Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Ezek a „középületek” nem utalnak különösebb városiasságra; a mezővárosoknak szerte az országban az ilyen épületek a természetes velejárói voltak.45 Óbuda lakosságszámának lassú, minimális mértékű növekedése mellett természetes az is, hogy alig-alig volt szükség a település területi terjeszkedésére. A XVIII. század végén sor került a mai Nagyszombat utcai amfiteátrum helyén volt Königsberg (Király-hegy) területének körös-körül apró zsellérházakkal való beépítésére. 1805 után új házsor épült a Kerék utca bal oldalán, a katolikus temető mellett; a temető területét pedig megnagyobbították nyugat felé, nagyjából a mai Vihar utca vonaláig. A mai Szentendrei út és a Miklós utca közötti telektömb is a XIX. század első évtizedeiben épült ki, egyébként az óbudai település északi határa továbbra is körülbelül a mai Raktár utca vonala maradt. További területi növekedést jelentett a Vörösvári út Vihar utca és Emese utca közötti szakaszának a mindkét oldalon való kiépülése (szintén zsellérházakkal). Természetesen előfordultak azonban telekosztódások és — csekélyebb mértékben — telek- összevonások is, sőt a mai Flórián tér, Kórház utca és Tavasz utca közötti telektömbben egy új utcát is nyitottak, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy a Fő teret a Vörösvári úttal közvetlen összeköttetésbe hozzák. Ezt az utcát azonban hamarosan megszüntették. A telkek nagyobb mértékű kihasználását biztosító építkezések a XIX. század első felében csupán a mai Lajos utcában és a Fő tér környékén történtek, a város kereskedelmi és kézműipari központjában. A város többi részén egyszerű polgári-paraszt házak állottak, amelyekhez általában tágas udvar és kert tartozott. (121. kép.) Az óbudai Duna-part sem épült még ki ekkor: a házak kertjei futottak oda. Nagyobb építkezés is csak kevés volt a városban. A XVIII. század végén a Zichy-kastélyt, amelyet a kamara gazdasági célokra használt, új épületrészekkel bővítették; a Fő téren 1800 körül tiszttartói házat építettek. 1805 után épült a kaszárnya a mai Laktanya utca és a Soproni út sarkán; a legnagyobb építkezés azonban az új zsinagóga építése volt 1820—1821-ben. Nemcsak Óbuda belterületén, a határában is kevés változás történt ebben az időszakban. Fennállott a Selyemfilatorium hat emelet magas épülete, de már használaton kívül, romladozó falakkal. Megvolt a Radl vendéglő és malom, a régi Krempel-malom, a Klingelmayer-malom és az Elias-malom, a Lőpor-malom (Pulverstampf). „A szőlőhegy csúcsán” emelkedő kiscelli volt trinitárius kolostort kaszárnyának és katonai raktárnak használták. Délre tőle, a hegyen a XIX. század elején Kálváriát létesítettek: 1812—1814 között felépítették a ma is álló kápolnát, majd a Kiscelli út és a Doberdó út mentén a stációkat. A Kálváriától és a mai Podolin utcától délre levő területet tüzérségi raktárak céljaira használták; ettől délre pedig, a budai határnál volt a kiscelli temető. A kiscelli kolostortól északra, a Bécsi úton, a mai Fényes Elek utca sarkán a XIX. század elején egy téglavetőt létesítettek. Ezeken és a régi kápolnákon kívül egyéb épület Óbuda határában nem volt. Az óbudai határ művelési ágak szerinti tagolódása is szinte teljesen változatlan maradt a XIX. század első felében. Változás csak annyi történt, hogy a XIX. század első harmadában elkezdték a kopár hegyhátak, a magasabban fekvő és szőlőművelésre alkalmatlan részek fásítását. Teljesen áj elemet hozott Óbuda, de az egész főváros életébe is az 1836-ban az óbudai Kis- szigeten létesített hajógyár. Néhány év múlva már azt írták, hogy az óbudai hajógyári szigeten szinte egy — nagyszabású és kisebb épületek tömegéből álló — kis város keletkezett. A hajógyár jelentőségét már a kortársak is világosan látták, amikor megállapították, hogy ezek után a szegények által lakott Óbuda gyári elővárossá alakul át.40 6. DUNA, HÍDÉPÍTÉS, ÁRVÍZ Pest és Buda kereskedelmének fő közlekedési útja a Duna volt. A gőzhajózás megindulása és fellendülése az 1830-as években a Duna forgalmi jelentőségét — a korábbi állapothoz képest — elképzelhetetlen mértékben növelte. Mindez egyre sürgetőbbé tette a meder és a part évtizedeken át gondos felmérési munkákkal előkészített szabályozásának a megvalósítását, amit még az állandó árvízveszedelem is indokolt. A folyamot a két város felső részén több sziget és zátony: a nagy és kis óbudai sziget, a pesti sziget (ma Nép-sziget), a pesti Melegfiirdő-sziget (ma már eltűnt), a Margitsziget és a kis budai sziget (ma már egybefüggő a Margitszigettel) osztotta meg. A szigeteknél a folyam szélessége 760—950 méter volt, a mélysége pedig 1,60—3,80 között váltakozott. A hajóhíd és a mai Szabad- ság-híd között a Duna szélessége 300 méterre szűkült össze, s a víz sodrása következtében itt a mélység is csaknem elérte a 10 métert. A Duna „hibás állapotja Pest s Budán alól, hol szertelen szélessége erejének oszlatását s mélységének csökkenését szüli”, mint Vásárhelyi Pál írta, „különös figyelmet érdemel”, mert az ismét közel egy kilométerre kiszélesedő itteni Duna-szakaszon a jobb partról a meder közepéig benyúló 288 A település területi terjeszkedése Nagyobb építkezések A város határa Hajógyár
