Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
A másik jelentősebb új település a Terézvárosban a Lerchenfelden, a vonalárok és a mai Rózsa Ferenc utca között keletkezett, Ezt a területet 1787 óta nevezték Lerchenfeldnek (az elnevezést a XIX. században Pacsirtamezőre fordították). Ekkor alakult ki a mai Szív utca vonala, került felosztásra a majorságok és a vonalárok közötti üres terület. Itt apró telkeken falusias jellegű házak épültek. Ez a lerchenfeldi település nemcsak észak, hanem dél felé is terjedt. A vonalárok és a mai Alsó erdősor között levő marhavásártér vonzotta a települést, Kialakult a XIX. század elején az Alsó erdősor (ez nézett a vásártérre) és a Szövetség utca vonala az itt levő szántóföldek területének a felosztása révén. Megkezdődött, nyilvánvalóan szintén a vásári forgalom hatására, a Kerepesi országút (ma Rákóczi út) és a Dohány utca között levő majorságok területének felosztása és beépítése is, bár a Réikus-kórháztól kifelé meglehetősen lazán. A Terézváros települési képe tehát a XIX. század első felében a következő volt: a mai Jé>kai utcától és a Kertész utcától befelé eső területen sűrűn beépült, és számos emeletes házzal rendelkezett. Ezt az egyre inkább városiasodé településrészt a Rákos-árok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta el a vonalárok mellett és a vátsártér körül kialakult szegényes, falusias jellegű településtől. A harmincas években már nemcsak a lakosság számát tekintve (1833-ban 23 084 lakos) volt a Terézváros Pest legnagyobb külvárosa, hanem a házak számát tekintve is. Pest másik nagy külvárosának, a Józsefvárosnak a települési képe és fejlődése, sőt fejlődésé- J° zse í v a uek üteme is eltért a Terézvárosétól. Míg a Terézváros már a XVIII. században is szorosan simult településileg a városközponthoz, s ez a simulas a városközpontnak a XIX. század elején északabbra való eltolódása során is folytatódott, addig a Józsefvárosnak a Belvároshoz való kapcsolódása, azzal való összetelepülése jóval hosszabb folyamat eredménye volt. 19 A két külváros topográfiai fejlődésének a különbözőséget elsősorban lakosságának a különbözősége okozta, határozta meg. Á Terézvárosba már a XVIII. század folyamán is igen nagy számiján telepedett a kézműves és kereskedő népesség, amelynek számára a városközpont, a piac, a vásár közelsége igen fontos volt. Az Uj vásártér keletkezése, a Lipótváros kialakulása (annak ellenére, hogy a két városrészt településszerkezetileg nem kapcsolták össze egymással) a Terézváros kereskedelmi és ipari jelentőségét is fokozta: 1797-ben már jóval több kézműves lakott itt (736), mint a Belvárosban (636), s a kereskedők száma is évről évre gyarapodott, különösen a zsidó kereskedőké. A Terézvárost a XIX. század első felében Zsidó városnak is nevezték. A mai Horváth Mihály tér körül kialakult Józsefvárosban, a XVIII. századi Lerchenfelden elsősorban földművesek és napszámosok laktak, akiknek a letelepedését a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek, elsősorban a kőbányai szőlők közelsége határozta meg. A Józsefvárost, amelyet jelentős számú szlovák lakosságáról a XIX. század első felében „Slavisehe 101. A Rakpiae és az Aldunasor, 1837. M. F. Paur rajza után J. Bergmann kőnyomata
