Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Hajóhíd Állandó híd építésének tervei dett ki a vízből. Ilyenkor látható volt annak a melegvíz-forrásnak a régi kőfoglalata, amely egyéb épületmaradványokból következtethetően egy régi fürdőnek a forrása lehetett. A Margitsziget, amelytől a mai Uttörősporttelep és a Sportuszoda helyén volt úgynevezett Festő-sziget (budai Kis-sziget) még különállott, 1784-től, a klarissza rend feloszlatásától kezdve néhány évig a katolikus vallásalap tulajdonában volt. 1790-ben azonban az országgyűlés Sándor Lipót nádornak adományozta, 1796-ban pedig József nádor birtokába került. A nádor itt, a hajdani ferences kolostor mellett egyszerű stílusban még a XIX. század elején egy kerti házat építtetett (a még a XX. században is fennállott nádori villa csak 1847-ben épült). A szigetet pedig, amelyet ez időben Palatínus-szigetnek neveztek, kertészetileg rendeztette. Ritka, egzotikus növényeket telepített ide, rózsakertet is létesített, és folytatta a már a XVIII. században elkezdett szőlőtelepítést. A sziget a XIX. század első felében látogatott kirándulóhely volt, amelyet a Vizafogótól rendszeresen közlekedő bércsónakokon lehetett elérni. 50 A Duna azonban nemcsak Pest város kereskedelmi fellendítésének az egyik legfontosabb tényezője volt, hanem a további fejlődés egyik akadálya is. Ugyanis télen nemcsak Budát és Pestet választotta el egymástól, hanem szinte az országot is kettészakította. így nem véletlen, hogy Pest kereskedelmi jelentőségének a fellendülésével pontosan egyidőben, II. József korában, felmerült az állandó híd létesítésének a gondolata. A két várost összekötő, 1767-ben felállított hajóhidat ugyanis minden évben már decemberben szétszedték, s csak a jégzajlás elmúlása után állították össze ismét. A téli időszakban csak csónakon, vagy a folyam beálltakor a szalmával erősített jéghídon lehetett a két part közötti összeköttetést biztosítani. Jégzajláskor — ez tarthatott néhány napig, de hetekig is — a két testvérváros elszakadt egymástól: lehetetlen vagy életveszélyes volt az átkelés. A hajóhíd a mai Deák Ferenc utca (akkor Nagy Híd utca) és a mai Várkert-kioszk között, előbb a folyással ellentétes ív formában 46 — 47 hajón, majd amikor 1830 körül a péterváradi hajóhíd mintájára kiegyenesítették, 43 hajón állott. Szélessége csaknem 9, hosszúsága 422 méter volt, ív formában pedig 445 méter — tehát jóval hosszabb, mint a mai Lánchíd vagy az Erzsébethíd. 51 II. József korában az állandó híd építésének a gondolatát írásban Ballá Antal Pest megyei mérnök vetette fel. 1784-ben két régi híd, az al-dunai Trajan-híd és a XII. századi regensburgi híd leírásával bizonyította: ha ezeket meg tudták építeni, lehet állandó hidat létesíteni Buda és Pest között is, s nem kell tartani attól, hogy ez akadályozza majd a hajózást és okozója lesz az árvizeknek. Ballá Antal javaslata után a hídépítés gondolata napirenden maradt. A XIX. század első évtizedeiben az állandó híd építését jelentős, államilag szervezett és támogatott mérnöki szakmunka előzte meg. A Helytartótanács évtizedeken keresztül gyűjtötte az adatokat a Dunára vonatkozólag. A napóleoni háborúk után sorban merültek fel a különböző tervek, javaslatok a híd megépítésére. 1819-ben Campmiller József linzi mérnök készített tervet egy négy kőpilléren nyugvó fahídról. A közönség, a Pest városi tanács és a Helytartótanács is érdeklődéssel fogadta a tervet. A szakértők azonban, bár elismerték az állandó híd építésének a lehetőségét, Campmiller-tervezete kivitelezésének eredményében kételkedtek. Tervével annyit ért el csupán, hogy a közvéleményben és a sajtóban évekig napirenden tartotta a kérdést. Ebből az időből való Széchenyi híres kijelentése is (Brüdern Józsefnek mondta 1821. január 4-ón, amikor apja temetésére sietve, a jégzajlás miatt Pesten rekedt): ,,egy évi jövedelmemet adnám, ha Buda és Pest közt híd létesülne és én, bár valószínűleg sohasem fogok Pesten lakni, 123. William Thierney Clark, Barabás Miklós kőrajza a Lánchíd tervezője.
