbuhin körút), a Széna teret (ma Kálvin tér) és a Duna melletti Molnár-tavat. A Lipótvárosban a mai Szent István teret, a Duna-partot a mai Steindl Imre utcától északra és a Valero-gyár (ma Honvédelmi Minisztérium) déli oldalát. A Terézvárosban a Szív utcát és a Hajós utcai teret. A Józsefvárosban a Nemzeti Múzeum mögötti utcát és a mai Baross utcát. A Ferencvárosban a Soroksári utcának (ma Ráday utca) a templomon túli részét. Az árvíz után várható volt a város lakosságának a magasabban fekvő területeken való megtelepedése, s ennek következtében a városközpont eltolódása, eltávolodása a Dunától. Erre azonban nem került sor. A város települési területének a nagysága az árvizet követő évtizedben nem változott. Települési helyváltozás csak Csepelen történt. A község és az uradalom vezetői nem engedték meg — újabb árvízveszedelemtől félve — a falunak az eredeti helyén való felépítését, hanem ármentes területen, az urasági juhaklok mellett jelölték ki az új faluhelyet, közelebb Pesthez, amellyel a falu kapcsolatai a XIX. század első felében úgyis egyre erősebbek lettek, mint Budával. Az új falu szabályos alaprajzú volt: derékszögben érintkező utcákból és középen a főtérrel, ahol a középületeket építették fel.

61 Ami változás történt Pesten és környékén: sűrűbb beépítés, új település, a gyártelepek elhelyezése és a vasútvonalak megépítése. A sűrűbb beépítés elsősorban a házak alapterületének és magasságának a növelése révén következett be, majd a házak számának a növekedésével. Ez utóbbi Pesten 1840 után az előző évtizedekhez képest jóval gyorsabb ütemű volt, mint Budán, ahol a házak száma az árvíz után városrészenként a következőképpen növekedett:

62 1838 1850 Vár 230 227 Víziváros 773 809 Országút 388 394 Újlak 401 403 Krisztinaváros 416 513 Tabán 927 907 3135 3313 Budán voltak olyan városrészek (Vár, Országút, Újlak), ahol csupán jelentéktelen változások voltak. A növekedés az évtizedek óta töretlenül fejlődő Krisztinavárosban volt a legnagyobb. A házak száma csaknem százzal szaporodott, s ennek megfelelően a lakosságszám is 3500-ról 4776-ra emelkedett. Nem történt azonban nagyobb változás a házak alapterületénél vagy a magasságnál sem, ami érthető is, hiszen Buda lakossága, melyet Jankovich Antal 1838ban 35 000-re becsült, 1851-ben a hivatalos népszámlálás szerint is csak 37 953 volt. Óbudán a fejlődés nagyobb méretű volt, mint Budán. A házak száma 1838-tól 1850-ig ugyan csupán 14-gyel szaporodott; a lakosság viszont több mint 2000-rel, ugyanis 1851-ben már 12 174 lakost írtak itt össze. A házak és a Óbuda fejlődése azonban meg sem közelítette azt az óriási ütemű fejlődést, amely ugyanlakosságszám ezen idő alatt Pesten bekövetkezett:

63 növekedése Pesten . Házak száma Lakosságszáma 1838 1850 1851 Belváros 695 679 13 665 Lipótváros 451 494 10 578 Terézváros 1410 1686 33 751 J ózsefváros 1405 1 730 17 554 Ferencváros 719 850 8 280 4680 5439 83 828